Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. május 30 (77. szám) - A menedékjogról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - DR. SALAMON LÁSZLÓ, a KDNP képviselőcsoportja részéről:
3519 Ezekkel a kérdésekkel szeretnék itt röviden, néhány lényeges elemet kiemelve foglalkozni, ahogy az az általános vita karakteréhez hozzátartozik. Nos, nézzük a kérdé skör első csoportját, azokat a főbb problémákat, amelyeket úgy érzünk, hogy a törvény nem oldott meg megfelelően! Mindenekelőtt aggályosnak tartjuk, hogy a menekültügyi eljárásban kétség esetén az elismerést kérő javára kell dönteni. Ez az elv az in dubio pro reo elve, a jogot mívelő emberek körében ismert elv, arról van szó, hogy szó szerint lefordítsuk ezt a latin formulát, hogy kétség esetén az alperes javára kell dönteni. Kétségtelen, ismert és fontos törvénykezési elvről van szó - megjegyzem fél mondat ban, mert nagyon sokan rosszul használják ezt a szót, hogy törvénykezés: a törvénykezés jogszolgáltatást, igazságszolgáltatást jelent, nem pedig törvényalkotást , amely a polgári vagy büntetőeljárásban megfelelően adaptálva értelmezhető, helyes és jó elv. Azt gondoljuk azonban, hogy a menekültügyekkel kapcsolatos eljárásokat illetően nem szerencsés erre az elvre építeni, hiszen az esetek nagyon nagy részében a menekültügyeket elbíráló hatóságoknak, a magyar államnak nem áll más rendelkezésre, mint a menekü ltstátust igénylő nyilatkozata, előadása. Az állam a legtöbb esetben vagy egyáltalán nincs birtokában azoknak a lehetőségeknek, amelyekkel ezeket az állításokat kontrollálni tudja, vagy legalábbis nagyon nehézkes és nagyon esetleges az előadások ellenőrzés ének az esélye. Azt kimondani, hogy kétséges esetben mindig meg kell adni a menekültjogi státust a kérelmezőnek, bizony ebben a helyzetben, ebben a problémakörben egy szerencsétlen megoldás lenne, amely bizony még visszaélésekre is jócskán adna lehetőséget . Ellenezzük tehát ennek az elvnek az érvényesülését, és az erre épülő szabályozást. A másik a kvótamenekültek kérdése. Már az elmúlt héten is, ha jól emlékszem, Kontrát képviselőtársam kifogásolta ezt a rendelkezést, és utalt arra a veszélyre, hogy ez aká r valamiféle burkolt áttelepítési politikának is az eszközét jelentheti. Ahogy arra a képviselőtársam a múlt héten utalt, mi is, a Kereszténydemokrata Néppárt képviseletében fontosnak tartjuk hangsúlyozni azt, hogy véleményünk szerint Magyarország erre a f eladatra nincs felkészülve, ezért az erre vonatkozó törvényi rendelkezést súlyosan elhibázottnak tartjuk. Általánosságban szemléleti kérdésként tartjuk fontosnak azt, hogy a törvényjavaslat a menekülteknek csak a jogaival kíván foglalkozni, felsorolja, szá mba veszi a menekülteket megillető jogokat, de kötelességekről nem beszél. Ennek rossz az üzenete. Úgy gondoljuk, hogy a jogok mellett a kötelezettségekre is kell térnie a törvénynek, még akkor is, ha bizonyos kötelezettségek alkotmányos evidenciák. Fölmer ült itt a múlt héten, hogy a jogkövető magatartás is jelenjék meg kötelezettségként, ami egyébként evidencia mindenki számára, aki a Magyar Köztársaság területén tartózkodik, legyen az magyar állampolgár vagy külföldi, a magyar jogszabályok betartása termé szetesen kötelező, az állam területi felségjogából, területre kiterjedő szuverenitásából következik. Véleményünk szerint mégsem fölösleges ezt külön a menedékjogi törvényben kiemelni, és hasonlóképpen a többi kötelezettséget is számba venni és felsorolni. (13.20) További hibának tartjuk, hogy a törvényjavaslat a menekültstátus kizáró körülményei körében a nemzetbiztonsági okot, kockázatot nem veszi számításba, pontosabban az oltalmazottak, illetőleg a menedékesek esetében igen, ott megtagadási ok, de általá ban a menedékjog megadásánál, a menekültügy egészénél nem. Ez nem szerencsés. A nemzetbiztonsági szempontok fontosak a mi nemzeti érdekeink védelméből, és tudunk sajnos példát arra, amikor nem kellő odafigyeléssel, hogy úgy mondjam, nemzetbiztonsági érdeke ink csorbát, hátrányt szenvedtek. El kellene ezt kerülni, és erre a törvényalkotás során is figyelmet kellene fordítani. Nézzük most azt a kört, azoknak a problémáknak a körét, amely hiányzik a törvényből. Azt gondoljuk, hogy nagyon fontos lenne egy olyan szemléletnek az érvényesülése a jogalkotás területén, hogy azokat a menekülteket, akik haza kívánnak települni, azokat az állam a lehetőségeihez képest támogassa ebben a szándékukban, hiszen az igazi megoldást az jelenti majd, hogyha a menekült, ha megnyíl ik a lehetősége, haza tudjon térni. Ez a legjobb megoldás a menekült számára, és az ország, a
