Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. május 29 (76. szám) - Bejelentés frakcióvezető-helyettesek megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. KOVÁCS ATTILA egészségügyi minisztériumi államtitkár:
3287 hogy a kórházuk fennmaradjon - várólistákat állítana k össze, amelyek néhány hónaptól, tudjuk, több mint hároméves várakozási időt jelenthetnek. A köznyugalmat és a gyógyítás körüli bizalmat rontja meg ez a lépés. Mi történik közben? - és erre szeretném a tisztelt figyelmüket felhívni. Olyan folyamat indult el, ami - az előbb már utaltam erre - feltétlenül sürgős szabályozást igényel, nevezetesen a kétségbeesett intézmények, hogy ne kelljen beleájulniuk a privatizációt végző nagy tőkés erők karjaiba, megpróbálják kiszervezni az ágyaikat, amelyeket a hónap más odik felében már finanszírozás hiányában nem tudnak működtetni, és természetesen a műtőiket és a felszereléseiket megpróbálják kiszervezni a fizetőképes kereslet irányába. Ez azt jelenti, hogy ellátják a beteget, ha az volumenkorlát feletti létszámot jelen t, ellátják - de csak akkor, ha kifizeti az ellátás árát. Ha ez egy magyar beteg, aki járulékot fizet, vagy például egy nyugdíjas, aki élete során már megfizetett azért, hogy idős korában ellássák a betegségét, akkor ez nagyon súlyos alkotmányossági aggály okat is felvet, hiszen a járulékfizetés fejében ezek a biztosított polgárok jogosultak az egészségügyi ellátásra. Amennyiben külföldiekről van szó, akkor meg az a gondolat vetődik fel, hogy meg lehete tenni azt, hogy egy önkormányzati, állami tulajdonban lévő kórház önkormányzati, állami tulajdonban lévő felszerelését, technológiai rendszerét, szakembergárdáját a fizetőképes keresletnek, a magánkeresletnek bocsássák rendelkezésére, pusztán azért, hogy az intézet talpon tudjon maradni. Ördögi a helyzet, a 2 2es csapdája az, ami kialakult, és - ismét mondom - sürgős szabályozást igényel. Sajnos a korrupció melegágyát is jelenti ez a helyzet, hiszen úgy tűnik, hogy meg lehet kerülni a várólistát, ha valaki hajlandó kifizetni a beavatkozás árát, ez pedig megint súlyos alkotmányossági aggályokat vet fel. A hátramaradó egy percben javasolni szeretném azt a három dolgot, amit tenni kellene annak érdekében, hogy a dolgok visszakerüljenek a nyugodt mederbe, és így a köznyugalmat meg tudjuk őrizni. Ezek közül az első az, hogy vissza kell térni a tényekre, adatokra alapozott egészségpolitikához, vagyis a népegészségügyi megbetegedések arányához, számához kell mérni a kapacitásokat és a finanszírozást. Legalább a járóbetegszakellátásban tegyük ezt meg! Ha most megkezdik a járóbetegszakellátás átszervezését, ne olyan fejetlenül, körzővel, vonalzóval, matematikai képletek alapján történjen a járóbetegkapacitások kialakítása, mint ahogy ez a kórházaknál történt! A teljesítményvolumenkorlátot - ez a második javaslat - azo nnal el kell törölni. Tessék hagyni az orvost dolgozni, hogy a műtőben betegeket tudjanak operálni, hogy a kórház működni tudjon. Tehát hagyják dolgozni az embereket és hagyják dolgozni az intézményeket! Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az ellenzéki olda lon.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm. Kérdezem, hogy a kormány részéről kíváne valaki válaszolni. Kovács Attila egészségügyi minisztériumi államtitkár urat illeti a szó. Kérem szépen államtitkár úr mikrofonját is bekapcsolni - már öné a mikrofon is. Parancsoljon! DR. KOVÁCS ATTILA egészségügyi minisztériumi államtitkár : Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Frakcióvezetőhelyettes Úr! Nagyon örülök, hogy frakcióvezetőhelyettes úr ezt a várólistatémát tette a mai napirend előtti felszólalása tárgyává, mert úgy érzem, hogy ezzel kapcsolatban a napokban a sajtóban és a médiában olyan dolgok jelentek meg, amelyek mindenképpen szükségessé teszik azt, hogy ezzel kapcsolatban néhány nagyon fontos dolgot tisztázzunk. Az Európai Unió nálunk sokkal elő bbre járó országaiban is természetes, évek óta ismert fogalom a várólista kérdése. A magyar lakosság, a magyar betegek számára ez egy újszerű dolog, amely sajnos első lépésben úgy tűnhet, hogy egy kis visszalépés a reform útján, de tulajdonképpen nem erről van szó. Eddig is létezett a magyar egészségügyben várólista, csak nem várólistának, hanem előjegyzésnek nevezték, és akik közel voltak az osztályvezetőhöz vagy a döntéshozóhoz, ezen a
