Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. február 20 (50. szám) - „Jövőnk esélye a gyermek” címmel politikai vita - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. LATORCAI JÁNOS (KDNP):
371 hogy a központi régióban jelentős gyermekgyógyászati fekvőbetegátszervezést, kapacitáscsökkentést hajtson végre.” Ugyanezen levél állapítja meg a zt is, hogy a 2001ben bevezetett finanszírozási korrigált rendszer a gyermekgyógyászatot továbbra is ellehetetleníti; 2001 májusában íródott ez a levél. Az Egészségügyi Minisztérium is megkapta ezt a levelet, és tudjuk, hogy az Orbánkormány idején íródot t. 2007 januárjában ugyanezen szakmai gyermekgyógyászati kollégium Budapestre vonatkozó gyermekágyszámjavaslata jórészt megegyezik a mai Egészségügyi Minisztérium javaslatával, és a budapesti gyermekágyszámot mintegy ezerre teszi. Úgy érzem, hogy itt egy egyensúly fog megteremtődni a későbbiekben. Tisztelt Képviselőtársak! Meggyőződésem, hogy a kevesebb minőségileg többet fog jelenteni. A gyermekrehabilitáció és habilitáció a gyerekgyógyászatnak egy hiányterülete, mondhatnám azt is, hogy gyermekcipőben já r. Gondolom, látjuk ezt, érjük meg közösen, hogy a felnőtt kategóriába kerüljön ez a terület is. Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.) ELNÖK (Harrach Péter) : Latorcai Jánosnak adom meg a szót, KDNP. DR. LATORCAI JÁNOS (KDNP) : Köszönöm a szót, eln ök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Szakértők állítják, Magyarország akkor kerül szembe majd igazán a demográfiai problémával, ha az 19952005 között született nemzedék munkaképes korba lép, addigra ugyanis a mai 40 körüli népes nemzedék eléri a nyugdíjkorha tárt. (A jegyzői székben Móring József Attilát dr. Hende Csaba váltja fel.) Jelenleg a generációk közötti újraelosztás még mintegy 9095 százalékban biztosítja a nyugdíjak forrását és az idősek egészségügyi ellátását, de húsz év múlva már a baj sokkal, de sokkal nagyobb lesz, mint most. Ahogy Babák Mihály képviselőtársam szokta mondani: nagy lesz a baj. Addig kell lépnünk, amíg lehet megoldást találni. Mert van megoldás, legalábbis ösztönző erő; ez pedig a családi adózás, természetesen kiegészítve működő sz ociális ellátórendszerrel. Mint hallhattuk, az Európai Unióban is van kötelező és van választható családi adózás is, de az Európai Unión kívül számos ország jogrendje ismeri a választható családi adózást, például az Egyesült Államoké vagy Törökországé. Az ismeretek bővítése érdekében is talán célszerű lenne felidézni a már ismertnek tűnő családi adózásokat, megoldásokat, ahol a házastársak kötelezően együtt adóznak vagy éppen választhatóan, és az összeadott jövedelmet a család tagjainak számával osztva soro lják őket alacsonyabb adósávba. Természetesen mindezek mellett pótolhatatlan, hogy a szociálpolitika a gyermekeiket munkával eltartó nőket még külön is támogatja. Franciaországban például ezért nő dinamikusan a születésszám. Az ezredforduló óta tartó bébib oom tavaly 840 ezer újszülöttet jelentett, ami 1981 óta a legmagasabb szám. Így az sem csuda, hogy ott ismét emelkedik a népesség, pedig a francia nők is már 3031 éves korban szülik első gyermeküket. Tisztelt Képviselőtársaim! A minap olvastam egy liberál is vitairatot, amely igazságtalannak, zsákutcának nevezi az ilyen gyermekösztönző módszert, mivel az, ahogy írja, nem vezethető le a rászorultsági elvből és a jövedelemteremtéssel kapcsolatos kérdésekből. Valóban, csak az osztható el, amit megtermeltünk. V iszont közgazdasági tanulmányainkból azt is tudjuk, hogy nem lehetséges a termelésben részt vevők egyéni hozzájárulásának korrekt megállapítása a termelt javak előállításában. Mi, kereszténydemokraták az igazságos munkabér megállapításában három szempontot tartunk fontosnak: a munkás és családja életszükségletét, a vállalat teherbíró képességét és a közjó érdekét. Hitünk szerint értelmes gazdasági cselekvés alapja csakis a közjó szolgálata lehet, hiszen a közjó többek között feltételezi a jogbiztonságot, a közoktatást, a foglalkoztatást, a szociális biztosítások
