Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. június 11 (81. szám) - Az ülés megnyitása - Bejelentés frakcióvezető-helyettesek megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - HERÉNYI KÁROLY (MDF):
4024 Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Miniszterelnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Hát nem lesz nagy egy etértés ebben a Házban, idáig sem volt meg ezután se, de én egy olyan mondatot szeretnék mondani, amivel talán mindenki egyetért. Nagyon nehéz esztendő áll mögöttünk. Azt hiszem, ebben mindnyájan egyetértünk. A következőben talán már nem, hogy ennek az elm últ esztendőnek az összes nehézségét tulajdonképpen a középosztály viselte. A középosztály terhei nőttek a legjelentősebben; azok, akik adóforintjaikkal ennek az országnak a működését biztosítják, befizetnek a költségvetésbe, minden teher az ő vállukon van . (A Fidesz és a KDNP képviselői folyamatosan térnek vissza az ülésterembe.) Ezek után, hogy ezek a nagy terhek rajtuk vannak, azt hiszem, igazán elvárható lenne, hogy őszintén beszéljünk velük, és őszintén mondjuk el elsősorban azt, hogy hogyan jutottunk ide. Beszéljünk arról, hogy most a reformokról vane szó, vagy a reformok mögé bújva tulajdonképpen kármentést végez a kormány, és megpróbálja az elmúlt esztendő kárait valahogy enyhíteni, mert ez közelebb áll az igazsághoz, még a reformokhoz nem jutottunk el. De akkor nézzük, hogy mi vezetett ide! 2002ben, amikor a szocialista, szabad demokrata koalíció megnyerte a választást, akkor az Országgyűlés elfogadott egy kétszer száznapos programot. Ezt a programot az Országgyűlés pártjai közül egyedü l a Magyar Demokrata Fórum nem támogatta és nem szavazta meg, pedig nehéz dolog volt, hiszen népszerű intézkedésekről volt szó, azért, mert azt mondtuk, hogy ezeknek az intézkedéseknek nincs meg a költségvetési fedezete. Amikor a hiányt keressük, a hiány o kait keressük, akkor nagyon őszintén arról kell beszélni, hogy bizony a minimálbér adómentessé tétele 110 milliárd forintba került, és nemcsak arra az esztendőre, hanem ez minden esztendőben. Aztán beszéljünk arról, hogy a 13. havi nyugdíj, ami nagyon indo kolt dolog, csak éppen nem volt meg a forrása, és az előbb Eörsi Mátyás a háztartások egyensúlyáról beszélt, ez évente 180 milliárddal terheli a költségvetést. Aztán beszéljünk arról, hogy szintén nem volt forrása annak a 600 milliárd forintnak, amit a köz alkalmazotti béremelés jelentett minden esztendőben. Aztán beszéljünk arról, hogy elfogadott a kormány az előző ciklusban - ismerve ennek az országnak, a költségvetésnek és az államháztartásnak a helyzetét - egy ötéves adócsökkentési programot, amiből egy szó nem valósult meg, idáig csak adóemeléseknek lehettünk a részesei, a középosztály pedig az elszenvedője. (13.40) 200250 milliárddal csökkenti évente a teljesen indokolatlan áfacsökkentés a költségvetést, aminek nem volt gazdasági indoka akkor sem; a Ma gyar Demokrata Fórum elmondta az országgyűlési vita során, hogy ezt nem szabad megtenni. Ha ezt összeadjuk, akkor ez minimum 1100 milliárd évente, ki is jön a költségvetési hiány, úgyhogy nem ez szerepelt a választási programban. Tehát őszintén el kell mon dani, és be kell látni, hogy bizony nem az ellenzék juttatta ide ezt az országot, hanem az a kormány, amelyik most már hatodik esztendeje irányítja ezt az országot. Tehát el kell ismerni és tudatni kell az országgal, hogy bizony ezért nem az ellenzék, hane m a kormánykoalíció a felelős. De mi történt azóta? Azóta történt néhány olyan lépés, hiszen a választási programunkban egyedül mi beszéltünk arról, hogy mi vár erre az országra a szeptemberi elfogadtatás miatt, amikor Brüsszellel el kellett fogadtatnunk a felzárkózás programját. Hiszen olyan ígéretverseny alakult ki a két nagy párt között, hogy ha a kettőt összeadjuk, akkor talán már nem is létezne magyar költségvetés, hiszen teljesen kiürült volna. Most ehhez képest elindult az egyensúlyteremtés. Ahogy mo ndtam, ennek minden terhét egyelőre a középosztály fizeti meg, de az egyensúly - és én itt nem értek egyet miniszterelnök úrral - még nem hordozza magában a növekedés lehetőségeit, és erre sokkal kisebb hangsúlyt fektetett a kormány az elmúlt esztendőben, mint ami indokolt lett volna. Nagyon kevés lépés történt azért, hogy a vállalkozókat, a magyar vállalkozói réteget, a 800 ezer vállalkozót versenypozícióit tekintve jobb helyzetbe hozzuk. Az adórendszer egyszerűsítése, ami nem adóbevételkiesést jelentene, csak a rendszer egyszerűsítését, nem történt meg. Nem történtek komoly lépések a korrupció visszaszorítására, hiszen miniszterelnök úr ismerte el néhány hónappal
