Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. május 23 (75. szám) - A rehabilitációs járadékról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - CZOMBA SÁNDOR (Fidesz):
3258 megváltozott munkaképességűeket. Azonban nagyon sok, szerintem jogos kritikát hallottunk - kormányoldalról is - a törvénnyel kapcsolatban. Két dologra szeretnék rávilágítani, bár ezt ma már többen megtettük. Az egyik maga a rehabilitációs eljárás, amive l gondjaim vannak, a másik a munkahelyteremtés. Az a baj, hogy pontosan erre a két pillérre épül ez a törvény, tehát gyakorlatilag, ha ez a kettő nincs rendben, akkor mozog az egész. Nézzük a rehabilitációs eljárást, ezzel kevesebbet szeretnék foglalkozni. Már az elmúlt héten, a bizottsági vélemény kapcsán is jeleztem, hogy a törvény szerint az Állami Foglalkoztatási Szolgálat mint intézmény nagyon fontos szerepet fog kapni az elkövetkezendő időszakban a rehabilitációs eljárás kapcsán. Az nyilvánvaló - szer intem ebben egyetértünk , hogy jelen pillanatban az Állami Foglalkoztatási Szolgálat nincs felkészülve erre a feladatra, sem szakember, sem infrastruktúra tekintetében, de nyilván alkalmassá tehető adott esetben, bár ez nem egyszerű feladat, mert isten őr izzen bennünket attól, hogy ez is hasonló módon történjen, mint ahogyan egyébként az Állami Foglalkoztatási Szolgálat regionalizálása, amikor majdnem mindenki azt csinált, amit éppen akart. Ez így nem jó, mert irányt kell szabni, és nem látom azokat a szak embereket sem - valóban én sem, ezt több képviselőtársam is jelezte , akik jelen pillanatban alkalmasak, képesek és akarnak is részt venni ebben a rehabilitációban. Nem az orvosokról beszélek, hanem tudjuk, hogy kiket említek. Tehát ez is nagyon lényeges kérdés, de a munkahely a legfontosabb. Mert ha van munkahely, akkor gyakorlatilag az egész eljárás eredményes lesz, hiszen aki beteg, valóban rokkanttá válik, aki pedig alkalmas bármiféle munkavégzésre, az megtalálja a helyét a munkaerőpiacon. Na de hol? - kérdezem én. Ezzel van nekem alapvető gondom, mert ahhoz, hogy valódi munkahelyek létesüljenek, két dolog kell. Kell a munkáltató, aki motiválva van, hogy a megváltozott munkaképességűt foglalkoztassa, és kell a megváltozott munkaképességű, aki meg motivá lva van, hogy ezt a munkát elfogadja. E törvény alapján, kedves képviselőtársaim, én egyiket sem látom. Sem a munkáltató, sem a munkavállaló motivációját. Meg is mondom, hogy miért. Általában a megváltozott munkaképességűek azokon a területeken, amelyek eg yébként is hátrányos helyzetben vannak régiós szinten az országban, még többen vannak. Ott meg ugye, most sincs munkahely. Tehát ha egy munkahelyre jelenleg tíz munkanélküli jut, és ő lesz a tizenegyedik, aki majd beáll a sorba, és az esélytelenek nyugalmá val lesz a rendszerben, mert bármiféle rehabilitációs eljáráson megy keresztül, bárki bármit fog megállapítani neki, egyszerűen nem tud. Dolgozni szeretne, most is van egy csomó ember, aki dolgozni szeretne, 50 százalékkal is, 67 százalékkal is - de nem tu d, mert nem tud elhelyezkedni a munkaerőpiacon. Azért abból induljunk ki, kedves képviselőtársaim, hogy akikről most mi beszélünk, itt dobálóztunk a százalékokkal felle, ideodaamoda, ők valóban megváltozott munkaképességűek. Nem képesek annyit teljesíte ni, mint amennyit az egészséges társuk. Tehát támogatás nélkül nem fog menni. Vagy akkor a rendszerrel van valami probléma, mert akkor ezek szerint nem megváltozott munkaképességű. Tehát ez nagyon fontos dolog. A munkahelyek kapcsán pedig - talán Farkas ké pviselőtársam említette, és én is ezt tapasztaltam a térségünkben - ez az akkreditációs eljárás, amelyen most végig kell menniük a megváltozott munkaképességűeket foglalkoztatóknak, ebben nagyon sokan nem tudnak részt venni. Nem azt mondtam, hogy nem kíván nak: nem tudnak megfelelni azoknak az elvárásoknak, és ezek bizony ilyen 3040506070 főt foglalkoztató munkáltatók, amelyek ha bedobják a törülközőt, nagyon nagy baj van. (15.40) Értettem, megértettem és elfogadtam azt a módosítást, amely a célszervezet ek kapcsán történt, mert valljuk be, lássuk be, tényleg voltak visszaélések és ezeket meg is kellett szüntetni, ezzel semmi probléma nincs, csak attól tartok, hogy a mosdóvízzel együtt kiöntöttük a gyereket is, mert tudnék olyan munkáltatót mondani, aki cé lszervezetként nem kevés megváltozott munkaképességűt foglalkozott tisztességgel és becsülettel, és ő is befejezte a tevékenységét.
