Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. február 20 (50. szám) - „Jövőnk esélye a gyermek” címmel politikai vita - ELNÖK (dr. Áder János): - ÉKES ILONA (Fidesz):
357 Köszönöm a szót, elnök úr. Kedves Képviselőtársaim! Jövőnk esélye a gyermek - mint többgyermekes édesanya, aggódva figyelem az országunk demográfiai helyzetéről szóló diskurzust, és teszem fel a kérdéseimet. Vane belső közünk a korhoz, amelyben élünk? Vane helyünk ebben a világban? Megmaradte múltunk? Milyen jövőt formálhatunk magunknak? Meddig lesz jövőnk? Régen azt mondták a várandós a sszonyra, hogy jövője van. Ma azt, hogy terhes. Miért alapvető az anyaság a társadalom számára? A Magyarországon szocializálódó nők kétféle hatásnak vannak kitéve: a család és a társadalom hatásainak. Az előbbiben a dolgozó, önmegvalósító anya, illetve az egyedülálló anya képe meghatározó a tágabb családi környezetben, akár a szinglié. A szingliéletformán az önzően terméketlen, csak az élet élvezését preferáló életformát értem, nem azokra gondolok, akik családot szeretnének, de kénytelenek még egyedül élni. Ez vagy materiálisan, vagy lelkileg heroikus, nehéz szerep, amelyre nem vágynak a kislányok. A társadalmi szocializáció eszköze a tömegkommunikáció, a média, melyről bebizonyosodott, hogy a lányok önértékelését jelentősen rontja. A belső önkép sérülése, a külső várható életút nehézsége egyfajta sorstalanságot eredményez. A nők nem hallják meg létük természetes hívását. Életük folyamatos próbálkozás, hamis szerepvállalások sora. De mert az anyaság nem szerep, ez sokakat visszatart a vállalástól. A gyermekvá llalás racionális tervezése merő ateizmus, instrumentalizmus, a kegyelem helyett kísérlet választása. Ma a gyermek voltaképpen a gyártás legfrissebb kérdése, mely számtalan álláshelyet biztosít mindenütt a világban a sok kísérleti laboratórium és a gyógysz ercégek által. Amint a nőnek önmaga teste és élete megértése lett az életfeladata, és nem testének és életének felhasználása a családért, a gyermekért, a társadalom terméketlenné vált. Ebben a terméketlen világban egyre rosszabbul érezzük magunkat. A profe sszionalizmus és az individualizmus végül győzött. Az instant kávé és a porlevesek korában, amikor már minden részekre bontható, tartósítható és azután azonnal használható, csak egy dolog működésére, titkára, idejére nem emlékezünk. Arra, amitől finomabb o tthon az étel, mint másutt, amitől létezik hazaérkezés, ami által egybeáll és történetté válik mindaz, amit átélünk. A fogyasztói társadalom reklámsugallatai között a nő funkcionálissá, lecserélhető válik. A kellékek, eszközök világában csak a lényeg sikka d el. Létezésünk kovásza sorsunk Isten által ajándékozott bizonysága. A női lét lényegi összetevője a világnak. Nőnek lenni nem feladat, nem tevékenység, így nem írható le sztereotípiákban, nem ragadható meg közhelyekkel. A nőknek tevékenyen és állandóan j elen kell lenniük a családban, mert elsősorban a családban formálódik a népnek az arca, és tagjai benne kapják meg a legalapvetőbb tanításokat. Valahányszor hiányoznak ezek az alapvető tapasztalatok, a társadalom egésze szenved erőszakot, és válik sokféle erőszak forrásává. Ez azt is magában foglalja, hogy a nőknek jelen kell lenniük a munka és a társadalmi szervezetek világában is, és hozzá kell férniük olyan felelős állásokhoz, melyekben hatással lehetnek a nemzet politikájára, és előmozdíthatják a gazdas ági, szociális problémák új megoldásait. A törvényhozás és a munkaszervezés összehangolása a nő családon belüli küldetésének követelményeivel nem csupán jogi, gazdasági és szervezési jellegű, sokkal inkább a lelkület, a kultúra és a megbecsülés problémája. Megköveteli ugyanis a nő családban végzett munkájának igazságos értékelését, valamint a férfiak bevonását ebbe a családért, gyermekekért végzett tevékenységbe. Slachta Margit, az első magyar képviselőnő már 1920ban így fogalmazott: „a családnak az értéke it be kell vinni az országos politikába, mert ha az elsatnyul, ha az egyének tönkremennek, akkor a politika magától összeomlik, akkor nem lesz kinek politikát csinálni”. Az egész társadalom jelene és jövője szükségessé teszi a családanyák hivatásának újraé rtékelését és a feladatukkal járó munka megbecsülését. Ahol nincs átgondolt nővédelmi, anyavédelmi politika, és hazánkban ilyen nincs, ott kiszolgáltatott helyzetben vannak a nők, ott kevés gyermek születik, elveszíti a társadalom az önfenntartó képességét .
