Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. február 20 (50. szám) - „Jövőnk esélye a gyermek” címmel politikai vita - HERÉNYI KÁROLY (MDF):
361 HERÉNYI KÁROLY (MDF) : Köszönöm a szót, elnök urak. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Há z! Szerintem egy ilyen vitanapon tulajdonképpen két kérdést kell feltenni magunknak. Az egyik kérdés az, hogy vajon mi befolyásolja az állampolgárt, az egyént, az embert, a családot abban, hogy vállale gyereket vagy nem. Aztán a másik kérdés, amit ebből k övetkezően fel kell tennünk, hogy mit tehet az állam annak érdekében, hogy ezt a törekvést segítse és támogassa. Az első kérdésre nagyon nehéz a válasz. Ahogy én itt végighallgattam délelőtt minden párt hozzászólóját - fél órára mentem ki ebé delni , kiderült, hogy egyikünknek sincs a zsebében a bölcsek köve, és fogalmunk sincs, hogy alapvetően, közvetetten vagy direkten mi befolyásolja a családokat a gyermekvállalásban. Sok szempontot felhoztunk, és fel lehet hozni. Van olyan közelítés, amely ik azt mondja, hogy az anyagi helyzet döntő és meghatározó, aztán kiderül a statisztikák láttán, hogy ez messze nincs így: a vagyoni helyzet és a gyermekvállalási hajlandóság majdnem fordítottan arányos: jobban közelít ahhoz, hogy fordítottan legyen arányo s, mint hogy egyenesen legyen arányos. Kereshetjük az okokat, és nagyon nehezen fogunk találni néhány olyan nagyon fontos pillért vagy sarokpontot, amire azt mondhatjuk, hogy na, ha ezt megtesszük, akkor a dolog rendben lesz, és a gyermekvállalási hajlandóság erőteljesen fog nőni. Egyébként itt az előbb a kétpercesek során egy liberálisnak és konzervatívnak tűnő nézetrendszer vitájának lehettünk tanúi. Én egyiket sem fogadom el. Talán az lenne - legalábbis az én ízlésem szerint - a normális, ha megtalálnánk, és a politika feladata az lenne, hogy a külső és a belső kényszerek közötti egészséges arányt találjuk meg, mert egy jól működő társadalomnak tulajdonképpen ez a titka: az állampolgárok belső kényszere, amit nem törvények és e lőírások kényszerítenek rájuk, hanem a normális élet igénye vezérli őket, és ehhez igazodik és ehhez párosul a törvények, a külső kényszerek egésze, és a kettő harmóniája adja meg a boldog életet. A z így működő normális, egészsé ges társadalomban nincs gond a gyermekvállalással, általában nincs gond az élettel. A politika alapvető feladata az, hogy teremtse meg ennek a lehetőségét. Melyik az az állampolgár vagy milyen az a polgár, aki büszkén és nyugod tan, örömmel vállal gyermeket? Azt hiszem, hog y az, amelyik felnőttként él, felnőttként gondolkodik és magas az önbecsülése. A politikának nem is nagyon lehetne más célja, mint annak a lehetőségét, az atmoszféráját megteremteni, hogy minden polgára számára az önbecsülés elérése elérhető cél és vágy legyen. Mert az önbecsülő, a magát becsülő ember, aki a teljesítményére, a pozíciójára, a hivatására büszke, értékként fogja becsülni a környezetét is, embertársait is, a körülményeket , amelyben él. Ez az egyik legmagasabb rendű állapot, amit polgára számára egy állam biztosíthat. No, az ilyen biztosan örömmel vállal családot, sok gyereket, és egyéni ízlés, akarat, szándék kérdése, hogy az a sok gyerek milyen mértékben számszerűsíthető. A kérdés az, hogy megtesszüke ezt. Az államnak egyébként - és ez a második kérdés - kétféle lehetősége van. Az egyik a matériákon keresztüli befolyásolás. Erről Csáky András képviselőtársam meglehetős részletességgel beszélt. Azért a matériák, a pénzügyi támogatások vonatkozásában is fellelhető sok olyan, ami nemcsak pénzügyi, hanem ott vannak immater iális elemek is; ezen érdemes elgondolkozni. A másik pedig az a lehetőség, amivel a politika általában keveset foglalkozik, a nem anyagiaktól függő intézkedések, lehetőségek sora. A politika nagyon gyakran menekül a mögé az állítás mögé, hogy olyan jól meg tudnánk ezt az egészet csinálni, ha lenne rá pénz. Az egészségügyi reformtól kezdve majdnem mindenhol az akadályok sorában az el ső számú a pénzhiány. Holott a politika lényege pont az, hogy hogyan tudok ilyen matériákban szegény világban lehetőséget teremteni a fejlődésre, lehetőséget teremteni a kibontakozásra, lehetőséget teremteni egy teljes értékű emberi életre és emberi létre. Sokan elmondták előttem, hogy talán az lenne az egyik ilyen nagyon fontos cél, amit a politika megfogalmazna, ha gyermek- és családbarát klímát tudna anyagiaktól függetlenül, illetve nagyon áttételesen teremteni ebben az országban, és akkor talán ezek a c élok könnyebben megvalósíthatók lennének. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Konkrétumokat mondj!) Konkrétumokat? Mondok én
