Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. június 6 (80. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Nemzeti Bankról szóló 2001. évi LVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - DR. GEGESY FERENC (SZDSZ): - ELNÖK (Mandur László): - DR. DANCSÓ JÓZSEF (Fidesz):
3974 minden félévben tárgyalási feladatokat ad számunkra. Szóval, valahogy a jegybanktörvény is ezt az utat, ezt a Canossát járta be az elmúlt időszakban. Ez megítélésem szerint nem szerencsés, nem helyes, nem jó, hiszen a legfőbb mon etáris irányító intézményünk állandó rángatása, mozgatása sosem jelez kellemeset, sosem jelzi azt, hogy rendben vannak a dolgaink a pénzügypolitikát illetően. Hargitai János már utalt arra, hogy a kisebbségi vélemény megfogalmazásakor a bizottságban is kif ogásoltuk azt, hogy 2005ben épp az ellenkezőjét mondták önök annak, hogy miért kell a jegybanktörvényt változtatni, miért kell a legfőbb irányító szervet, testületet, a monetáris tanácsot olyan irányban bővíteni, hogy még inkább több vélemény jelenjen meg , ez mennyivel hatékonyabb és jobb szervezetirányítást tesz lehetővé, hiszen kiváló szakemberek kerülnek be, és nagyon sok véleményt lehet ilyen értelemben a monetáris tanácsban ütköztetni, és ez mennyire fogja javítani majd a jegybankunk működési hatékony ságát, és mennyivel jobb döntések fognak születni. Nyilván akkor is már mindenki tudta, hogy ez politikai szándékokból következett be, Járai Zsigmond akkori jegybankelnök ellehetetlenítése volt a cél. Hosszas küzdelmek után végül is a parlament többsége ak kor igent mondott erre a törekvésre. S eltelik két év, letelik a jegybankelnök mandátuma, s mit ad isten, épp az ellenkezője kerül beterjesztésre, most már szó sincs arról, hogy a kibővített monetáris tanács jelentené a hatékony, szerencsés és megfelelő sz ervezetirányítási formát; igenis csökkenteni kell a létszámot, terjeszti be a kormány elé Simor András jelenlegi jegybankelnök. Úgy gondolom, hogy ez az irány helyes, valóban helyes, hiszen ez a normális, hogy egy körülbelül öt és hét fő közötti monetáris tanács irányítsa ilyen értelemben a jegybankot. Ez egy átlátható és jól működtethető szervezeti formát jelent. Csak azért kilóg a lóláb, két évvel ezelőtt épp az ellenkezőjét mondani, ez minimum a hiteltelenség vádjával illeti önöket. Tehát legalább be kel lene ismerni azt, hogy igen, akkor politikai szándékok motiválták önöket, és belátták a tévedésüket, és most igyekeznek visszatérni a helyes és normális vágányra. Mindezen politikai meglátás és megítélés mellett azért vannak ennek a törvényjavaslatnak egyé b, problémás részei. Arra már nem akarok utalni, amire Hargitai képviselőtársam is utalt, a munkajogi szempontokra, hanem ennél sokkal fontosabb és súlyosabb problémára szeretném fölhívni az államtitkár úr figyelmét. Ez pedig az, ami szerepel a javaslatban , hogy megszűnik az igazgatóság a jegybankban, és gyakorlatilag az igazgatóság feladatait a jegybank elnöke veszi át. Ez önmagában nem is tűnik föl az embernek, viszont amikor kicsit jobban megvizsgálja azt, hogy jelenleg mi a helyzet, akkor rájön, hogy ez egy igen aggályos lépés. Miért is? Jelenleg gyakorlatilag a monetáris tanács kezében a kamatpolitikának az alakítása van. Megteszik havonta azt a döntést, amit jegyzőkönyveznek, hogy hogyan és mi módon alakítják a kamatokat, és mindenki gyakorlatilag ezt kíséri figyelemmel, viszont sokkal lényegesebb eszközei is vannak vagy lennének a monetáris tanácsnak, és gyakorlatilag az eddigi működés alapján ezeket a jogokat átadta az igazgatóságnak. Melyek is ezek a jogok? Ilyenek a piac- és hitelkockázatvállalási stratégia, a devizatartalékkezelési politika, az emissziós tevékenységgel összefüggő stratégia, a fizetés és elszámolás forgalmi stratégia és a legfontosabb, az intervenciós politika. Emellett a gazdálkodással kapcsolatban is jogkörök kerültek át az igazg atósághoz, mint például az éves pénzügyi terv elfogadása, nyomon követése, beruházási döntések vagy a leányvállalatok irányítása. Ez gyakorlatilag a testületirányításból innentől kezdve egy személynek a kompetenciájába kerül. És a legfontosabb - ahogy utal tam is rá - az intervenciós politika. Miért is ez a legfontosabb? Azért, mert itt azonnali gyors döntést kell hozni, gyakorlatilag egy embernek a mérlegelésén múlik, hogy jó irányba, rossz irányba, kellő időben, kellő mértékben hoznake meg döntést. Épp az ért van monetáris tanács a jegybankban, hogy ezt kollektíven megvitatva, szakemberek értékelve a helyzetet, hozzanak ilyen döntéseket. Ez volt az igazgatóság. Most gyakorlatilag egy személy, a jegybank elnöke dönthet az intervenciós politikáról. Óriási fel elősség, egy emberre nem szabad ekkora terhet rakni, nem szabad ekkora felelősséget a nyakába zúdítani, még ha feltételezzük is a jó szándékot. És
