Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. június 4 (78. szám) - Megemlékezés Darvas Iván volt országgyűlési képviselő haláláról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. SIMICSKÓ ISTVÁN (KDNP): - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. SIMICSKÓ ISTVÁN (KDNP): - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. HILLER ISTVÁN oktatási és kulturális miniszter:
3605 kulturális és területi autonómiával rendelkezhessenek a határon túli magyarok, és adjuk meg végre a magyar állampolgárságot a határon túli magyaroknak. Ehhez egységes magyar nemzetpolitikára van szükség. Ne feledjük Széchenyi István sz avait: a magyar nemzet sorsa saját erejében van, saját kezében van. Tisztelt Képviselőtársaim! Éljünk hát ezzel, tegyünk végre valamit! Elsőként talán (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) ezt a kis lépést mi megtettük Né meth Zsolt képviselőtársammal, benyújtottunk egy országgyűlési határozati javaslatot, amelyben arra kérjük önöket… ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Képviselő úr! DR. SIMICSKÓ ISTVÁN (KDNP) : …hogy országgyűlési határozat formájában… ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Fra kcióvezetőhelyettes úr! DR. SIMICSKÓ ISTVÁN (KDNP) : …a nemzeti összetartozás napja legyen június 4e. Arra kérem önöket, hogy támogassák. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak, és köszönöm a türelmet. (Nagy taps az ellenzéki oldalon.) ELNÖ K (dr. Szili Katalin) : Köszönöm. A kormány részéről megadom a szót Hiller István oktatási és kulturális miniszter úrnak. Miniszter úr! DR. HILLER ISTVÁN oktatási és kulturális miniszter : Tisztelt Elnök Asszony! Igen tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Országgy űlés! Az európai békekötések története sok kötetet tölt meg. Azok a tények, amelyeket ön felsorolt, precíz és konkrét adatok voltak. Így történt. A számok és tények mögött azonban érdemes mást is látni, érdemes látni egy gondolkodást és egy európai gondolk odás törésvonalát. Egy gondolkodást, amely évszázadokon keresztül, minthogy konfliktusok mindig voltak, vélhetően sajnos lesznek is, kidolgozott egyfajta mechanizmust, egy olyan mechanizmust, amelyet az európai államok egymás közötti viszonyukban és közlek edésükben használni tudtak. Tudniillik, hogy úgy tudtak lezárni akár jelentős konfliktusokat, államközi bonyodalmakat, hogy a legyőzöttet, a konfliktusban alulmaradtat képesek voltak integrálni egy rendszerbe. Ezáltal, bár természetesen mindig volt egy kon fliktusban győztes és vesztes, az a kialakult szisztéma, amelyet létrehoztak, együttesen volt képes működni, és ezért viszonylag hosszú távon életképes is volt. Mint ahogy a békék lényege is, a békekötés lényege is abban áll, hogy képese egy olyan döntést és olyan mechanizmust létrehozni, ami tartós, amelynek a fenntartásában érdekeltek a felek. (13.50) Ez az európai gondolkodásmód és mentalitás a XX. század elején megtört. Azok a korábbi példák, amelyek nagy európai konfliktusokat lezártak, a vesztfáliai békétől a napóleoni konfliktusokon át egészen a XIX. század második feléig, ez váltott, és kétségkívül az első világháborút lezáró békekötések, a Párizs környéki békék és ezen belül a trianoni békekötés egy másfajta, ezt a mentalitást nem folytató gondolko dásmód eredményei lettek. Ezek vae victis békék, “jaj a legyőzötteknek”, ez volt az elv, és ezt is valósították meg. A trianoni békéből kiindulva ugyanakkor a képviselő úr is említett egy, a két világháború közötti kultúrpolitikát, amelyet Klebelsberg neve fémjelez. Többször beszéltünk már erről, ugyanakkor tisztelettel kérem a képviselő urat annak belátására is, hogy igaz, amit mondott, egészen addig, amíg Magyarország a trianoni békekötésben rárótt terheket - tudniillik, hogy honvédelmi költségvetése
