Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. május 29 (76. szám) - A felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP):
3420 A felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának f olytatása ELNÖK (dr. Áder János) : Soron következik a felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása és lezárása. Az előterjesztést T/2930. számon, a bizottságok ajánlásait pedig T/2930/2., 3. és 4. számokon kapták kézhez. Most a képviselői felszólalások következnek, 1010 perces időkeretben. Először az írásban előre jelentkezett képviselőket illeti a szó, négyen jelentkeztek ehhez a napirendhez: elsőként Szabó Zoltán képviselő úr; őt majd P álinkás József követi. (23.20) DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP) : Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Valamennyien emlékezhetünk arra, hogy a rendszerváltás idején a felsőoktatási hallgatók arányát tekintve Magyarországot az európai országok sorában má r csak Albánia követte. Ezen a helyzeten kényszerült az új rendszer, az új kormányok változtatni, és ez egyike volt azon kevés területeknek, ahol a rendszerváltást követő kormányok lényegében egybehangzóan ugyanannak a politikának az útját járták. Az Antal lBorosskormányok meglehetősen erőteljesen kiterjesztették a felsőoktatás létszámát; a Hornkormány idejében jött létre a normatív finanszírozás, amely a felsőoktatási intézmények érdekeltségét teremtette meg a hallgatói létszám növelésében, illetve a ki nem használt kapacitások költségtérítéses képzés formájában történő kihasználása; az Orbánkormány idején további dinamikus bővülés zajlott le a felsőoktatásban; a MedgyessyGyurcsánykormányok idején pedig megkezdődött a régóta elavult és szűkös infrastru ktúra bővítése, az oktatási infrastruktúra, illetőleg a kollégiumépítés. Mindezek eredményeként azt állíthatjuk, hogy a felsőoktatási piac némileg telítődött, egészen pontosan: meglehetősen torz szerkezet alakult ki, megjelent és növekvőfélben van a diplo másmunkanélküliség bizonyos területeken. Hallgató, egyetem és állam különböző okokból egyaránt érdekelt volt abban, hogy a hallgatói létszám bővülése elsősorban a bölcsész, a jogász, a közgazdász meg az olyan divatszakmák, mint például a kommunikáció szak on történjék meg. Az állam érdekeltsége is érthető ebből a szempontból, hiszen mindenki tudja, hogy egy bölcsészt olcsóbb képezni, mint egy részecskefizikust. Mindennek az eredményeképpen már az elmúlt tanévben, illetőleg félévekben megkezdődött a felsőokt atási képzés visszaszorítása, a leértékelődő, leértékelődött diplomáktól az állami támogatásnak bizonyos fajta megvonása, és az állami támogatás átcsoportosítása azokra a területekre, ahol egyébként hiány volt diplomásokból, mint amilyen a műszaki, a termé szettudományos vagy éppen az informatikai szakma. Mindennek következtében azt mondhatjuk, hogy mára eljött a felsőoktatásban a mennyiség helyett a minőség előtérbe állításának időszaka, és a magam részéről úgy gondolom, hogy a most benyújtott törvény elsős orban erre koncentrál. Már az előző törvénymódosítás, pontosabban, az új törvény hatálybalépésekor megjelent a kétciklusú képzés, ami szintén nem utolsósorban a minőséget van hivatva támogatni, hiszen kettéválasztja a tömeges gyakorlati célú képzést és az erre mintegy ráépülő mesterképzést, amely szűkebb körben az elméletibb és minőségibb jellegű képzést biztosítja. Ugyanakkor megjelent a felsőoktatási törvényben - és ez nyilván vitakérdés lesz közöttünk - a tandíj, amely szintén a minőség egyik garanciája lehet. Természetesen a tandíjjal kapcsolatban mindig lezajlik az a filozófiai vita, hogy a tudás közjóe, és mint ilyet közpénzből kelle
