Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. május 23 (75. szám) - A Sport XXI. nemzeti sportstratégiáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - MESTERHÁZY ATTILA (MSZP):
3199 az egészségét is meg tudja őrizni, ezért a stratégiának és a végrehajtásnak nagyon fontos erén ye, illetve feladata, hogy ezt a fajta tudati váltást a magyar társadalomban elősegítse. Azt is hozzá kell tenni, hogy ezen pusztán egy stratégia, egy kormány vagy egy politikai akarat nem tud változtatni, ehhez szükség van a magyar családok erőfeszítésére is. Ha én úgy nevelem a gyermekemet, hogy számára fontos legyen a sport, hogy a rendszeres mozgás a mindennapi élete része legyen, akkor majd ő is úgy fogja nevelni a saját gyerekét. Tehát nemcsak egy egyszeri pozitív hatást érünk el, hanem utána az termé szetszerű magatartásforma lesz minden magyar családban. Ez egy hosszú távú folyamat, de azt szokták mondani, hogy minden hosszú út az első kis lépéssel kezdődik. Annak is örülök, hogy ez a sportstratégia elismeri az egyesületek fontosságát és szerepét. Én magam a Sportegyesületek Országos Szövetségének is az elnöke vagyok, és mint ernyőszervezet nagy örömmel fogadtuk, hogy a stratégia kimondja, mind a versenysportban, mind a szabadidősportban az egyesület alappillére a magyar sportnak, hiszen nem egy szövet ségben történik a felkészülés a kiváló eredményekre és a versenyekre, hanem a szakosztályokban, egyesületi keretek között történik ez. És soha nem szabad arról sem elfeledkezni, hogy az a kisgyerek, aki ugyan edzésre jár minden héten, mondjuk, háromszor ak ár fociban, akár bármilyen más sportágban, de nincs meg az a tehetsége, amely alapján kiváló eredményeket tudna elérni, mégis eljár az edzésekre és úgy érzi, hogy ő egy egyesületi csapat tagja, nos ez hozzájárul ahhoz, hogy számára a sport rendszeres és fo ntos dolog legyen, közösségi érzést is ad neki, és az ő számára - ha az Isten nem áldotta meg olyan tehetséggel, hogy kiváló sportoló legyen - ez sokkal inkább a szabadidősport kategóriájába tartozik. Ezzel pusztán csak azt akarom mondani, talán evidencia mindenki számára, hogy egy egyesület a versenysportban komoly szereppel rendelkezik, de az talán kevésbé evidens - ezért szeretném minél többször hangsúlyozni , hogy az egyesületek a szabadidősportban is nagyon sokat tesznek, és nagyon fontos feladatot lá tnak el. Ezen túlmenően nagyon jó az is, hogy a stratégia tételesen foglalkozik azokkal a kérdésekkel, amelyek az egyesületek számára nagyon fontosak és életbevágóak. Ilyen a finanszírozás kérdése. Fontos megjegyezni, hogy a stratégia ugyan nagyon sokszor beszél a programalapú finanszírozásról, de igazából csak egy zárójeles megjegyzésként szeretném ehhez hozzátenni, hogy ma már, hála istennek, nagyon sok helyről tudnak az egyesületek is programalapon finanszírozáshoz jutni. Ami sokkal nagyobb nehézség és s zűk keresztmetszet, az a működési típusú költségvetés, mert hiszen ott is dolgoznak emberek, van könyvelő, van titkárnő, vannak olyan emberek, akiknek effektíve bérjellegű és más jellegű kiadásaik vannak. Figyelni kell arra, hogy ne essünk át a ló egyik ol daláról a másikra, nagyon fontos, hogy legyenek működési típusú költségtámogatások is, hiszen egy szponzortól nagyon nehéz azt elvárni, hogy ilyenre biztosítson forrást. Ettől függetlenül a stratégiában kellő egyensúllyal szerepel ez a kérdés. A másik dolo g a létesítményhelyzet. Magyarországon általában azt szokták mondani a létesítményekkel kapcsolatban, hogy nincsenek, vagy hogy rossz állapotban vannak. Ezen csak hosszú távú programmal lehet segíteni. Létesítmények nélkül nagyon nehéz elérni, hogy sportol ó nemzetté váljunk, hiszen ha nincs hová elmenni, akkor a fiatalok nem tudnak sporttevékenységben részt venni. A harmadik a sporttudomány, a sportegészségügy kérdése. Ez talán egy kicsit alulértékelt, amikor az egyesületekről beszélünk, pedig a sporttudomá ny vagy a sportegészségügy legújabb vívmányai nagymértékben tudják segíteni a sportolók felkészülését. És nagyon helyes az is, hogy a sportstratégia egyértelműen fogalmaz, és a dopping minden formájára határozottan azt mondja, hogy nem, és kimondja, hogy M agyarországnak nem kellenek azok az eredmények, amelyek csak doppingolással érhetők el. Viszont emellé rögtön odateszi azt is a stratégia, hogy a sportegészségügynek minden lehetséges eszközt mozgósítani kell ahhoz, hogy a doppingmentes módszerekkel növelh ető teljesítményfokozás eszközei a magyar sportolók rendelkezésére álljanak, hiszen a világban ezen a területen is komoly innovációk vannak.
