Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. február 20 (50. szám) - „Jövőnk esélye a gyermek” címmel politikai vita - ELNÖK (dr. Áder János): - LOMBOS ISTVÁN (MSZP):
355 szembeállítani a szülőkkel vagy az időseket a fiatalokkal, azokat, akik egyedül vannak, azokkal, akik nem. Úgy gondolom, hogy egy kormány szándékát az intézkedése i, az általa elfogadott törvények minősítik, nem pedig azok a szlogenek és hangzatos kifejezések, hogy mennyire támogatják ők a gyermekvállalást. Ebből a szempontból azt gondolom, hogy mindenképpen szóba kell hozni azt a törvényt, a művi meddővé tételről s zóló törvényt, ami sajnos egy olyan időszakban ment át a Házon, hogy nem volt igazán lehetőség kifejteni ezzel kapcsolatban az aggodalmainkat. Akik úgy gondolják, hogy ma Magyarországon az egyik legfontosabb dolog, hogy már 18 éves korában valakinek emberi joga legyen az, hogy sterilizáltathassa magát, akár nő, akár férfi, vagy úgy gondolják, hogy a gyermekpornográfiának a lehetővé tételét kell gyorsan elvégezni valamifajta jogharmonizáció miatt, azt gondolom, hogy ez egy elég súlyos jel és aggasztó jel. És ha valaki a babakötvény nagyszerű negyvenezer forintjáról beszél, lehet erről úgy beszélni, hogy nem adjuk meg korrekten azt is, hogy mennyi államadóssággal születnek ma gyermekek a világra Magyarországon. Azt gondolom, hogy ezek az irányok mutatják, hogy merre megyünk, hogy mit jelent a túlhajtott individualizmus egy olyan országban, ahol egyébként is meggyengültek az összetartó erők, és ennek katasztrofális következményei vannak, ahol nem mondják meg, hogyan kell élnie az embernek, hallottuk a minisztere lnök szájából. Mindenütt megmondják, csak nem mindegy, hogy ki mondja meg, hogy hogyan kell élni, a médiának a rövid életű sémái vagy éppen értéket őrző közösségek, vagy a szüleink, vagy a nagyszüleink, vagy a barátaink, és természetesen ezt nem lehet szem beállítani a választással. Merthogy a választás természetesen elkerülhetetlen, de választani az tud, akinek erős azonosságtudata van, nem az, aki elé raknak mindenfélét, hogy válasszon, csak éppen nem tudja, hogy milyen alapon. Annak van alapja, annak van nak értékei a választásra, akinek erős azonosságtudata van, mert elég és hiteles útravalót kapott az előző nemzedéktől, és van kedve továbbadni azt a következő nemzedéknek is. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiban.) ELNÖK (dr. Áder János) : Megadom a szót Lombos István képviselő úrnak, az MSZPfrakcióból; őt majd Herényi Károly követi, az MDFtől. LOMBOS ISTVÁN (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Reméltem, hogy az eredeti sorrendben tudom elmondani mondandómat, mert talán Semjén képviselő úr után elmondott szavaim bizonyíthatták volna, hogy nem valószínű, hogy politikai szereplés motiválja az általam elmondottakat. Így tehát azt kell mondanom, hogy jobb későn, mint soha; Balog képviselő úr után is elmondanám az általam elképzeltek et, és talán ezzel vissza tudom eredeti medrébe is terelni a témát, ami nem mindennapi, és ami valamennyiünk számára vitathatatlanul nagyon fontos. Az elmúlt időszakban a kormány, a parlament számtalan intézkedést, törvényjavaslatot, határozatot fogalmazot t meg az esélyegyenlőség javítása, a gyermekszegénység csökkentése érdekében, gyermekeink jövőjének, esélyeinek javítása érdekében. Miniszterelnök úr évértékelésében is első helyre került a gyermekek helyzete abban a zászlóshajó programban, amelynek legfon tosabb eleme, hogy egyetlen gyermek se maradjon le, hogy egyetlen gyermek se vesszen el. Szembe kell néznünk azzal a problémával, hogy ma majd’ minden harmadik gyermek nehéz sorsú, szegény családba születik. Mi azt mondjuk, hogy meg kell törni a szegénység átöröklésének láncolatát, hogy a gyermekszegénység ma 20 százalékot megközelítő szégyenteljes nagyságrendjét 2013ig legalább 5 százalékkal csökkenteni lehessen. Nyilván ehhez már most meg kell kezdeni a legnehezebb helyzetben lévő családok támogatását. N em véletlenül tartalmazza a program a bölcsődék számának jelentős növelését, az óvodák, óvodai ellátás területi teljessé tételét és az óvodai korhatár négyéves
