Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. június 5 (79. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. HOFFMANN RÓZSA (KDNP):
3753 rendelkez ésre álló állami forrásokból, amelyek a korszerű megközelítés sze rint nem egyszerűen valami ellen, mint a droghasználat elutasítása, hanem egyben egy pozitív, úgynevezett egészségfejlesztési szemlélet elterjesztése irányába hatnak. Nemcsak nemet kell mondani ugyanis, hanem olyan pozitív célokat kitűzni, amelyek a saját és a közösség érdekeit szolgálják. Köszönöm képviselő úrnak, hogy itt, a parlamentben is felhívta a figyelmet a szenvedélybetegségekre, sőt azok megelőzésére. Az Országgyűlés eseti bizottságával, minden civil szervezettel, egyházzal, állami és nem állami i ntézménnyel kész a kormány együttműködni, hogy minél eredményesebben legyünk képesek a szenvedélybetegségeket, ezen belül természetesen a droghasználatot visszaszorítani. Köszönöm szépen figyelmüket, köszönöm, elnök úr, a lehetőséget. (Szórványos taps a ko rmánypárti padsorokban.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm, Csizmár Gábor államtitkár úr. Szintén napirend előtti felszólalásra jelentkezett Hoffmann Rózsa frakcióvezetőhelyettes asszony, a Kereszténydemokrata Néppárt részéről: “Vivant professores!” címmel. Öné a szó, képviselő asszony. DR. HOFFMANN RÓZSA (KDNP) : Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Bár tegnapelőtt ünnepeltük őket, szólni róluk ma is aktuális. Igen, a tanító emberekről van szó, akikről a felszólalás apropóját az adja, hogy tegnapelőtt ünnepeltük a pedagógusnapot. Magam sokadmagammal együtt évtizedek óta visszás érzéseket táplálok a pedagógusnap iránt. Sokunknak az a véleménye, hogy ezekkel a kiemelt napokkal az állam a lelkiismeretfurdalásán akar talán könnyíteni, és ilyen látványos kirakatakció kkal a valós megbecsülés hiányát leplezi el. Mindenesetre, ha pedagógusnap volt, akkor időszerű egy kicsit szembesülni azzal, hogy milyen is a pedagógustársadalmunk mai helyzete. Emlékezzünk meg erről röviden! A pedagógustársadalmat a magyar állam jó 60 év e méltatlanul alacsony presztízsben, alacsony fizetéssel olyan helyzetben tartja, ami számukra és egy egészséges társadalom számára elfogadhatatlan. A rendszerváltozáskor valamennyi politikai erő az oktatást stratégiai ágazatnak nevezvén azzal hitegette a tanító embereket, hogy megtörténik majd az igazságszolgáltatás számukra. Sajnos ez azóta sem történt meg, azzal együtt sem, hogy jól tudjuk, öt évvel ezelőtt az 50 százalékos béremelés jóllehet jelentős volt, azóta ennek hatását régesrégen elfújta a szél. Tíz év óta a pedagógustársadalom olyan körülmények között dolgozik, hogy állandóan programokat kell írni, helyi tanterveket, erre fel nem készített módon az oktatáspolitika által kitalált újabb tevékenységeket kell végezniük, miközben egyre kevesebb idő m arad a voltaképpeni munkájukra. Ehhez járult az elmúlt évben az az óraszámemelés, amely lényegében 10 százalékkal megnövelte a munkaidejüket, miközben a bérük egyetlen fillérrel nem emelkedett. Egyetlenegy más társadalmi réteg sincs ebben az országban, ame llyel a politika ilyen méltatlanul bánt volna el. A napokban fogadta el az Országgyűlés a “Legyen jobb a gyermekeknek!” programot. Ebben szembesültünk azzal, hogy gyermekeinknek milyen óriási nagy százaléka él szegénységben, rossz körülmények között. Számu kra az egyetlen lehetőség a felemelkedéshez az volna, ha olyan pedagógusok foglalkozhatnának velük, akiket ezért megfizet az állam. Sajnos erre sincs lehetőség. Az oktatási törvényekről szóló miniszteri expozéban Hiller miniszter úr elismerően szólt az óvo dapedagógusok munkájáról; hozzátehetném még a bölcsődei gondozónők munkáját is, akik áldozatos feladatvállalással nagyon sokat tesznek a gyerekekért. Tisztelt Országgyűlés! Vane önöknek fogalmuk arról, hogy mennyit keres ma egy bölcsődei gondozónő és egy óvónő? De elég mostoha körülmények között dolgoznak a felsőoktatási oktatók is, akiknek az óraszáma szintén megemelkedett, miközben a bérük évek óta egyetlen fillért sem nőtt.
