Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. május 23 (75. szám) - A rehabilitációs járadékról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - DR. MÁTRAI MÁRTA (Fidesz): - ELNÖK (Lezsák Sándor): - CSIZMÁR GÁBOR szociális és munkaügyi minisztériumi államtitkár:
3263 Köszönöm, államtitkár úr. Két percre megadom a szót Mátrai Márta képviselő asszonynak, Fidesz. DR. MÁTRAI MÁRTA (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Én csak azért kértem két percre felszólalási lehetőséget, mert a személyeskedő megjegyzését szeretném visszautasítani; annál is inkább, mivel erre már nem ez az első példa, többször is volt ilyen. Azt azonban valamennyien leszögezhetjük, hogy a rokkantnyugdí jasok, legyenek bármilyen rokkantsági fokúak, valamennyien emberhez méltó életet szeretnének élni. (Csizmár Gábor: Ez így van!) Egy hatalmon levő kormánytól azonban mindenki elvárja és én is elvárom, hogy őszintén beszéljen. Őszintén beszéljen, és mondja e l, hogy az országban olyan nagy a baj, hogy a hazugság árát meg kell fizetni, és ebből nem maradhatnak ki a rokkantnyugdíjasok sem. Ebből a törvényből, ha tetszik, ha nem, ez is kiolvasható, államtitkár úr. A mai politika azonban nem ilyen. És ha már itt t artunk, akkor igenis megfogalmazom, egyáltalán nem ilyen, hanem kioktat és urizál, és abban az esetben, ha az ember megpróbálja a véleményét megfogalmazni, akkor pedig megpróbál az orrára koppintani, vagy pedig olyan stílust enged meg magának, mint amit ön is megenged magának, államtitkár úr. Azt gondolom, hogy az emberek, legyenek azok saját jogú nyugdíjasok vagy legyenek rokkantak, legyenek bármilyen olyan egészségi állapotban, ami az életüket hátrányosan befolyásolja, igenis elvárják, elvárják a mindenko r hatalom levőtől, hogy egy tisztes, a ledolgozott évek után járó megélhetést biztosítson. Ez vonatkozik a rokkantakra és vonatkozik az öregségi nyugdíjból élőkre is. Tudja, államtitkár úr, azért nyújtottunk be módosító indítványt jobbító szándékkal - és n agyon bízom abban, hogy önök ezt be fogják fogadni , mert azt gondolom, hogy a törvényt mindenképpen valahogy úgy kell alakítani, hogy azoknak az embereknek, akik valóban hátrányos körülmények között élnek, mert megrokkantak életük során valamilyen oknál fogva, azoknak legalább a megélhetésükhöz szükséges minimális lehetőséget biztosítani kell, hogy emberi életet tudjanak élni a későbbiek során. ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm, Mátrai Márta képviselő asszony. Két percre megadom a szót Csizmár Gábor államti tkár úrnak. CSIZMÁR GÁBOR szociális és munkaügyi minisztériumi államtitkár : Köszönöm szépen. Képviselő Asszony! Arra szeretném felhívni a figyelmét, hogy mivel magam is képviselő vagyok, nem néhány perce, hanem negyedik ciklusomat töltöm a parlamentben, me gtanulhattuk mind a ketten, azt gondolom, hogy itt egyenjogú helyzet van, függetlenül attól, hogy valaki kormánypárti vagy ellenzéki, melyik oldalán ül a patkónak, itt üle az első sorban vagy a nyolcadikban, teljesen mindegy, mindenkinek joga van elmondan i a véleményét, kritizálni és minősíteni. Ha ön megtette, akkor ezt a jogomat ne vitassa el, hogy nekem lehet más véleményem, és lehet ugyanúgy ellenvéleményem az ön állításaival szemben, mint ahogy önnek is van olyan véleménye, ami egyébként teljesen nem megalapozható tényekkel, adatokkal. Ha önnek jogában áll itt rémiszteni embereket a tekintetben, hogy ők majd elvesztik a járandóságukat, akkor nekem jogom van meglehetős keményen visszautasítani ezt, mert nincs erről szó, mert nincs ilyen törvényjavaslat, nincs ilyen kormányzati szándék. Ön ne rémisztgessen nyolcszázezer embert azzal, hogy elvesztik a járandóságukat, amikor ilyet a kormány nem terjesztett elő. Gondolom, hogy ezt nekem legalább ú gy jogom van elmondani, mint ahogy önnek jogában áll persze elmondani, de ne gondolja, hogy nekem ezt válasz nélkül kellene hagynom, akár mint államtitkárnak, akár mint kormánypárti képviselőnek, akár mint teljesen mindegy, milyen párti
