Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. május 22 (74. szám) - Az egészségügyi tevékenység végzésének egyes kérdéseiről szóló 2003. évi LXXXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Mandur László): - DR. NAGY KÁLMÁN (KDNP): - ELNÖK (Mandur László): - DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP):
3140 akartunk egy ilyen határt?! Az Európai Bíróság és a munkaidődirektíva szellemében is, hogy a teljesíthető és elrendelhető, urambocsá, az önként vállalható többletmunkában is (Az el nök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) legyen egy határ, mert az egészségügyi dolgozó is emberből van, és a terhelhetőségének kell hogy biológiai és fizikai korlátja legyen. Köszönöm szépen. ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, képviselő asszony. Kettőperces felszólalásra jelentkezett Nagy Kálmán, a KDNP képviselője. Parancsoljon! DR. NAGY KÁLMÁN (KDNP) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A probléma igazából az a gyakorlatban, hogy az orvosok, akik korábban az ügyeleti rendszerben elégedetlenek voltak, nem azzal voltak elégedetlenek, hogy sokat dolgoznak, hanem hogy nem fizették meg őket. Azt gondolom, hogy helyes lenne az, hogy korlátozzák a munkaidejüket, mert igenis egy orvosnak szüksége van a pihenésre. Mindig azok a könyvek jut nak eszembe, ahol mindig megjelenik egy nagyon fáradt orvos, aki éppen szemben áll a beteggel. Ez egy rendszeres világjelenség; azonban, hogy se meg nem fizetni, de még a munkaidejét is korlátozni, az túllép minden mértéken. Tehát én azt gondolom, hogy nin csen olyan kétgyerekes családapa, aki arra vágyik, hogy hat hónap után egyáltalán ne csináljon semmit. De azt semmiféleképpen nem gondolom, hogy ezt abban a rendszerben kell végrehajtani, hogy én korlátozom a munkaidejét, ugyanakkor egyáltalán nem biztosít ok semmiféle olyan lehetőséget, amellyel valamilyen formában ő a jövedelmét növelje. Tehát a többletmunkavégzés az orvosi ügyeletekben általában nem valamifajta luxusigény megteremtése, valamilyen túlbiztosítás. Én még emlékszem arra az időszakra, amikor p éntek reggeltől hétfő délutánig ügyeltem, és az még nem is volt olyan nagyon régen. Tehát nem tudom elfogadni azt, hogy az orvosok számára úgy korlátozzanak valamit, hogy ugyanakkor még meg sem fizetik. Köszönöm. ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, kép viselő úr. Vojnik Mária következik kettő percben, a Magyar Szocialista Párt részéről. Parancsoljon! DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP) : Tisztelt Képviselő Úr! Ha ezt nem érti, akkor a dolog lényegét nem érti. Azt gondolom, hogy akkor kezdjük ezt az egészet elölről. A munka világának vannak világos és egyértelmű, a munkavállalók érdekképviseleteinek hosszú évtizedes, ha úgy tetszik, évszázados küzdelemben elért eredményei, az tudniillik, hogy egy munkavállalónak meglegyen a heti munkaideje, a pihenőideje, és hogy a mun káltatója az ő akarata ellenére csak nagyon korlátozott számban rendelhessen el vagy várhasson el tőle többletmunkát. Ha a képviselő úr úgy gondolja, hogy a kereszténydemokraták álláspontjával ez nem egyezik, akkor én ezt tudomásul veszem. Akkor semmi másr ól nincsen szó, mint hogy én, a Magyar Szocialista Párt országgyűlési képviselője ezt nem egy lerúgandó kötelezettségnek, hanem egy olyan vívmánynak tekintek, amelyet meg kell őrizni, és nincs olyan szabály, még ebben a nagyon rugalmas és kényszerűen, mert ez a kulcsszó itt, hogy kényszerűen elrendelt többletmunkavégzésben is önkéntes alapon elvárt vagy teljesíthető többletmunkában… - aminek ne kelljen azt mondani, hogy ez a határ, azért, amit a képviselő úr mondott, mert én ugyanannyit ügyeltem, képviselő úr, alig egy kicsivel idősebb nálam, ha megengedi, csak azért mondtam, hogy idősebb, merthogy egy férfinak még ilyenkor éjféltájt is kötelessége, hanem azért, mert azt gondolom, hogy nem normális állapot még orvostól sem elvárni, hogy péntektől hétfő estig 24, 48, 72 óráig dolgozzon (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) , mert már nem végez teljes értékű munkát. Ezt mindannyian tudjuk.
