Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. május 29 (76. szám) - A tankönyvpiac rendjéről szóló 2001. évi XXXVII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Áder János): - RÓZSA ENDRE (MSZP):
3454 A tankönyvek és az oktatási eszközök piacosítása a nyolcvanas években kezdődött meg. A reformtörekvések és a nyomdatechnika korszerűsödésével egyre nagyobb kínálatban jelentek meg a tankönyvek, a feladatgyűjtemények, a munkafüzetek és az ok tatást segítő különböző kiadványok. A minisztérium és a kiadók tankönyvíró pályázatai megnövelték a kollégák alkotókedvét, újabb és újabb tankönyvek, tanári segédletek, különböző munkafüzetek jelentek meg. Az oktatási szerkezet és az eltérő képzési profilo k megjelenése elősegítette az új tantervek megjelenését és az ezekhez készített tankönyvek piacra kerülését. A kereslet törvényszerűen felélénkítette a kínálatot, mi több, megjelent az üzleti érdek is. Hazánk 2006os könyvpiacának az összforgalma 65,5 mill iárd forint volt. 17,3 milliárddal részesedik ebből a tankönyvforgalom, ami azt jelenti, hogy a könyvvásárláskor minden 4 forintból 1 forintot tankönyvre adunk ki közösen. Mivel a tankönyvpiachoz minden évben komoly összegekkel járul hozzá a költségvetés, ennek ésszerű felhasználását, szükség esetén csökkentését felelősen végig kell gondolnunk. Ez közös feladatunk és egyben közös felelősségünk is. Mindenekelőtt közös felelősség az, hogy milyen tankönyvekből tanulnak a gyermekeink nap mint nap, milyen a tank önyvek szakmai tartalma és nyelvezete, az ábrák és a képek megfelelneke a didaktikai követelményeknek, a tankönyvek mennyire szolgálják a tanulást, milyen tankönyvekből tanulnak gyermekeink, milyen annak a papíranyaga, milyen a súlya. A tankönyvvé nyilván ítás és a tankönyvjegyzékbe való bekerülés pontosan ezt segíti elő, magyarul: a színvonal kialakulását. A tankönyvvé nyilvánítás folyamatában vizsgálni kell azt is, hogy a tankönyv tartalmi követelménye megfelele a tantervi követelményeknek, tartalmazzae az egyetemes és magyar kultúra és tudomány eredményeit, ugyanakkor lépést tarte a kor tudományos fejlődésével. A tankönyv külső megjelenése, az ábrák és a képek rendelkezneke didaktikai funkcióval. Tisztelt Képviselőtársaim! A korábbi vitákban is felvet ődött, hogy a tankönyv jóváhagyásának költsége komolyan megterheli a kiadókat. Egy 240 oldalas könyv jóváhagyása 670 ezer forint. Problémaként vetődött fel, hogy a kisebb törzstőkével rendelkező kiadókat komolyan megterhelik ezek a kiadások. A nagyobb kiad ók számára a több tucat tankönyv bírálati összege jelenthet problémát. Megfontolás tárgyát képezheti az, hogy a hibák javításakor az adatok frissítésére beadott, már beadott minősített tankönyvek jóváhagyási díja csak egy csökkentett költséggel megoldható lesze. Ez elősegíthetné a tankönyvek adatainak frissítését. A tankönyvekbe becsúszott nyomdai hibák javítása és a frissített adatok biztosítanák igazán az oktatónevelő munka érdekét. A tankönyvben adatok, ábrák javítása tanári segédlettel is végbemehetne akkor, ha ehhez egy összefoglaló füzetet adnának ki. A törvényalkotónak elő kell segíteni azt, hogy minél jobb minőségű tartós tankönyv álljon rendelkezésre. Ez fontos gazdasági követelmény is. Tisztelt Képviselőtársaim! A törvénymódosításnak több oka is van. Ezek közül a legjelentősebb a tartalmi és a minőségi követelmény. A piacgazdaságra való fokozatos áttérés közel két évtizede érezteti hatását a tankönyvpiacon is. A tankönyvpiacon soha nem látott mennyiségben és kínálatban jelentek meg a tankönyvek, a melyekben jelentős állami összegek is megjelennek. Amennyiben az állam komoly összegekkel támogatja a tankönyvkiadást, jogában áll ezt szabályozni. Az intézmények számára biztosított állami és fenntartói forrásból a tanulók egy része jóformán ingyenesen ju t hozzá a tankönyvhöz, vagy van arra lehetősége, hogy abból a tankönyvből, amely iskolai állományban van, tudja a tanulmányait folytatni. A kis példányszámú speciális és drága tankönyvekhez a Könyvtárellátó Közhasznú Társaság közreműködésével is hozzájárul hatnak. Tisztelt Képviselőtársaim! A tartós használatra készült tankönyvek közül külön kategóriát képeznek az atlaszok, a szótárak, a kislexikonok és a szöveggyűjtemények. Ezekről sokan úgy gondolják, hogy az oktatás és a tanulás folyamatának csak egy szak aszában válhatnak szükségszerűvé. Azonban azt is tudjuk, hogy az atlaszok, a szótárak, a kislexikonok azok a nyomdai információhordozók, amelyek szinte minden családi könyvtár alapját képezik. Ezért meg kellene fontolni, hogy azokat az atlaszokat, szótárak at, kislexikonokat, amelyeket már több éven keresztül használtak, rászorult gyerekek számára értékesíteni lehessen. Tudom, hogy ez felvetne olyan
