Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. május 30 (77. szám) - A területfejlesztési támogatásokról és a decentralizáció elveiről, a kedvezményezett térségek besorolásának feltételrendszeréről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - TASÓ LÁSZLÓ, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
3486 igencsak pontatlan, inkább mondvacsinált szempontrendszert próbáltak ráhúzni azokra, akiknek kedvezni akartak. Tisztelt Országgyűlés! Nem lehet megengedni, hogy politikai döntésekkel hozzanak helyzetbe úgy néhány térséget, hogy másokat közben bünte tnek. Átlátszó szakmai körítést akartak adni ennek az akciónak is, de szerencsére a jóérzésű kormánypártiak sem nyugodtak bele. Ezért engedjék meg, hogy külön megköszönjem a kormánypárti képviselőknek, az önkormányzatok világában jártas és tapasztalt tagok nak, hogy támogatták a kezdeményezést. A mostani előterjesztésből megismert mutatócsoportok és a segítségükkel képezhető mutatók a módosításokkal együtt, igen, valóban szolgálhatják azt a célt, ami mindenki számára egy igazán megnyugtató értékelést tesz le hetővé. Kedves Jelenlévők! Az Országgyűlés akkor tudja a feladatát teljesíteni, és csak akkor felel meg a működésére vonatkozó szabályoknak és a hozzá kapcsolódó elvárásoknak, ha minden intézkedésével, törvényeivel és határozataival ragaszkodik az alkotmán y szelleméhez. A H/2940. számú javaslat azonban nem minden esetben felel meg ennek az elvárásnak. Nem direkt módon, de jóváhagyóan veszi tudomásul a kialakult gyakorlatot, elfogadva azt, hogy a döntéshozatal rendszeréből a decentralizáció egyik, korábban m egkerülhetetlen szintjét, a megyei szintet eltöröljék. Nem is olyan régen, talán másfélkét évvel ezelőtt, még a megyék azonosságtudatának erősítéséről, a megyei önkormányzatok új küldetéséről, imázsának formájáról zengett a szocialista tábor. Közpénzek mi lliárdjait áldozták fel a megyei szintek megerősítésére, elég, ha visszagondolok szűkebb világomra, a HajdúBihar megyei közgyűlés előző négy évére. Milliárdos presztízsberuházások hirdették a megyei szint fontosságát, és most itt állunk, kénytelenek vagyu nk elszenvedni és újra megfizetni azt a pálfordulást, amelyet a 2006. évi választások idéztek elő a kormányoldal politikájában. A jelenlévők azonban pontosan tudják, hogy miről beszélek, és tudják azt is, hogy a megyei területfejlesztési szint eltörlése, a regionális tanácsokban a tisztségviselők háttérbe szorítása és kirekesztése egy elvárásnak megfelelő, bejelentett ígéret betartása. Ennek következményeként a helyzet azonban most az, hogy a közvetlenül választott tisztségviselők nem gyakorolhatják a nép k épviseletére kapott jogosítványaikat. Beosztottak, alkalmazottak döntenek a fejlesztési forrásokról, és ez példátlan egy, a valóságban is demokratikusan működő nemzetállamban. Mi, akik e Házban a népképviselet közvetlen gyakorlására kaptunk felhatalmazást, eskünkben azt fogadtuk: munkánk során választóink akaratához híven, lelkiismeretesen járunk el. Ezért egyetlen törvényjavaslat, egyetlen határozati javaslat elfogadásakor és egyetlen intézkedés jóváhagyásakor sem tehetünk másképpen. És most úgy látszik, m égis vannak az előterjesztésnek olyan elemei, amelyek elfogadásával fogadalmunkat megszegjük. Tisztelt Képviselőtársak! Tisztelt Jelenlévők! Mindnyájan tudják velem együtt, hogy az európai uniós források felhasználásának jelenlegi és tervezett rendje sérti a Magyar Köztársaság alkotmányában foglaltakat, akadályozza a minden hatalom birtokosának, a népnek választott képviselői útján történő hatalomgyakorlását. Pontosan tudja ezt az előterjesztő is, és pontosan tudják ezt a képviselőtársak is, ezért egyelőre a lelkiismeretük nem lehet tiszta. Azonban még megvan az esély arra, hogy a mulasztásukat időben pótolják, és terjesszék az Országgyűlés elé azt a néhány módosítást, ami mindenképpen szükséges a döntéshozatal rendszerében. Tisztelt Országgyűlés! Nem lehet senkitől sem elvitatni a jó szándékot, és nem lehet senkitől sem elvitatni a hozzáértés képességét. Ezért maradt meg a remény arra, hogy a politikai felelősség kérdésében egy alapos önkontroll után egy újabb kiigazítás következzen be, amelynek most az egys zer nem az ország lakossága látja a kárát, hanem inkább látja annak értelmét és eredményét. Azért hiszek rendületlenül a fogékonyságukban, mert nemcsak a hozzáértést és a jó szándékot feltételezem a kormánypárti képviselőktől, hanem az önálló akarat és fel elősségtudat birtokosainak is tartom őket.
