Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. május 23 (75. szám) - A rehabilitációs járadékról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Lezsák Sándor): - CSIZMÁR GÁBOR szociális és munkaügyi minisztériumi államtitkár:
3260 nehezen tudna válaszolni, hogy miér t feltételezi ezt, honnan olvasta ki a törvény szövegéből azt, hogy egy visszarendeléskor nem a mostani állapotba kerül vissza valaki. Miért kell ezt feltételezni? Eddig is volt visszarendelés, ez tehát nem egy új intézményrendszer, de eddig csak az egészs égi állapotát nézték, 2009től viszont a visszarendeléskor már komplett vizsgálat lesz, ahol azt is meg fogja nézni foglalkoztatási szakember meg szociális szakember, hogy hogyan biztosított számára az út vissza a munkaerőpiacra a különböző ellátásokhoz, v agy pedig marade abban a helyzetben, amiben most van. Senki nem akarja veszélyeztetni senkinek az ellátását. Kérem, hogy értsék már meg, akik mindenféle feltételezésekkel élnek, hogy pontosan az ellenkezőjéről van szó. Azt kérem az erős fantáziájú ellenzé ki képviselőtársaktól - Mátrai Mártától, Borsos Józseftől, László Tamástól , hogy még egyszer nyugodtan olvassák el a törvényjavaslatot az indoklással együtt. Azért mondom, hogy nyugodtan, mert értem én az ellenzéki reflexet, amikor kapásból mindenre lövü nk, amit a kormány előterjeszt, mert az garantáltan gonosz, garantáltan rosszat akar - mondja az ellenzék , de értsék már meg, hogy nem erről van szó. Ha majd higgadtan elolvassák, akkor talán észre fogják venni, hogy egy szakmailag elég szélesen megalapo zott, egyébiránt az érintett társadalmi szerveződésekkel, érdekegyeztetési fórumokkal hosszan megvitatott és általuk támogatott javaslatról van szó. Ezt Mátrai Mártának mondom, aki felvetette egy kérdéssorozatban, hogy ezekkel vajon megbeszéltüke. Ha odaf igyelt volna a vitaindító expozéra, akkor nem is tette volna fel ezt a kérdést, mert abban elmondtam, hogy igen. Annyit még tényként muszáj leszögeznem, a körülmények mégiscsak úgy néznek ki, hogy Magyarországon az elmúlt öt esztendőben nőtt a foglalkoztat ás, 65 és fél ezer emberrel több dolgozik Magyarországon, mint dolgozott 2002ben, amikor ez a kormánykoalíció a kormányrúdhoz lépett. Tényként szeretném azt is leszögezni, hogy a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatási támogatása az elmúlt öt eszten dőben nőtt és nem csökkent, mint ahogy Harrach Péter feltételezésében ez megnyilvánult. Harrach Péternek pontosan tudnia kellene, hogy az ő minisztersége idején a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatási támogatása alig haladta meg a 30 milliárd forin tot, most pedig 60 milliárd körül jár. Ez azért mégis inkább duplázódás, mintsem hogy csökkenés lenne. Nem kell olyat feltételezni, amit a tények abszolút nem támasztanak alá, sőt kifejezetten az ellentétjét. Ezek mégiscsak tények. Persze, igazuk van minda zoknak, akik azt mondják, hogy az egész rokkantnyugdíjrendszer igen bonyolult szituáció Magyarországon, és azoknak is igazuk van, akik történelmi szálakat próbálnak kihúzni ebből az összegombolyított cérnából, ahogy Vidorné Szabó Györgyi említette, mert bi zony számos oka van annak a helyzetnek, ami mára kialakult Magyarországon. (15.50) Éppen ezért azt szeretném kérni főleg ellenzéki képviselőtársaktól, hogy ne kérjék, hogy egyszerre a világ összes problémáját oldjuk meg, lehetőség szerint úgy, hogy holnapr a és mindenkiét, mert ennek valószínűleg nem tudunk eleget tenni, de az a gyanúm, hogy önök se. Az a gyanúm, hogy nem lehetséges az ehhez kapcsolódó összes létező más problémát is egy lendülettel megoldani. Mi körülhatároltuk és pontosan összeraktuk, hogy kikkel kezdjük az új rendszer felépítését, és hogy ennek milyen feltételeit kell megteremteni. Még egyszer elmondom: aki jelenleg a rokkantsági nyugdíjrendszerben benne van, azt nem érinti általános szabályként az új törvény, amely 2008. január 1jén hatál yba lép. Azért mondom, hogy általános szabályként, mert közülük azok fognak találkozni az új rendszerrel, akiket egyébként szokásos módon eddig is visszarendeltek szakértői vizsgálatra, minősítésre; ők találkozni fognak vele. Ha semmit nem változott az áll apotuk az eddigiekhez képest és a többi szakember, szociális és foglalkoztatási szakember sem lát esélyt a rehabilitációra, akkor maradnak rokkantnyugdíjasok. Ha látnak lehetőséget a minősítés során a rehabilitációra, akkor pedig megnyitják a lehetőséget s zámára a munkaerőpiac felé a rehabilitációs járadékkal - ami, még egyszer mondom, a jelenlegi
