Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. június 4 (78. szám) - Az ülésnap bezárása - ELNÖK (Lezsák Sándor):
3743 Belecsúsztunk a második világhábor ú kataklizmájába, a holokauszt szörnyűségeinek nemcsak áldozatai, de tevékeny bűnrészesei lettünk, elvesztettük közel egymillió emberünket a 11 milliósra növekedett országban, s a század elején még virágzó, fejlődő ország úgyszólván romhalmazzá vált. A háb orú befejezése után sem adatott meg az országnak, hogy maga nézzen szembe múltjával, vizsgálja meg történelmét, hogy elválaszthassa az ocsút a búzától, a bűnöket az erényektől. Történelmünk legnagyobb diktatúráját kényszerítették ránk idegen erők, magyar e gyüttműködőikkel együtt. Míg szerencsésebb, sokszor bűnösebb nyugati országok demokratikus társadalmi légkörben, az értelmiség legjobbjainak a közreműködésével szembe tudtak nézni múltjukkal, megtisztultak és példaszerű államokat alakítottak ki, mi zsarnok ság alatt nyögtünk. ’56ban megkíséreltük magunkat fölszabadítani, de véresen levertek a világ passzív szimpátiájával övezetten. A magyar történelem legsúlyosabb, legszélesebb és mélyebb megtorlását szenvedte el népünk, majd helyzetébe beletörődve élte túl az évtizedeket. ’89ben, a Szovjetunió radikális meggyengülésével Magyarország progresszív erői békés úton, tárgyalások révén megszüntették a pártállami diktatúrát, és példamutatóan modern demokratikus jogállamot hoztak létre. Az első világháború utá n létrejött mesterséges államalakulatok egymás után rendre felbomlottak, nagyrészt békésen, kivételesen kegyetlen polgárháborúk során, százezernyi halottat hagyva maguk után, és az immár 50 éve szerveződő Európai Unió megnyitotta kapuit a kisebbnagyobb ne mzetállamok előtt. A Trianon után létrejött utódállamok közül Csehország, Szlovákia, Románia és Szlovénia Ausztriával és velünk együtt az Unió teljes jogú tagja lett, egykori társországunk, Horvátország reális időn belül szintén tagja lesz, s Szerbia is me gindult ezen az úton. Az OsztrákMagyar Monarchia közös piaca helyett egy sokszorta nagyobb részesei lettünk. Az integrálódó egykori nemzetállamok, ha lassan is, de közelednek a maastrichti ideálképhez: az európai polgárok, a munkavállalók, a beruházások s zabad mozgásához, a tulajdonszerzés, a tanulás, a kultúrák nemzetközi szabadságához, a nemzetek és nemzetiségek önmegvalósításának teljes körű lehetőségéhez. Rövidesen Szlovákia, Ausztria, Szlovénia és hazánk a schengeni rendszer részesei lesznek, megszűni k a Trianonban létrehozott, sokszor falvakat kettévágó “sárkányfogvetemény”, nemzeti határok elválasztó jellege, átjárhatóvá válnak, a szabad mozgást már nem akadályozzák vasfüggönyök, de még csak határsorompók sem. Az államok jogalkotása egyre közeledik e gymáshoz és a közös képhez, a közös elvekhez, a közös erkölcshöz. Az államok szerepe egyre inkább közigazgatási jellegűvé válik. Lassan, de reménykedjünk, hogy biztosan. Meg kell haladnunk Trianont. Nem szabad elfelejtenünk, de nem szabad, hogy emléke még mindig megbénítson bennünket. Szabadítsuk meg magunkat belső bilincseinktől, és használjuk fel minél jobban a közös lehetőségeket! Tegyük magunkévá az európai megoldásokat, s azokban a kategóriákban gondolkozzunk, ami közös! Részesei vagyunk a közös törvén yalkotásnak, a közös normaalkotásnak, ezen belül is elképzeléseinket meg tudjuk valósítani iniciatív módon. Tekintsük partnereknek az évszázadok óta velünk élő nemzeteket és nemzetiségeket! Szóval, haladjuk meg Trianont, itt az ideje! ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Megkérdezem, a kormány nevében kíváne valaki válaszolni az elhangzottakra. (Nincs jelzés.) Jelentkezőt nem látok. Az ülésnap bezárása ELNÖK (Lezsák Sándor) : Tisztelt Országgyűlés! Reggel 9 órakor folytatjuk munkánkat. Nyugodalmas jó éjszakát kívánok! Az ülésnapot bezárom. (Az ülésnap 23 óra 55 perckor ért véget.)
