Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. május 29 (76. szám) - Bejelentés frakcióvezető-helyettesek megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin):
3282 hogy iskoláztatással, jó példával olyan helyzetet teremtsenek számukra, hogy ők képesek legyenek kitörni ebből, hogy saját maguk által választott életet élhessenek. Nos, nem má sról szól a „Legyen jobb a gyermekeknek!” közös programunk - és remélem, mondhatom majd a mai szavazást követően, hogy közös programunk , mint arról, hogy mit lehet tenni annak érdekében, hogy azokban a családokban is segítséget adjunk a gyermekeknek egy ilyen esély megteremtéséhez, ahol ehhez amúgy saját erőből nem volna meg a forrás, saját erőből nem volna meg a háttér. Én két kulcselemét említeném ennek a törekvésnek: az egyik a korai fejlesztés, a másik pedig a szülői minta. A korai fejlesztés, éppen a nnak érdekében, hogy a gyermekek az otthonról el nem hozható kulturális feltételeket a mi segítségünkkel, szolidaritásunkkal képesek legyenek még az iskoláskort megelőzően kiegyenlíteni, megszerezni azt a fajta képességet, tudást, ismeretet, amivel nem biz tos bukói az iskolának, hanem versenyképesen kezdik meg az iskolát. (13.10) Tudjuk jól, hogy az egyik legnagyobb probléma éppen ezen gyermekek esetében az, hogy ezen esélyhátrányaikat az iskolában továbbörökítik, és a rossz iskolai eredménnyel bélyeget nyo mnak a későbbi felnőttéveikre. Ezért tehát, hogy a korai fejlesztés intézményeihez különös módon, a fejlesztési forrásokkal kiemelt módon hozzájáruljunk, ez kulcskérdés. Ez jelenti nyilván a bölcsődét, az óvodát, hiszen tudjuk jól, hogy például a roma gyer ekeknek az óvodához való hozzáférésük éppen feleakkora esélyű, mint a többségi társadalomban, tehát ha valahol segítségre volna szükség, az esetek zömében a vidéki roma gyerekek, roma családok. Hogy számot mondjak, majdnem 80 százalékos az átlagos családok ban az óvodába járás, míg a roma gyermekek körében 4042 százalékos. Kifejezetten társadalmi figyelemre van ahhoz szükség, hogy azokat juttassuk előnyhöz, és legalább olyan mértékben tudjuk óvodába járatni, akik hátrányban vannak. A másik kérdés a szülői m inta, amire már ön is utalt. Nyilvánvaló, hogy egy olyan családban, ahol a gyereknek az a közkeletű bölcsesség, hogy tanulj fiam, hogy dolgozni tudjál, a családi minta által nem szemléltetett, sem a tanulás, merthogy végzettség, iskolázottság nélküli szülő k vannak a családban, sem pedig a munka, hiszen nem kevesen segélyre bazírozva élik le az életüket, nos, abban a családban ez a két szó, ez a biztatás nem értelmezhető mint jó szülői minta a gyermekek számára. Ez ki is jelöli nyilvánvaló módon a felnőttkép zést - zárójelben mondom: „Lépj egyet előre!” programmal válaszként , másrészt pedig kijelöli a szociális támogatások és a munkában való érdekeltség beavatkozási pontjait. Nem véletlen, hogy a nagy programot szemléltetendő és kiegészítendő, éppen az a tör ekvésünk, hogy a szülőknek ne érje meg segélyre berendezett életet élni, és nemcsak őmiattuk és a társadalmi többség okán, ahol nyilvánvalóan az a jobb, hogyha többen bejelentett munkán tartják vállukon az országot, a közös költségeinket, hanem éppen a gye rmek szempontjából, aki azt kell hogy lássa, hogy még alacsony keresetért is, de meg kell dolgozni, és ez az az út, ahol a család számára a boldogulást biztosítani lehet. Örömmel jelentem be, hogy az idén ismét megvalósul a gyermekek nyári étkeztetése (Az elnök a csengő kocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) , és az a szándéka a kormánynak, hogy az eddigi kísérletet lezárva, a következő évtől kezdődően sztenderdszerűen, a költségvetés keretében biztosíthassa a hátrányos helyzetű gyermekek nyári étkeztet ését is. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Miniszter úr, köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Ugyancsak napirend előtti felszólalásra jelentkezett Herényi Károly frakcióvezető úr, a Magyar Demokrata Fó rum képviselőcsoportjából: „Egy esztendő tanulságai” címmel. Öné a szó, frakcióvezető úr.
