Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. május 30 (77. szám) - Az európai területi együttműködési csoportosulásról szóló törvényjavaslat általános vitája - NÓGRÁDI ZOLTÁN (Fidesz):
3553 NÓGRÁDI ZOLTÁN (Fidesz) : Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Egyetértünk Papp képviselőtársammal abban, hogy a törvényjavaslatnak nem az a legfontosabb erénye, hogy els őként alkotjuk meg ezt a közösségi eszközt. Viszont abban már vitatkoznom kell egy csöppet, hogy nem is kizárólag csak azért alkotjuk meg ezt az eszközt, mert az európai uniós források lehívásában hatékony eszköz lehet, hanem azért, mert az európai terület i együttműködés, annak sikeressége és hatékonysága az európai politika, az európai kultúra fontos része, ezért megfontoltan és körültekintően kell a szabályozását is megalkotni. Hogy ezt a törvényt megalkotjuk, önmagában dicséretes dolog, de leszögezhetjük , hogy nem helyettesít semmiféle európai politikai stratégiát, amelyet oly hiába és oly régóta várunk már a regnáló felelős kormánytól. Nem helyettesíti egy törvény megalkotása, még akkor sem, ha ez elsőként történik az Európai Közösségen belül, azoknak a stratégiai prioritásoknak a meghatározását, amelyek mentén kialakítjuk az európai arcélünket, kialakítjuk az európai munkamegosztásban, szerepmegosztásban azokat a stílusjegyeinket, amelyekről megismernek minket, magyarokat, megismerik Magyarországot és a magyar érdekeket európai partnereink. Természetesen ez az európai területi együttműködés kapcsán is felsorakoztatható, illetve az európai területi együttműködés kapcsán a különböző területi, gazdasági, civil és hatósági szereplők együttműködésében is. Úgy gondolom, ha azt próbáljuk elhitetni ezzel a törvényjavaslattal, hogy ezzel az Európastratégiánkat kimerítettük, akkor hibásan vélekedünk, ez önmagában csak egy pótcselekvés lehet. El kell ismerjük, hogy ez egy első lépés abban, hogy a következő időszak h elyes magyarországi Európaszerepét meghatározzuk, és azt is tudomásul kell vennünk, hogy Magyarország eleddig az Európai Közösség vonatkozásában, az Európai Közösség szereplői között gyengén teljesítő tagállamként számon tartott partner. A gazdaságfejlesz tésünk és a gazdasági folyamataink, a gazdasági teljesítőképességünk olyan mértékben zuhant vissza, amely már, azt lehet mondani, európai kuriózumnak számít. A költségvetési hiányunk és annak kezelhetetlensége szintén gondot okoz Európaszerte. A tavaly ős zi események óta már a magyar jogállamiság alapvető intézményrendszerének és eszközrendszerének megkérdőjelezése is felvetődhetett. Az ország és a felelős kormány szavahihetősége, az euró bevezetése szintén olyan körülmény, amely az európai szerepvállalásu nkat és az európai sikeres és hiteles együttműködésünket, akár területi, akár partnerségi együttműködésünket megkérdőjelezi. Szomszédságpolitikánkban alkalmazott eddigi eljárásaink kudarca, felvetett elképzeléseink kudarca megint csak azt bizonyítja, hogy a helyi szereplőkre nagy jelentőségű feladat hárul, hiszen az európai területi együttműködés kapcsán rájuk hárul az a szerep és az a felelősség, hogy kialakítsák azt a bizalmi légkört, azt a bizalmi viszonyt határon belül és határon túl is, amellyel Európapolitikai szerepvállalásunk megerősíthető. A határon túli magyarság ügyében tett kormányzati intézkedések, illetve politikai lépések ugyancsak nagyon komoly kritikával illethetőek. Ez annál is inkább fontos, hiszen az európai területi együttműködésben nek ünk különleges szerepünk van, országhatáraink mentén saját nemzetünk vesz minket körül, éppen ezért ez az együttműködési forma nekünk nemzetpolitika szempontjából is lényeges kell hogy legyen. Olyan nemzetpolitika szempontjából, amelynek a nyomai sem fedez hetők föl a mai viszonyban, a magyar politikában, sem a belpolitikában, sem pedig a külpolitikában. Nincs meg tehát az az európai stílusjegyünk, az az európai tagállami profilunk, amely mentén azt mondhatnánk, hogy megtaláltuk helyünket és szerepünket Euró pában, és ezzel együtt az európai uniós források felhasználásában, a különböző programok megalkotásában és a területi együttműködésekben is az eddig gyakorlat mentén a következő időszakban lényeges változás állhat be. Nemzeti fejlesztéseink kapcsán pedig n agyon komoly kritikaként fogalmazódik meg, hogy feladtuk a nemzeti fejlesztési politikánkat egy olyan konformista fejlesztéspolitika mentén, amely a határon belül és a határon túl is nagyon komoly kritikát kell hogy szenvedjen el a felhasználások, a végreh ajthatóság, a források felhasználása szempontjából. Csendesen alkalmazkodó országa vagyunk
