Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. május 22 (74. szám) - Az egészségügyi tevékenység végzésének egyes kérdéseiről szóló 2003. évi LXXXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz,
3128 DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz, BácsKiskun megye, 2. vk.): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Elnök úr, kérem, segítsen nekem, a 2937. számú törvényről van szó, ugye? (Jelzésre:) Jó, köszönöm szépen. Nem fogom kihasználni a tíz percet, tisztelt képviselőtársaim. Vojnik Mária képviselő asszony, már az előző törvényjavaslat vitájánál elmondta, hogy az egészség ügyi bizottság egyhangúlag támogatta ezt a törvényjavaslatot, és általános vitára alkalmasnak találta, ami elsősorban az egészségügy speciális helyzete miatt és az egészségügyben végzendő túlmunka speciális jellege miatt adódik, ami különbözik a más terüle teken végzett túlmunkától. Hosszú ideig igen nagy érdeklődést váltott ki, perek sorozata indult el Magyarországon az ügyeleti díjak elismerése, az ügyeletben végzett munka teljes munkaidőnek történő elismerése tárgyában. Ez a törvényjavaslat egyébként - ha nem is tökéletesen, de legalábbis erre tett javaslatot - az eredeti állapotnál egy jobb állapotot hozott létre, ezért aztán nyilván az egészségügyben dolgozók számára ez szimpatikus volt. Hozzá kell tenni, hogy ez a törvényjavaslat ugyanakkor egyrészt nem felel meg az Európai Unió által elvártaknak, tehát ilyen értelemben az uniós hivatkozásnál még megbicsaklik a törvényjavaslat, és van még egy komoly probléma vele. Teljesen jogosnak tartjuk azt, hogy az orvosok túlmunkaidejét szabályozzuk, és teljesen jog osnak tartjuk azt is, hogy kellő idejű pihenőidőt töltsön el egy orvos, mielőtt újra és újfent betegek gyógyítására adja a fejét, de számoljunk: 416 óra az egész évben végezhető túlmunka a törvényjavaslat szerint; ha ezt elosztjuk egy átlagos ügyelet idejé vel, ami 16 óra, akkor ebből az jön ki, hogy havonta valamivel több mint két ügyeletet vállalhat egy orvos. Ha a mai magyar valóságot is megnézzük, akkor bizony ebből az derül ki, hogy talán egyegy fővárosi nagy kórházban vagy egyegy nagy megyei kórházba n szervezéssel, odafigyeléssel megoldható ez az ügyeletkérdés. (21.30) (Az elnöki széket Mandur László, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) Bár ott is fölvetődik, hogy a megfelelő szaktudással rendelkező orvos olyan gyakorisággal ügyeletbe állíthatóe, mint amennyit az intézmény igényel, mert hiszen ezeknek az orvosoknak egy idő után lejár az a maximumidő, amit ügyeletben tölthetnek, de egy kisebb vidéki kórházban, egész biztosan kijelenthetjük, a ma foglalkoztatott orvoslétszám mellett nem lehet kiállít ani az ügyeletet. Aztán van még egy probléma a törvényjavaslattal; most nem kívánok arra részletesen kitérni, hogy ugyanazt a munkát időnként száz százalékkal értékeli - a térítést érte , máskor pedig 70, 80 vagy 90 százalékot térít, azt gondolom, hogy ez nem helyénvaló. Mindegy, hogy mikor végzik a munkát, annak az értékének minimum ugyanannyinak kell lenni, legfeljebb a normál munkaidőben végzett munkánál több lehet, amit ezért téríteni kell. De az a másik nagy probléma ezzel a törvényjavaslattal, hogy v áltozatlanul, ha csak azt az összeget fizetnénk meg, ami a törvényjavaslatból következik, az a mai magyar finanszírozási rendszer szerint egyszerűen nem fizethető meg, nem tudják kifizetni a kórházak, nincs beépítve a saját finanszírozásukba. Olyan mértékb en emeli meg… - akkor most elnézést kérek képviselőtársaimtól, helyesbítem magam: nem csak a kórházakban, az alapellátásban, a mentőszolgálatnál, tehát a teljes egészségügyi rendszerben nem fizethető meg, nem tudjuk kifizetni abból az összegből, ami ma ren delkezésre áll. Vagyis ha a törvényt be akarjuk tartani, akkor lényegesen több egészségügyi személyzetre, szakdolgozóra, ápolóra, orvosra van szükségünk, és lényegesen nagyobb összeget kell a munkaerő megfizetésére fordítani, ha úgy tetszik, akkor a német pont vagy az alapellátás kártyapénze, vagy a hbcs nem fogja fedezni azt az összeget, amire szükség van. Tehát most vagy az van, hogy hozunk egy törvényjavaslatot, amiről már most tudjuk, hogy nem fogjuk végrehajtani, vagy hozunk egy törvényjavaslatot, amel yiknek a végrehajtása nem megoldható az intézmények és a fenntartók szintjén. Nem látom a törvényjavaslattal párhuzamosan, természetesen nem a törvényben kell lennie,
