Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. február 20 (50. szám) - „Jövőnk esélye a gyermek” címmel politikai vita - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. CSER-PALKOVICS ANDRÁS (Fidesz):
384 Harmadsorban elfogadhatatlan az, ahol a közoktatásban, az iskolákban, a tanítás tartalmaiban nem jelenik meg ez a szempont, amelyet - megismétlem - itt minden felszólaló egyetértőleg támogatott, hogy tudniillik család, gyermekek nélkül nincsen jövő. Fontos, hogy ez megjelenjék a tankönyvekben, a tantervekben, de az is fontos, hogy a nevelőmunkában helyt kapj anak olyan érvek, mint a kötelességtudat, a feladatok teljesítése, hiszen enélkül nincs gyermeknevelés, a lemondás, a jutalmazás, a büntetés. Így tehát nagyon szoros szállal kapcsolódik az iskola ahhoz, hogy mi lesz itt egy emberöltő múlva, lesze gyermekv állalási kedv, és hogy a megszületett gyerekeket a családok valóban megfelelően gondozzák, nevelik és szeretike. Ehhez kérem mindannyiuk felelős hozzájárulását. Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.) ELNÖK (Harrach Péter) : CserPalkovics András képviselő úré a szó, Fidesz. DR. CSERPALKOVICS ANDRÁS (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Fiatalként, fiatal családapaként mi más lehetne a feladatom, mint hogy arról beszé ljek, hogy a fiatalok, mikor döntenek a gyermekvállalásról, akkor milyen szempontok vezetik őket ebben. A szempontok nagyon sokrétűek. Én négy különböző szempontrendszert határoznék meg. Az első a gyermekvállalás időpontjának kitolódása, ami az egyik probl éma, hiszen szerencsére nagyon sokan továbbtanulnak ma már a fiatalok közül, és emiatt aztán az az idő, amin belül a gyermekvállalást megtehetik, leszűkül. Hiszen ha egy diplomát szerez valaki egy egyetemen, akkor is 2324 éves korában végzi azt el, de gya kori már a másoddiplomás képzésben való részvétel. Ez azt jelenti, hogy 242526 éves korában fejezi be az egyetemet, akkor elkezd dolgozni, és csak ezt követően gondol a családalapításra, illetve a gyermekvállalásra. A társadalmi hozzáállás kérdése a mási k szempontrendszer, milyen társadalmi közeg veszi körül a fiatalokat, ami meghatározza azt, hogy ők mikor és hány gyereket vállalnak. Sajnos, és ez nemcsak magyar sajátosság, hanem világtendencia is, a példakép ma nem a sokgyermekes család. Nem ez van beál lítva a fiatalok elé példaképként, nem ez van beállítva sikeres életpályaként, életmodellként, karrierlehetőségként. Sokkal inkább csak a pénz vagy egy jó állás az, ami sikerként van a fiatalok között számon tartva, és nem az, hogy vállalnake gyermekeket vagy több gyermeket vállalnake esetleg. Ma sokkal inkább a fiatalok úgy érzik, hogy nem az a karrierlehetőség, ha gyermekeket vállalnak, hanem sokkal inkább az, ha egy jól jövedelmező állást foglalnak el, és maximum egy vagy két gyermekre vállalkoznak. A harmadik a jövedelmi viszonyok kérdése, ami természetesen meghatározza azt, hogy a fiatalok tudnake, és ha tudnak, hány gyermeket vállalni. Ha 2526 évesen valaki elkezdi a nagybetűs életet, állást vállal, akkor természetesen a jövedelmi viszonyai meghatá rozzák azt, hogy mikor tud lakást vásárolni, mikor tud olyan biztos jövedelemre szert tenni, hogy a családban - általában családban - az egyik fél legyen már csak a családfenntartó, míg a másik otthon maradjon, és gyermekeket neveljen. A negyedik szempont az otthonteremtés kérdése, amit külön ki szeretnék emelni, hiszen nem mindegy, hogy az a gyermek hova születik, nem mindegy, hogy a lakhatási kérdések, problémák megoldottake, s itt van egy olyan vita, ami már hosszú ideje tart, amit ú gy tudnék összefoglalni, hogy szerintünk, a Fidesz és azt gondolom, a KDNP szerint is, hiba volt az otthonteremtő program szétverése. Az a program, ami helyette létrejött, a Fészekrakóprogram, sajnos nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket. Sajnos nem er edményez annyi lakásépítést, lakásvásárlást, ami szükséges lenne akár a gyermekvállalási problémák megoldására is. Miután a probléma összetett, természetesen a megoldások is, úgy gondoljuk, hogy összetettek. A kérdés komplex, a politika egészének, a civil szervezeteknek, az egyháznak, de a médiának is nagyon komoly felelőssége és szerepe van ennek a problémának a megoldásában. Az államnak minden
