Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. február 20 (50. szám) - „Jövőnk esélye a gyermek” címmel politikai vita - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár:
323 program, amelynek az egyik eleme ma az lesz - ide fogunk jönni az Országgyűléshez is egy országgyűlési hat ározatot alkotva , hogy alkotunk egy hosszú távú, gyermekszegénység elleni nemzeti programot, amelyben a gyermekszegénységet meghatározó valamennyi tényezőt a képzéstől a lakásig, a közlekedéstől sok mindenig együtt fogunk kezelni. A rendszerváltás óta Ma gyarországon ilyen átfogó nemzeti gyermekszegénységellenes program nem volt. Azt gondolom, hogy lesz időnk majd megvitatni ennek a részleteit. Második: egy héttel ezelőtt itt a parlamentben is szóltam arról, hogy az Új Magyarország fejlesztési program rés zeként „Gyermekesély” címmel zászlóshajó program indul arra, hogy a legnehezebb helyzetben lévő - egyébként valóban több százezerre tehető - gyermekek életén hogyan lehet átfogó, döntően a kisgyermekkor korai szakaszára koncentráló intézkedéssorozattal seg íteni. Lehetősége lesz ellenzéknek, kormánypárti képviselőknek egyaránt, hogy ennek a programnak a kimunkálásában, amely a képzés korszerűsítését, a gyermek- és szociális intézmények korszerűsítését, a „Korai kezdet” nevű átfogó program bevezetését és sok mindent tartalmaz, hogy ebben elmondhassák a véleményüket. És általában is azt gondolom, nagyon sok kutatásból kiindulva, hogy ha a gyermekszegénység ellen akarunk küzdeni, ha a gyermekek jólétéért akarunk küzdeni, akkor persze sokat kell tenni azért, hogy a szülők, a család jólétéért tegyünk. Azaz, ha az oktatásba, a képzésbe, a foglalkoztathatóságba fektetünk be, ha több segítséget kapnak azok a családok, amelyek a társadalom peremére szorultak, ha javítjuk annak a feltételeit, hogy a szegénység láncát me gszakítsuk, akkor ezzel közvetlen módon teszünk a gyermekszegénység ellen, és közvetlenül teszünk azért, hogy növekedjen a gyermekvállalási kedv. Azt kérem a parlamenttől, azt kérem a képviselőktől, hogy a szóban forgó kérdésben, ha lehet, a közös nemzeti felelősség, a jövőért viselt felelősség bázisán, de alapvetően mégiscsak racionális, tényszerű vitát folytassunk; ez segít az országnak és természetesen ez segít a jövő nemzedékének. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.) ELNÖK (dr. Világosi Gáb or) : Tisztelt Országgyűlés! A vitaindítóból fennmaradó időkeret terhére négy minisztérium jelezte felszólalási szándékát, tehát 13 perc 40 másodperces időkeretben. Elsőként megadom a szót Arató Gergely államtitkár úrnak, Oktatási és Kulturális Minisztérium . ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Miniszterelnök úr vitaindítójában - mondom el képviselőtársaimnak, akik most jönnek vissza (Derültség a Fidesz soraiban. - Dr. Navracsics Tibor: Che Guevara hogy van? - A Fidesz és a KDNP képviselői folyamatosan érkeznek az ülésterembe.) - elsősorban arról beszélt, hogy milyen tényezők járulnak hozzá ahhoz, hogy több gyerek szülessen, milyen tényező járul hozzá ahhoz, hogy Magyarországon több olyan fiatal embe r legyen, aki aztán megalapozza az ország jövőjét. Mint az Oktatási és Kulturális Minisztérium államtitkára, engedjék meg, hogy én arról beszéljek, mit kell azért tennünk, hogy a már megszületett gyerekek, a már köztünk lévő gyerekek minél több esélyt, min él több lehetőséget kapjanak. Mert ha igaz az, hogy kevesebb a gyerek, mint szeretnénk, akkor annak is igaznak kell lennie, hogy minden gyerek fontos, egyetlen gyerek sem veszhet el; hogy minden gyerek számára lehetőséget kell nyújtani arra, hogy az oktatá si rendszeren keresztül megkapjon minden olyan eszközt, amely szükséges ahhoz, hogy sikeres lehessen önmaga, és hogy sikeressé tehesse az egész közösségét, az egész országot, a nemzetet. Tudjuk azt, hogy ezen a területen sok még a feladatunk, hiszen számos olyan kezdeményezés volt az elmúlt években, az Arany Jánosprogram a Fideszkormány idején, aztán az Útravalóprogram, a szegregáció elleni küzdelem, az oktatási integrációt szolgáló programok, amelyeknek az volt a célja, hogy a gyerekek több lehetőséget kapjanak, de azt is tudjuk, mert olvassuk a statisztikákat, és tudjuk, mert tudjuk azt, hogy mi a véleménye a pedagógusoknak, mi a véleménye a családoknak, hogy bizony még számos feladatunk van, mert ez az oktatási rendszer nem ad még annyi esélyt, nem ad még annyi lehetőséget a gyermekeknek, mint amennyire szükség lenne.
