Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. február 20 (50. szám) - „Jövőnk esélye a gyermek” címmel politikai vita - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP):
376 mit kíván támogatni a kormány, mit kívá n támogatni a költségvetés, mit kíván támogatni az a családtámogatási rendszer, amit önök bevezettek, és amit mi vezettünk be, illetve kívánunk bevezetni. Mit támogatott a népesedésben az önök rendszere? Azt támogatta… - nem támogatta, bocsánat, könnyebbé tette a már megszületett középosztálybeli gyermekek fölnevelését. Ez egy helyes és nemes cél, de nem támogatta több gyerek születését. Az alacsony jövedelműek között azért nem támogatta, mert ott az adókedvezmény nem tudott hatni. A magasabb jövedelmű, de gyermeket vagy több gyermeket nem tervezők esetében pedig azért nem támogatta, mert egyszerűen ez a támogatási összeg ahhoz kevés volt, hogy gyermekvállalásra, gyermekszülésre ösztönözze ezeket a családokat. Én azt gondolom - és ez is elhangzott ma már itt , hogy a gyermekvállalási kedvben a döntő nem a család pillanatnyi anyagi helyzete, hanem az a kilátás, hogy mit várhat el az adott család a megszületendő gyermek számára. Amikor mi megváltoztattuk még az előző ciklus idején a családtámogatási rendszert, akkor abból indultunk ki, hogy a segítséget nem oda kell adni, ahol a segítségre kevesebb szükség van, hanem oda, ahol nagyobb. (14.20) Ez volt a 2005 elején módosított családtámogatási rendszer lényege. Mit támogatunk, mit támogattunk, pontosabban: mi a helyzet a közoktatásban? Ez is elhangzott tulajdonképpen a mai napon. 2025, egyes számítások szerint 30 százaléknyi gyerekkel, tanulóval a magyar közoktatás nem tud mit kezdeni, egy meglehetősen csúnya szegregációs folyamattal szorítja ki őket a versenyké pes tudást adó közoktatásból, zsákutcás iskolarendszerbe kényszeríti bele őket. Ez a 2530 százalék bővítetten újratermelődik, átöröklődik az a hátrány, amit egyébként már egészen kis korától hoz magával, és termeli újra ezt a rendkívül szegény, kilátástal an réteget. A mi elképzelésünk az, hogy ezzel a rendszerrel szakítani kell, a közoktatásnak ezt a rendkívül szegregatív jellegét föl kell számolni, a közoktatásban meg kell nyitni azokat a pályákat, amik ez elől a 2530 százalék elől el vannak zárva, és le hetővé kell tenni számukra, hogy versenyképes tudással, megfelelő készségekkel, kompetenciákkal felvértezve lépjenek ki az életbe. Mi a helyzet a felsőoktatásban? Emlékezzenek vissza, tisztelt képviselőtársaim, a felsőoktatásban önök első lépésként eltöröl ték a tandíjat, hogy aztán a felsőoktatásra fordítható családi erőforrásokat a későbbi négy évben gyakorlatilag egyáltalán ne változtassák. Azok a támogatási formák, amelyek részint a tanulmányi eredményhez, részint a szociális helyzethez kötődően segített ék a szegényebb sorsú, de tehetséges tanulókat a felsőoktatásban való részvételre, változatlanok maradtak az önök négy éve folytán. Vagyis eltöröltek egy olyan költséget, ami igazából azoknak számít, akik már benn vannak a felsőoktatásban, viszont nem tett ék könnyebbé, és nem tették lehetővé, hogy bekerüljenek azok a szegényebb sorsú gyerekek a felsőoktatásba, akik ezáltal az egyre csökkentő támogatás által kimaradtak belőle. Tisztelt Ház! Egyszerűen szólva azt lehet mondani, hogy az alapkérdés az, hogy mit kívánunk támogatni: a középosztály önreprodukcióját kívánjuke támogatni, vagy azt kívánjuk támogatni, hogy a társadalom reprodukciójaként megszülető gyerekek középosztályosodjanak? Azt akarjuke, hogy a középosztály saját soraiból termelődjék újra, és az a kirekesztett 3530 százaléknyi réteg változatlan formában legyen kénytelen nemzedékeken keresztül tengetni az életét, vagy azt akarjuke, hogy ez a 2530 százalék fokozatosan csökkenjen, és módjában álljon felemelkedni abba a bizonyos, önök által sokat emlegetett középosztályba? Tisztelt Képviselőtársaim! Én azt gondolom, hogy a népesedéspolitikának is, a szociálpolitikának is, az oktatáspolitikának is ez a döntő különbsége az önök felfogása és a mi felfogásunk között. Nem baj, hogy megvan ez a különbség , csak ne próbáljunk úgy tenni, hogy az egyik föltétlenül rossz, a másik meg föltétlenül jó, és vissza kellene térni ahhoz, amit önök folytattak. Ez értékválasztás kérdése, tisztelt képviselőtársaim. Mi egy olyan értéket választunk, ami következtében folyt atjuk ezt a politikát. Önök nem ezt az értéket választják, ez önöknek szívük joga, és amennyiben felhatalmazást kapnak rá, akkor természetesen önök azon értékek jegyében fogják a politikájukat
