Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. február 20 (50. szám) - „Jövőnk esélye a gyermek” címmel politikai vita - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. SÁNDOR KLÁRA, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
333 az adatok, hiszen csak akkor tudjuk megszüntetni vagy megváltoztatni ezt a tendenciát, ha az okokra is egyenes válaszokat keresünk. (10.50) A szokásos érvek azok szoktak lenni - és itt is hangzott már el ilyen , hogy kevesebb a házasság, viszont s ok a válás. Ezek a köztudatban is nagyon gyakori érvek. Valóban kevesebb a házasságkötések száma; ha a 15 év feletti férfiak és nők házasságon belüli, illetve párkapcsolatait nézzük, vagy az azon kívül élést nézzük, akkor azt látjuk, hogy 1970ben a nők 17 százaléka nem volt házas, és a férfiak 24 százaléka nem volt házas, viszont 2005ben a nők 24, a férfiak 35 százaléka nem volt házas, a házasságkötések száma pedig ennek megfelelően csökken. Viszont azt is tudnunk kell, hogy a házasság nem a párkapcsolat egyetlen formája természetesen, tehát ha a 2005ös adatokat nézzük, akkor ugyan csak a nők 46 százaléka él házasságban, párkapcsolatban, viszont 59 százaléka, illetve a férfiaknál 52 és 85 százalék az arány. A válások száma is növekedett. Ha a fennálló ház asságokra nézzük a válások számát, akkor 1960ban 6,5 volt ez a szám, 2005ben pedig 11,8 - ez kétségtelenül növekedett. De azt is tudjuk, hogy a házasságkötések száma nem jelent automatikusan fogyást, hiszen azt is tudjuk, hogy a gyermekek jelentős része ma Magyarországon - ez egyébként 35 százalék - nem házasságon belüli párkapcsolatban születik. A miniszterelnök úr említette, hogy nem kell ettől félnünk. Az európai tendencia ugyanis az, hogy nagyobb a gyermekvállalási kedv azokban a kapcsolatokban, amely ek nem köttetnek meg jogilag is, tehát nincs szó házasságkötésről, hanem „csak” párkapcsolatról. Másrészt tehát a válások száma önmagában nem csökkenti a gyerekek számát, hiszen tudjuk azt, hogy gyerekek válás előtt is születnek. Kétségtelen, hogy nem az a helyzet, mint száz évvel ezelőtt, hogy ha valaki megházasodott - egyébként ezt jó dolognak tartom természetesen , akkor tudja, hogy egész életében ebben a kapcsolatban kénytelen leélni az életét. Ennél, a házasságkötések számánál fontosabb talán, hogy a házasságot kötők életkora és általában a tartós párkapcsolatot kezdők életkora növekszik, hiszen ez a szülési arányokat jelentősen befolyásolhatja. Ezek egyrészt a hosszabbodó életkorral, másrészt a jóval hosszabb tanulmányi idővel és a megváltozott igénye kkel is összefüggésben vannak, nem utolsósorban pedig a megváltozott kultúrával. Ma nem elsődleges életcélja az egy nőnek, hogy házasságot kössön és gyermekeket szüljön. Egy másik érv, amit szoktak mondani, hogy miért alacsony a gyermekvállalási kedv, az a z, hogy anyagi okok miatt nem mernek sokan gyermeket vállalni. Szintén a miniszter úr említett olyan adatokat, amelyek azt mutatják, hogy a szociális támogatások valójában nem ösztönzik a gyermekszülési kedvet, és azt is tudnunk kell, hogy a gyerekek 14 sz ázaléka él ma Magyarországon olyan családban, ahol nincsen kereső, tehát ahol vagy az anya vagy az apa, ha egyszülős családról vagy kapcsolatról van szó, vagy pedig mindkét szülő munkanélküli. Ez azt is mutatja, hogy ha végiggondoljuk viszont, hogy a munka nélküli ráta 7nél valamivel több, hogy azokban a családokban, amelyek szegénynek számítanak, a gyermekvállalási kedvet nem befolyásolja ez a szegénység. Az összefüggés nem az, hogy azok a családok elszegényednek, ahol sok a gyerek, hanem az, hogy egyébkén t is több gyermeket vállalnak azokban a családokban, amelyek anyagilag nincsenek nagyon jó helyzetben. Ez azzal van összefüggésben, hogy a kutatások szerint végeztek olyan attitűdvizsgálatokat, amelyekben kérdezték a különböző gyermekvállalási kedv okáról, vagy hogy miért nem vállal valaki gyereket, milyen körülmények között szeretne gyermeket vállalni, megkérdezték az embereket, és ezek a kutatások azt mutatták, hogy a várható életminőség, a gyerek várható életminősége nagymértékben befolyásolja azt, hogy ki vállal gyereket, és ki hány gyereket vállal. Ez azt jelenti, hogy a szülők jobb iskoláztatást és általában jobb életminőséget, jobb egészséget, jobb életkörülményeket szeretnének a gyermekeiknek, mint ami nekik van; ami azt is jelenti, hogy azok a csalá dok, amelyek jómódban élnek, mondjuk, középosztálybeli családok, kevesebb gyermeket
