Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. május 29 (76. szám) - A szak- és felnőttképzést érintő reformprogram végrehajtásához szükséges törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - TATAI-TÓTH ANDRÁS (MSZP): - ELNÖK (Harrach Péter): - BABÁK MIHÁLY (Fidesz): - ELNÖK (Harrach Péter): - BENCSIK JÁNOS (Fidesz):
3396 piacszervezési elvárásait is kielégítő szocialista nagyipar, amely szinte teljes foglalkoztatottságot biztosított, egyik esztendőről a másikra csuklott össze. Finanszírozhatatlan és egyben a piac működésével ellentétes lett volna a mesterséges fenntartása, így a szocialista gazdaságszerkezettel együtt a munkaerőpiac is összeomlott. Mindezen folyamatok közel fél évtizeden keresztül igen figyelemre méltó módon szinte érintetlenül hagyták a szakképzés intézményrendszerét. A képzési struktúra szint e semmit sem változott, s a szakképző intézmények tovább ontották magukból a piaci igényeket teljes egészében mellőző képzettséggel rendelkező pályakezdőket. Egész pontosan a piacnak nem is voltak jól kitapintható igényei, hacsak a hiányos szolgáltatói sze ktor megnövekedett munkaerőigényét annak nem vesszük. De vegyük annak, hiszen az egészséges piacgazdasági viszonyok megteremtéséhez elengedhetetlenül fontosak a képzett, jó színvonalon teljesítő munkavállalók, s a piac természetes önmozgásának köszönhetően a kilencvenes évek közepén megkezdődött ugyan a szakképzési rendszer spontán átalakulása, de tervszerűséget nem mutatott, az esetleges gazdaságfejlesztési törekvések eredményessége által támasztott munkaerőigény majdani kielégítésével szervezetten senki s em foglalkozott. A mezőgazdasági, az élelmiszeripari és a vegyipari képzés elsorvadt, a műszaki szakképzés pedig megrekedt a nyolcvanas évek ismeretanyagának szintjén. Ilyen körülmények között természetesnek volt vehető az is, hogy mind a pályaválasztás e lőtt álló fiatalok, mind pedig azok szülei is elbizonytalanodtak, a természetes szülői féltés, a gyermek jövője könnyebbé tételének szándéka ekkor találkozott a felsőoktatási férőhelyek jelentős mértékű gyarapodásával, és ennek köszönhetően egyre több fiat al választotta a presztízsét vesztő és bizonytalan egzisztenciát ígérő szakképzés helyett a felsőoktatás által kínált lehetőségeket. Közben viszont a helyi közösségek jelentős erőfeszítéseinek és a nemzeti befektetésfejlesztési ügynökséggel való hatékony e gyüttműködésüknek köszönhetően egyre több helyen alakultak ki olyan növekedési pólusok, amelyek kedvező feltételeket biztosítottak egy új, modern technológiát meghonosító feldolgozó- és gépipar letelepedésére. Időközben ezek a befektetők a dolgozók képzett ségének és megbízhatóságának növekedésével párhuzamosan az alacsonyabb hozzáadott értéket képviselő termékeik előállítása helyett egyre magasabb szinten automatizált, jól felkészült technikusokat és mérnököket igénylő tevékenységeket telepítettek az általu k megkedvelt gazdasági környezetbe. Az említett és érintett térségek intézményfenntartói igyekeztek a képzési szerkezetet hozzáigazítani a megváltozott piaci igényekhez, de a pontszerű törekvéseket egyaránt akadályozta a törvényi háttér elmaradottsága, a k étkezi munka presztízsének hanyatlása és ezáltal a szakképzésben részt vevő fiatalok számának radikális csökkenése, s ezzel együtt a divatszakmák elismertségének növekedése. Kormányzati szintről az utolsó pillanatban érkezett kézzelfogható támogatás az eur ópai uniós források egy részének szakképzésbe történő becsatornázásával, amely lehetővé tette a térségi integrált szakképző központok létrehozását, a műszaki szakképzéshez szükséges tárgyi feltételek megteremtését. Mindebből kitűnik, hogy a tisztelt kormán yzat nem véletlenül foglalkozik a szakképzési törvény módosításának szándékával. Ugyanakkor a most tárgyalandó törvénytervezet korántsem biztos, hogy minden tekintetben a legjobb, leghatékonyabb, a nemzetgazdaság szempontjából is legkedvezőbb, s mindezen s zempontok előtt a pályaválasztók megalapozott döntését elősegítő, valamint későbbi egzisztenciateremtési törekvéseiket is támogató megoldásokat foglal magában. Az általunk az országban elsőként elindított térségi integrált szakképző központ működési tapasz talatait szem előtt tartva nem helyeslendő az az irány, miszerint minden szakképzési területet egy fedél alá kell terelni. Elsősorban a költségigényes műszaki szakképzésnek van helye ezen intézményi formában, de semmiképpen sem a művészeti szakiskoláknak, amelyekről a törvénytervezet nagyvonalúan megfeledkezik, még akkor is, ha a miniszter úr ebben a tekintetben tett egy kiegészítést, és azt pontosította TataiTóth András képviselőtársunk. Itt mégiscsak a bürokratikus eljárásrendekre és a legfelsőbb döntésh ozó bizottság jó hozzáállására kell majd apellálni akkor, amikor egy művészeti szakiskola fejlesztési támogatáshoz szeretne jutni. Azt gondolom, hogy ez nem járható út, bár az
