Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. február 20 (50. szám) - „Jövőnk esélye a gyermek” címmel politikai vita - PELCZNÉ DR. GÁLL ILDIKÓ (Fidesz): - ELNÖK (Mandur László): - CSIZMÁR GÁBOR szociális és munkaügyi minisztériumi államtitkár:
397 Megítélésem szerint me g kell erősíteni azt a három éve megfordult trendet, amelyet itt ma kevés elismerés illetett, de mégiscsak tény, hogy növekszik a gyerekszületések száma Magyarországon. Meg kell erősíteni, hogy növekedjen tovább, hogy növekedjen a várható életkor. A kormán y ehhez kíván hozzájárulni, és ilyen feltételeket kíván teremteni. (Babák Mihály: Infláció…) Kiszámítható, tervezhető legyen a családok élete, a gyerekvállalás ne jelentse a szegénység vállalását. Ez a közös szándék talán kimondható, még akkor is, ha bizon yos kérdésekben vitatkozunk is. Ez jelentse tehát a foglalkoztatás biztonságát, a családi élet és a karrier összeegyeztethetőségét, a megélhetést biztosító bevétel biztonságát, a családok szabad döntését arról, hogy a gyereknevelést választjáke vagy a gye reknevelés mellett a munkavállalást is, hogy a gyerekek napközbeni ellátása biztosított legyen ehhez a döntéshez, hogy olyan foglalkoztatási kedvezmények legyenek, amelyek ösztönzik a gyereket vállaló családapák, családanyák foglalkoztatását. Egyetértünk a bban, hogy a nem tipikus foglalkoztatási módok terjesztésében van teendő, még akkor is, ha a mi kormányzati ciklusunk alatt elhárítottuk a korábbi akadályokat például a részmunkaidős foglalkoztatás elől, hogy az egészségügyi hozzájárulás arányosításra kerü lt, hogy a nyugdíjbeszámíthatóság megtörtént a részmunkaidős foglalkoztatásnál, hogy támogathatóvá vált a részmunkaidős foglalkoztatás, hogy a közszférában éppen a részmunkaidős foglalkoztatás gyarapítása érdekében bevezettük a prémiumévekfoglalkoztatást . Nem sorolom végig, mert véletlenül megint a kormánypropaganda bűnébe esek, amikor ezeket a tényeket elmondom, de talán azért mégiscsak tény, ami tény, hogy számos olyan kedvezményt és intézkedést tettünk az asztalra, amely ezt a célt szolgálta. A családt ámogatási rendszer kiszámíthatósága legalább ilyen fontos; a duplájára emelt, értékálló családi pótlék, a családi helyzethez alkalmazkodó szociális támogatási rendszer, a munkavállalást segítő szociális társadalombiztosítási, munkanélküliellátási rendszer . Hasonlóképpen elkötelezett a kormány a lakhatás támogatásában, a lakhatási feltételek javításában. Hasonlóképpen elkötelezett a kormány az iskolai esélyteremtés sokkal eredményesebb megvalósításában, mert azt be kell látni, hogy az iskolarendszer ma nem az esélyek közelítését szolgálja, hanem sajnos megmerevíti a korábbi esélykülönbségeket, ezen változtatni kell. Szükséges a gyerekes családokat célzó személyes szolgáltatások fejlesztése, a szociális és foglalkoztatási ellátó, szolgáltatórendszer integrác iója, a szegregációmentes intézmények kialakítása, a közszolgáltatásokhoz való egyenlő esélyű hozzáférés megteremtése. És természetesen a lehető legkorszerűbb egészségügyi ellátószolgáltató rendszert kell működtetnünk ahhoz a közös pénzünkből, hogy a gyer ek meg is születhessen, élve maradhasson, és minél tovább egészségesen élhessünk valamennyien. Ez a hat fejlesztési terület fogalmazódik meg abban a programban, amelyet a közeljövőben nyújtunk be az Országgyűlésnek, „Legyen jobb a gyermeknek” címmel. Nem g yermekszegénység elleni, annál több, gyermekesélyteremtő programról van szó. Tudományos megalapozottsággal, Ferge Zsuzsa professzor asszony és csapata munkájára támaszkodva egy generációra méretezett 25 éves programot teszünk az asztalra annak érdekében, hogy mindazokat a megoldásokat, lehetőségeket egymás mellé tegyük, amitől több gyerek születik, és ezeknek a gyerekeknek esélye lesz egy sikeres, boldog életúthoz. Nemcsak kompenzáció, nemcsak hátránycsökkentő, hanem preventív, proaktív - hogy ilyen nem ma gyar szavakat használjak , esélyteremtő jellegű programot hozunk ide, a Ház asztalára. Azt akarjuk - és azt gondolom, ebben megint csak egyetérthetünk , hogy a szegénység, a hátrányos helyzet újratermelődését meg tudjuk közösen állítani, meg kell szakíta ni ezt a folyamatot. Ráadásul nagyon jó időszakban tesszük ezt, 2007ben, amikor az Európai Unió ezt az esztendőt az esélyegyenlőség európai évének nyilvánította. Használjuk fel ezt az évet arra, hogy a kora miatt sem gyerek, sem idős ember ne legyen siker telenségre kárhoztatva, ne legyen hátrányok közé szorítva, ne legyen megfosztva egy sikeres, biztonságos, hosszú, egészséges élet esélyétől. Mindannyiunk felelőssége ez, szülőké és nagyszülőké, jogalkotóké és jogalkalmazóké, az Országgyűlésé, a kormányé, a z önkormányzatoké, civileké és egyházaké, helyi közösségeké,
