Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. május 30 (77. szám) - A területfejlesztési támogatásokról és a decentralizáció elveiről, a kedvezményezett térségek besorolásának feltételrendszeréről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - FARKAS IMRE (MSZP):
3540 kaphattak, és a hátrányos, leghátrányosabb helyzetű települések is számíthatnak támogatásra: a költségvetési törvény körülbelül 3 ezer forint/fő, most már differenciált összegben határozza meg ezeknek a településeknek a támogatását. Vagy speciál is pályázatokon vehetnek részt ezek a leghátrányosabb helyzetű kistérségek, például pályázhatnak azoknak a programoknak a meghatározására, amelyekkel majd az Unióhoz fordulhatnak támogatásért - ez valóban nagyon komoly segítséget jelenthet számukra. (14.50 ) További ilyen segítség lehet, hogy kevesebb saját erőt kell biztosítaniuk különböző fejlesztésekhez, vagy továbbmenve: beruházási és adózási kérdésekben is előnyhöz jutnak azok a vállalkozások, vállalkozók, személyek, akik ilyen hátrányos vagy leghátrány osabb helyzetű kistérségben laknak. Most ennek a rendszernek a besorolása módosulni fog. Úgy gondolom, hogy ez részben természetes. Lehet ezeket a besorolási mutatókat korszerűsíteni és aktualizálni a mai viszonyok szerint, és ha erre kerül sor, az feltétl enül támogatandó. Azt is el tudom képzelni - és valóban így van , hogy a többéves támogatás után a leghátrányosabb helyzetű kistérségek egy része valóban a fejlődés útjára lépett, javultak pozíciói, miként az is előfordulhat, hogy valahány kistérség pedig relatív módon lemaradt a többihez képest, tehát elképzelhető, hogy egy változó mutatókra, mutatószámokra épülő rendszerben is bekövetkeznek olyan változások, hogy egyes kistérségek pozíciója javul vagy csökken. Azt azonban a magam részéről már súlyos hibá nak tartom, ha a kormányzat, az előterjesztő strukturálisan igyekszik beavatkozni ebbe a körbe, nem pedig a mutatószámrendszeren vagy a normál fejlődéseken keresztül. Mondok erre a sajnálatos helyzetre is példát. Ilyen például a leghátrányosabb helyzetű ki stérségek számának meghatározása. A jelenlegi országgyűlési határozat és az ezzel összhangban lévő kormányrendeletek 48 leghátrányosabb helyzetű kistérséget számszerűsítenek, nevesítenek. Nézzük, ez az országgyűlési határozat hogyan fogalmazza meg, hogy a jövőben hány ilyen kistérség lesz! A IV. fejezetben a 6. pontban a következőképpen határozzák meg a számukat: „A hátrányos helyzetű kistérségeken belül azokat a kistérségeket, amelyek komplex mutatója kisebb, mint a legjobb komplex mutató 50 százaléka, leg hátrányosabb helyzetű kistérségeknek kell minősíteni.” Tehát egyetlenegy legfejlettebb kistérséghez lesz viszonyítva, hogy hány leghátrányosabb helyzetű kistérség legyen. És mennyi lesz ez? Ezt most senki nem tudja megmondani, kivéve, aki esetleg csinált m ár ilyen számítást ezekre a mutatókra, az az egy ember vagy valahány ember meg tudja mondani, hogy melyik a legfejlettebb kistérség komplex mutatója, és ahhoz képest hány darab kerül most ebbe a kategóriába besorolásra. Számomra az is kérdés, hogy mondjuk, Budapest lesze ez az alap, vagy pedig valamelyik nagy településre, nagyvárosra alapuló kistérség; fogalmam sincs róla. Úgy gondolom, hogy eleve tisztességtelen egy ilyen rendszert, ilyen mutatót, ilyen szempontrendszert meghatározni egy országgyűlési hat ározatban, különösen akkor, ha ezek a számítások nekünk mint képviselőknek nem állnak rendelkezésre. Én meg tudom nézni, hogy a jelenlegi szabályozás szerint milyen komplex mutatókkal rendelkeznek kistérségek - és ezt el tudom végezni , de mivel itt a mut atók változni fognak, ezért ez képviselő számára beazonosíthatatlan, mert ez egy olyan bonyolult számítási technikára alapozott eljárás, amit országgyűlési képviselő elvégezni nem tud. El tudom képzelni, hogy a kormány azért nem hozott elő ilyen besorolási rendszert, hogy itt a képviselők ne öljék meg egymást, hogy melyik kistérség tartozzon még a leghátrányosabb helyzetű körbe és melyik ne, de én ezt akkor is úgy minősítem, hogy nem megfelelő, mert igenis szükség van arra, hogy az Országgyűlésben dönthessü nk erről a kérdésről, és információ alapján dönthessünk róla. Ugyanis ha a kistérségek között óriási különbség lenne, hogy kik a leghátrányosabb helyzetűek, és ez a mutatószámban kifejeződne, hogy van, akinek 2 lenne a komplex mutatója, van, akinek 3
