Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. május 30 (77. szám) - A Szentgotthárd és térsége környezeti állapotának védelme érdekében teendő sürgős intézkedésekről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP):
3572 hogy ezekben az ügyekben járjon el. Még egyszer kérem tisztelt képviselőtársaimat, hog y a közös országgyűlési határozati javaslatunkat támogassák. Köszönöm szépen. ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Felszólalásra következik Orosz Sándor, az MSZP képviselője. Parancsoljon, képviselő úr. DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök úr. A cél tehát az, hogy a Rába habzása szűnjön meg, valamint hogy a tervezett helyen ne épüljön meg ez a hulladékégető mű. Ez a cél kell hogy mindig a szemünk előtt lebegjen, és ha ez lebeg, akkor függetlenül a kérdés ügyrendi kezelésétől, azt hiszem, jó helyen járunk. Mert ugyanez a cél vezérli a beterjesztőket, és ugyanez vezérel bennünket is, akik egy adott ponton, és ezt többször el is mondtuk, úgy értékeltük, és úgy is értékeljük, hogy elaltat. Elaltat egy olyan országgyűlési határozat, am elyik azt a képzetet kelti, hogy most már minden rendben lesz. Nem! Ki fogja megoldani ezt a feladatot? - ez a legfontosabb kérdés. Ezt a feladatot csak a térségben élők fogják tudni megoldani, osztrákok és magyarok közösen, Vas megyeiek, burgenlandiak, st ájerek közösen. Ennek, meggyőződésem szerint, minden formáját támogatni kell, és annyiban, amennyiben ebben segítséget jelent egy parlamenti aktus, mindenképpen üdvözölni szükséges, hogy ezt beterjesztették, és erről beszélünk. Ugyanakkor tisztában kell le nni azzal, hogy káros az ügy, a cél elérése szempontjából, ha a kelleténél és a szükségesnél, ha úgy tetszik, keményebbek vagy határozottabbak vagyunk. Nem az a cél, nem is lehet az a cél, hogy legyőzzük az osztrákokat, hanem az, hogy győzzük meg őket, hog y az, amit mi kínálunk, jobb megoldás. Jobb megoldás a heiligenkreuziak számára is, nem pusztán a szentgotthárdiak érdeke az, hogy ne úgy és ne ott valósuljon meg az a bizonyos hulladékégető. És nemcsak a szentgotthárdiak, hanem a Rába és a Lapincs osztrák oldali területén lakó embereknek is az az érdeke, és ezt közösen kell velük együtt felismerni és elfogadni, hogy legyen tiszta ismételten a Rába vize. A túlzott határozottság és a túlzott keménység egyértelműen a kérdés úgynevezett jogi útra terelését ere dményezi, hiszen más módja a nemzetközi konfliktusok kezelésének nincs. Ez azonban mit is jelent az adott térségben élők, például a szentgotthárdiak számára? Hogy hosszú időre szólóan, mindaddig, amíg ezek a jogi utak végig nincsenek járva, a mostani állap ot konzerválódik. Tehát meggyőződésünk szerint olyan lépéseket szabad tenni, azt viszont meg kell tenni a Magyar Köztársaság Országgyűlésének, ami segít abban, hogy a térségben élők egymásra találjanak, segít abban, hogy azok, akik ma még esetleg másként g ondolják, belátják, hogy amit Szentgotthárd térségéről már korábban, magyarok és nem magyarok együttesen állítottak és prognosztizáltak, az ő javukat is szolgálja. Akkor leszek nemzeti értelemben is büszke, ha megszűnik a Rába habzása. Megmondom őszintén, egy pillanatig nem feszítene a nemzeti büszkeség, ha csak úgy jól odamondogatnánk, és újabb 1015 esztendőre továbbra is a hab lepné el a Rábát. Nem hiszem, hogy Szentgotthárd polgármestere ne örülne annak, hogy most itt beszélünk. De biztos vagyok benne, hogy Szentgotthárd polgármestere, még ha díszkötésben megkapja a Magyar Közlönynek azt a számát, amiben a térséggel való abszolút és reményeim szerint egyhangú támogatású szolidaritásáról szól az országgyűlési határozat, ha kinyitja az ablakot, és mit lát, hogy ott van egy felesleges kémény. A cél, hogy ne legyen ott a kémény. Ennek a célnak az elérését meggyőződésünk szerint jól szolgálja a helyiek igen gazdag diplomáciai törekvése, jól szolgálja, hogy nemzetközi szervezetek jó irányba bekapcsolódtak ezekb e az ügyekbe, nagyon jól szolgálja, amit az ellenzék is elismert, a kormány tevékenysége. (17.30)
