Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. május 29 (76. szám) - A szak- és felnőttképzést érintő reformprogram végrehajtásához szükséges törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Harrach Péter): - GÚR NÁNDOR (MSZP): - ELNÖK (Harrach Péter): - GEBERLE ERZSÉBET (SZDSZ):
3402 progra mban rengeteg hozzászólást és javaslatot elfogadott. Azt hiszem, sokkal jobb, ha gyógyító elképzelésekkel segítjük egymás munkáját. Köszönöm, elnök úr. (Taps a kormánypárti padsorokból.) ELNÖK (Harrach Péter) : Ezt értelmezzük úgy, mint a Házszabály mó dosító javaslatát? Úgy érzékeltem, a képviselő úr már átment egy kicsit a részletes vitába, mert módosító javaslatokkal is foglalkozott, de most maradjunk az általános vitánál. Gúr Nándor következik. GÚR NÁNDOR (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Elnézését kérem, hogy nem voltam a helyemen, de azért nem tettem, mert a kétpercesek kapcsán többségében elmondtam azokat a dolgokat, amelyeket el szerettem volna mondani, úgyhogy megkímélem a Házat attól, hogy tovább húzzam az időt. (Taps.) ELNÖK (Harrach Péter) : K öszönjük szépen a képviselő úr nagyvonalú gesztusát. Geberle Erzsébeté a szó. GEBERLE ERZSÉBET (SZDSZ) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Ígérem, én sem tartom fel sokáig a Házat ezen a késői órán, de néhány olyan ellenzéki me gszólalásra szeretnék reagálni, amit - azt gondolom - nem hagyhatunk szó nélkül. Részben visszatérnék arra a vitára, amely a múlt héten kezdődött, és a múlt heti vezérszónoki felszólalásokban hangzott el. Ilyen például Kontur Pálnak az a vélemé nye, hogy a tiszkek nem fognak megoldást nyújtani a leszakadó gyerekek felzárkóztatására. Tisztelt képviselő úr, hadd mondjam - volt gyakorló pedagógusként , hogy nincs üdvözítő iskolatípus vagy iskolamodell a leszakadó gyerekek felzárkóztatására, vélemén yem szerint ez mindig pedagógusfüggő. Azt gondolom, ha a pedagógus felismeri, hogy egy hátrányos helyzetű, egy nehezebben fejlődő gyereknek egyéni fejlesztésre van szüksége, akkor ennek az egyéni fejlesztésnek a differenciált oktatásban meg lehet találni a módját. Gondolok itt például a komprehenzív iskolákra, ahol minden gyerek a saját fejlődési szintjének megfelelően fejlődhet. Ez a törvényjavaslat lehetőséget ad arra, hogy a fejlesztési forrásoknál előnyt élvezzenek a hátrányos helyzetű térségek. Azt gon dolom, ez pont azt fogja eredményezni, hogy a gazdaságra lesz visszaható hatása, hiszen odavisz fejlett technikát azokba a hátrányos térségekbe, ahol erre a legnagyobb szükség van. A miniszter úr is említette itt már, és többször előfordult a mai vitában i s, hogy ezeket a térségi integrált szakképző központokat úgynevezett mamutintézményként képzelik el. Nehogy azt tessék képzelni, hogy nosza rajta, új épületeket fogunk felhúzni több ezer férőhellyel. Hadd mondjak példát erre: Budapest főváros önkormányzata volt az az önkormányzat, amely az első két térségi integrált szakképző központot létrehozhatta két évvel ezelőtt, és nyilván ez a két év nem elegendő arra, hogy messzemenő tapasztalatokat szűrjünk le ezekből az intézményekből, de hadd mondjam azt, hogy mű ködik. Szeretik a gyerekek, a pedagógusok, és olyan fejlesztési lehetőségeket nyit meg, amelyekre másképp nem volna mód. Azt gondolom, akkor járunk el jól, ha ezeket a fejlesztési forrásokat koncentrálni tudjuk, hiszen annál nincs nagyobb luxus manapság, m int hogy a XXI. század technikájával felszerelt tanműhelyek kihasználatlanul állnak, és nem folyik bennük oktatás. Babák Mihály képviselő úr is megérkezett, örömmel üdvözlöm. Ön azt mondta - és ezt a múlt heti felszólalásában is elmondta , hogy mi, kormán ypárti képviselők törünk pálcát a mai szétaprózott és nem hatékony szakképzés felett. (Babák Mihály: Így van.) Senki nem mondta azt, hogy ennek a szakképzési rendszernek nincsenek érdemei, előnyei, csak azt gondolom, hogy haladni kell a korral. Ön azt mond ta, hogy hányan dolgoznak ma a szolgáltatóiparban vállalkozóként olyanok, akik ipari szakiskolába jártak. Ezt senki nem vonja kétségbe, csak azt gondolom, hogy akik
