Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. május 29 (76. szám) - A roma integráció évtizede program stratégiai tervről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - GUSZTOS PÉTER, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
3373 Azt nagyon fontosnak tartom, hogy minden egyes fejezetnek a végén konkré tan meg van nevezve az a nem egy esetben egymásfélkét tucatnyi mutató, amihez két év múlva meg kell jelenniük az első számoknak, és négy év múlva is meg kell jelenniük a számoknak, és akkor majd tudunk arról vitatkozni, hogy az a változás, amit látunk, v alódi változáse, elegendő változáse, milyen fajta politikával, milyen fajta jogalkotással, milyen fajta gazdaság- és szociálpolitikával lehetett volna más típusú, nagyobb eredményeket elérni ebben a dologban. Nagyon fontos lenne itt a higgadt, kevésbé át politizált vita. Egy félpercesegyperces kitérőt hadd tegyek megint a szokott közös vesszőparipánkhoz: ez az intézmények bezárása. Nagyon jól hangzó felvetés az, hogy mit akar a kormány az oktatáspolitika területén, amikor nem tudom, hány általános iskolát zárnak be. Ilyenkor persze mindig elfelejti elmondani azt az ellenzék, hogy amikor fordított volt a felállás, akkor fideszes oktatási miniszterek - idézem - „egy szomorú folyamat természetes velejárójának” nevezték azt, hogy általános iskolákat zárnak be önkormányzatok. 1998 és 2002 között 10 százalékkal csökkent az általános iskolák száma Magyarországon. De nem is ez a lényeg a mi szempontunkból, hanem sokkal inkább az a lényeg, hogy ezeknél az intézménybezárásoknál nagyon sokszor - nem állítom, hogy mind en egyes esetben, de nagyon sokszor - olyan intézmények szűnnek meg a legkisebb településeken, amelyek egyébként a szegregáció melegágyai voltak, hiszen az adott kistelepülés valamivel jobb egzisztenciális körülmények között élő polgárai már régen a környe ző kisvárosba vagy egy másik kistelepülésre viszik autóikkal a saját gyermekeiket, míg akik ott maradnak ezeknek a nagyonnagyon nehéz helyzetű, hátrányos helyzetű kistelepüléseknek az oktatási intézményében, azok nagyon sokszor a helyben, a faluban élő le gszegényebbek, nagyon sokszor a cigányok. Amikor arról beszélünk, hogy ma is több tucat olyan oktatási intézmény van Magyarországon, ahol az első négy évfolyamon tanul egy csoportban harminc gyerek vagy összesen a nyolc évfolyamon nincsen az iskolában hatv an gyermek, és összevont osztályokban tanulnak különböző évfolyamok, akár háromnégy évfolyam is egyben, akkor azért arról is beszélünk, hogy ez megint egy olyan probléma, ami különösen nagy arányban sújtja a magyarországi cigányságot. Ezért is fontos lenn e például az oktatási intézményrendszer átalakulásáról is, változásáról is egy sokkal, de sokkal higgadtabb és politikai hisztériától kevésbé vezérelt hitvitát folytatni, mert nagyon sokszor olyan intézmények szűnnek meg, amelyek jó, hogy megszűnnek, mert az etnikai és az anyagi szegregációnak a melegágyai voltak. Még egyszer mondom, nem szeretném azt állítani, hogy minden olyan intézmény, amely megszűnt, ez volt, félreértés ne essék, csak arról beszélek, hogy ha objektíven nézzük és megpróbálunk erről higg adt fejjel beszélni, azt is látni kell, hogy ezek között az intézmények között volt nem egy ilyen is; ezzel is szembe kell néznünk. Nagyon fontosnak tartom azt, hogy folytatódjon - ahogy az oktatáspolitikai fejezet ezt külön megemlíti és ré szletezi - az az antiszegregációs politika, ami az előző kormányzati ciklusban elindult. Nagyon fontos az, hogy ehhez a mindenkori költségvetés tegye hozzá adott esetben azokat az anyagi motivációs eszközöket, amelyek az önkormányzatokat ebbe az irányba mo zdítják el, de azt is nagyon fontosnak tartom, hogy képesek legyünk arra - a különböző párthovatartozást félretéve , hogy valamennyi önkormányzatot egyforma mércével mérjük. Mert mondjuk, engem liberális politikusként egyáltalán nem érdekel, hogy egy szoc ialista polgármester, egy liberális polgármester vagy éppen egy fideszes polgármester az, akinek a településén szegregált oktatás folyik. Nem tudom elfogadni, hogy szegregált oktatás folyik, akkor sem, ha ez egy kormánypárti vezetésű önkormányzatnál folyik , és akkor sem, ha ez egy ellenzéki vezetésű önkormányzatnál folyik. Természetesen nem az a megoldás ebben a kérdésben sem, hogy pálcát törünk ezek fölött az önkormányzatok fölött. Két héttel ezelőtt az ombudsmani jelentések vitáján mondta azt el Kaltenbac h Jenő nagyonnagyon helyesen, hogy ez az oktatási szegregáció csak ennek a társadalmi jelenségnek mint jéghegynek a csúcsa, hiszen ott minden megjelenik az oktatási intézményben, ami az adott településnek a társadalmi szerkezetét jellemzi. És ezeknek a tí pusú problémáknak nem az a megoldása, hogy politikai ítéleteket hirdetünk adott esetben önkormányzati vezetők fölött, hanem