Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. május 23 (75. szám) - A Sport XXI. nemzeti sportstratégiáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - IVANICS FERENC (Fidesz):
3209 elején lemérték az illetőt, megnézték a fizikai állapotát, majd az ötödév végén szintén megnézték a fizikai állapotát. Vajon nem lennee érdemes megnézni, hogy a parlament állapota milyen? Tudunke jó példával elöl járni? Évente ráállnánk a mérlegr e, kicsit megmérnék a szívdobogásunkat, hogyan állunk fizikailag. (Dr. Lamperth Mónika: Ez nem volt sportszerű!) Vajon tudunke mi magunk példával elöl járni? Ha már az előbb a beszédről szóltam, akkor tudunke a cselekvéssel is előbbre jutni? Nagyon fonto snak gondolom - az anyag első helyen emeli ki, a stratégiai célok között, az életminőség javításánál, és ezt is nagyon fontosnak gondolnám , hogy komplexen kell kezelni a programot. Ez megint benne van azokban a javaslatokban, amelyek - hála istennek - eg yetértésre tarthatnak számot. Beszélhetünk sportstratégiáról, és beszélhetünk az egészségügy átalakításáról, de ez az egész csak nyilvánvalóan egyben kezelhető, nyilvánvalóan egyben vihető végig, akkor lehet csak eredményes, nem tudunk máshogyan eredményt elérni. Ezt azért tartom fontosnak, mert úgy hiszem, hogy bizony, a magyar társadalomban - sokfelé elkalandozhatunk e témakör kapcsán, de mégis abban talán egyetértünk - a gondolkodással van egy kicsit baj. A sportolásnál - szintén az anyagban szerepel, on nan idézem - az olimpiai szemléletű gondolkodás az elsődleges a magyar társadalomban: elsők legyünk az olimpián. Ha másodikak vagyunk, annak már töredéke a megbecsülés. Büszkék vagyunk, de a második helyre mégsem tudunk annyira felnézni, pedig a világ máso dik legjobb sportolójával állhatunk szemben. És ez végigfut a társadalmon is. Azt gondolom, ebben kellene egy kicsit javítanunk. Azt is hiszem, hogy ez az oka annak, hogy a sporteseményekre is egyre kevesebben és kevesebben járnak, egyre kevesebben mennek el közösségekbe, hogy jól érezzék magukat. A sport kiváló apropó lehet arra, hogy a magyarok - szintén az anyagból idézem - naponta 144 percet töltenek a televízió előtt - hát egy picit spóroljunk meg! Ha nem is kétszer 45 perces focimeccset néznének végig , de kicsit járjanak össze, kicsit találkozhassanak. Ha, ne adj' isten, ez azokban a sportlétesítményekben valósul meg, amelyeket nem vettünk el, és nem építettek be házakkal vagy plázákkal, akkor egy óra együttlét már jót tehet, akár a gyereket kísérik el , akár ők maguk mozognak. Ezért fontosnak gondolom, hogy a magyar sporthagyományokhoz méltóan a magyar gondolkodás is meg tudjon erősödni az emberekben. Az átfogó szemlélet végigmegy az anyagon, szeretném ilyen szempontból egy kicsit megdicsérni. A kistele pülések is szerepelnek benne, ezt nagyon fontosnak gondolom, hiszen tudjuk, nagyon sokszor onnan jönnek a kiváló adottságokkal rendelkező fiatal gyerekek, akikből aztán valamelyik nagyobb egyesület nevel kiváló élsportolót, olimpikont vagy világbajnokot. E zért nagyon fontos, hogy ne legyen helyfüggő, hogy kinek milyen lehetősége van a sportolásra, hanem mind többen és többen jussanak hozzá. Ennek is az egyik eleme az, hogy az iskolákban mindennapossá tesszük a testnevelést. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A gon dolkodásmódhoz még egy dolgot szeretnék mondani. Amikor valaki elmegy egy sporteseményre - több olyan sportesemény is volt mostanában Magyarországon, amely világverseny vagy európai verseny volt , ha körülnézünk a stadionban, bizony kevés nézőt látunk. Az t hiszem, hogy a gondolkodásmódhoz hozzátartozik az is, hogy egy kicsit erősítsük az embereket abban, hogy egy ilyen eseményen jó részt venni. Ne adj' isten - a futás példáját említette már a miniszter asszony, én is említenék egy ilyet, nem a Balatonátús zást, hanem említeném a szűkebb pátriámat, GyőrMosonSopron megyét, ahol a BécsBudapest maraton fut keresztül , ha valaki elmegy egy ilyen futóversenyre, közösségben fut, észre sem veszi az első néhány kilométert a lába alatt, mert úgy viszi a tömeg, és olyan jó hangulata van. Ha ezt az érzést át tudjuk tenni, ha ezt meg tudjuk erősíteni, akkor lehet, hogy nem kell mindennap tévétornát sugározni a televízión keresztül, mint ezt tettük két évtizeddel ezelőtt, de valahol kicsit büszkébbek lehetnénk. Tehát azt gondolom, érdemes odafigyelni az ingatlanainkra, nyilvánvalóan érdemes odafigyelni a gondolkodásra, és a gyerekeknek meg kell adni a lehetőséget, hogy ne tunyuljanak el, maradjanak egészségesek és erősek, magyarok, aztán leendőek, majd világbajnokok.
