Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. május 22 (74. szám) - Egyes egészségügyi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Mandur László): - DR. NAGY KÁLMÁN (KDNP):
3146 ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Most megadom a szót Nagy Kálmán képviselő úrnak, a KDNP képviselőjé nek. Parancsoljon! DR. NAGY KÁLMÁN (KDNP) : Puskás Tivadar képviselő úrral és barátommal szemben én nem örülök semminek. (Derültség.) Ugyan helyeseljük az Eurotransplanthoz való csatlakozás feltételeinek a megteremtését, de hangsúlyozzuk, hogy Magyarországo n a transzplantációk számának a csökkenése nem ezzel van összefüggésben. Ezen érdemes elgondolkozni, amit Gógl képviselő úr az előbbiekben mondott. Egyébként az, hogy milyen számú transzplantációt végeznek egy országban, tehát ha a szolid szervekre gondolu nk, hogy hány szerv jut ezzel kapcsolatosan egy ország egészségügyének, hogy végrehajtson egy ilyen életmentő beavatkozást, az mindig az országok közötti kapcsolatrendszer és a kölcsönösség és viszonosság alapján működik. Igen sok ország van, amelyik nem c satlakozott az Eurotransplanthoz, és a Magyarországon elvégzendő transzplantációknak egymillió lakoshoz viszonyítva a többszörösét végzi. A 16. §ban az Egészségbiztosítási Felügyelettel én újból foglalkoznék, amelyik megítélésem szerint egy újabb politika i eszköz lehet egy eddig relatíve független szakmai rendszerben. Igazából a felügyeleti jogkört sem pontosan értem, azért, mert olyanfajta jogosítványokat kap ez a felügyeleti rendszer, amit igazából csak egy szakmai szervezet kaphatna, ezt az emlékezetes múltkori példa, amelyiket nem idézem ismét, mutatja is. Azonfelül Magyarországon egy jól kialakult, nagyon hatékony rendszer volt, a kollégiumi rendszer, amelyik az egészségügyi miniszter legfőbb tanácsadója, azonkívül választott testület, és egy ilyenfajt a szakmai beavatkozás hiányosságának a megítélésére lényegesen alkalmasabb. Az Egészségbiztosítási Felügyelet munkahelyen belüli vizsgálódásának a lehetősége pedig egy egész más keresztmetszetbe helyezi a felügyeletet, a szankcionálásról pedig - Puskás kép viselő úrhoz hasonlóan - azt kell mondanom, hogy azért nagyon érdekes, mert általában minden szankcionálás mögött valamifajta olyan dolognak kell húzódnia, rendszernek kell húzódnia, amelyik valamilyen arányos, fogalmazzunk így ismételten, szankcionálásará nyos büntetést fejt ki azért, hogy visszatartó erő legyen annak az eseménynek a megismétlésével szemben. (23.10) Azt gondolom, hogy azt mondja, hogy x milliótól 50 millióig lehet mondjuk büntetni valamit. Erre legjobban az Egészségbiztosítási Felügyelet ny újtotta a problémát, amikor a felügyelet vezetője azt mondta, hogy nagy dilemmát okozott nekik, hogy 3 millió vagy 3 millió 200 ezer forintra büntesse az illető kórházat. Ami a várólista és az előjegyzések pontos definiálását illeti a 20. §ban, az köztudo tt, hogy a magyar egészségügyben egyszerre van jelen a kapacitáshiány és egy orvosi ellátás elérhetőségének időszakos volta. Ez bizony - hiába definiáljuk - akkor is keveredni fog. Az előjegyzés alapjában véve azokra a beavatkozásokra vonatkozik, ahol nem mindig elérhető a beavatkozás, mondjuk, csak hétfőn vagy pénteken. Azt gondolom tehát, hogy tekintve, hogy körülbelül az országban még 25 százaléka sincs a kórházaknak, amelyik várólistát alkalmaz, erősen elgondolkoztató, hogy hogyan lehet úgy megoldani ez t a problémát… - mondjuk, én adnék egy javaslatot ezzel kapcsolatosan, éspedig azt, hogy a tvknak az adott intézményre való áthelyezése, vagyis ez azt jelenti, hogy igazából ha X helyen végeznek el egy beavatkozást, de azt a beteg egy másik helyen végezte ti el, akkor azt a tvkt vigye magával, ami rögtön megoldaná ezt a problémát, és egyúttal a szabad orvosválasztás irányába egy kifejezett lépés lenne. Összességében azt gondolom, hogy a várólista és az Egészségbiztosítási Felügyelet, de főleg az utóbbi nem más, mint a többbiztosítós modell, az üzleti biztosítás előkészítője.
