Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. május 23 (75. szám) - A rehabilitációs járadékról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. VIDORNÉ DR. SZABÓ GYÖRGYI (MSZP): - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - BÉKI GABRIELLA (SZDSZ):
3245 Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz padsoraiban.) ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Most kétperces hozzászólásokra kerül sor. Elsőként megadom a szót Vidorné dr. Szabó György i képviselő asszonynak, MSZP. DR. VIDORNÉ DR. SZABÓ GYÖRGYI (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Kedves Képviselőtársam! Akkor nyomtam gombot, amikor Mátrai képviselőtársnőm elkezdte a mondandóját, tudniillik az abban foglalt példának rendkívül örültem - gon doljunk a kocsmára. Azt kell mondjam, kedves képviselőtársaim, hogy ha ennek a jogszabálynak, ami önök előtt fekszik, nem lenne más eredménye, mint az, hogy ezeket a visszaéléseket és ezeket a helyzeteket végre tisztáztuk és megoldottuk, és még egyszer ily enek nem fordulhatnak elő, már akkor megérte volna. (14.40) Azonban amivel folytatta, tisztelt képviselőtársnőm, arra én is kell hogy reagáljak, tudniillik finoman fogalmazva is nem egészen így van a kérdés, ahogyan felvetette k épviselőtársnőnk. Tudniillik aki néhány évvel ezelőtt, 1520 évvel ezelőtt elment rokkantnyugdíjba, és őt 23 évente még mindig behívják felülvizsgálatra, az már testvérek között is bőven túl van az 52. életévén. És ne felejtsük el ennek a tervezetnek azt a nagyon fontos kitételét, hogy azoknak az embereknek a kapcsán, akik ennyivel vannak a lehetséges nyugdíjkorhatár előtt, már fel sem vetődik, hogy esetleg belekerülhetnek a rehabilitációs eljárásba, hacsak ők nem kérik. A másik az, amit mindenképpen ennek a törvényjavaslatnak a javára írnék: azt nagyon jól tudjuk a saját ismeretségi köreinkből, hogy aki rokkantnyugdíjas és nem kap, nem kapott munkát, az nem feltétlenül örül annak, hogy ő rokkantnyugdíjas. A rendszerben rengetegen vannak olyanok, akik szere tnének dolgozni, csak nem volt rá módjuk. Nem többet, nem kevesebbet ajánl ez a javaslat, ami önök előtt fekszik, mint megpróbál segíteni ezeknek az embereknek. És hogy milyen munkahelyen? Alighanem már egy másik kétpercesre lesz szükségem, hiszen megint c sak nem arról szól a történet, hogy itt most hirtelen ennyi munkahelyet kell kreálni és a semmiből létrehozni, mert nem csak védett munkahelyeken és ily módon nem csak a nyílt piacon dolgozhatnak ezek az emberek - erről még tájékoztatni fogom önöket. Köszö nöm szépen. ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Most két percre megadom a szót Béki Gabriella képviselő asszonynak, SZDSZ. BÉKI GABRIELLA (SZDSZ) : Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Egy kicsit csalódással tölt el, hogy Mátrai Márta úgy fejezte b e a beszédét, hogy elutasítja a javaslatot, merthogy a beszéde bizonyos részeiben meg is dicsérte ezt. Ezért tartom fontosnak, hogy tisztázzuk, mi is történik azokkal az emberekkel, akik végül is nem rehabilitálhatók, és ebbe az 5079 százalék közötti mező be tartoznak. Én úgy értem a javaslat 18. §ában szereplő 36/A. §t, ami a hatályos törvényt újraírja, módosítja, hogy ebben a kategóriában továbbra is lehet rokkantnyugdíjat megállapítani, amennyiben ez a bizottság úgy dönt, hogy az illető nem rehabilitál ható. De továbbmegyek: ha úgy döntött, hogy rehabilitálható, és a rehabilitálás mégsem sikerült, akkor is meghozhatja a bizottság azt a döntést, hogy nem rehabilitálható, tehát rokkantnyugdíjassá válik. Ilyen értelemben, még egyszer hangsúlyozom, a 67 száz alékos egészségkárosodáshoz képest a jövőben ad absurdum szélesebb réteget is befogadhat a rokkantnyugdíjrendszer. Talán ha sikerül azt a félreértést eloszlatni, hogy az ilyen módon sikertelenül rehabilitált emberek feltétlenül a szociális ellátórendszerbe n kötnek ki, akkor képviselőtársam esetleg újragondolja, hogy tudjae támogatni a javaslatot. Köszönöm a figyelmet.
