Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. május 22 (74. szám) - Egyes foglalkoztatási jogviszonyokat szabályozó törvények munka- és pihenőidőre vonatkozó rendelkezéseinek módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. VAS JÁNOS (MDF):
3119 törvény egészségügyi ágazatban való végrehajtásáról szóló 233/2000. december 23ai kormányrendeletre vonatkozó rendelkezéseit 2007. június 30. napjával megsemmisítette, ami azt jelenti, hogy a javaslat elfogadása esetén 2007. július 1jén lépne hatályba. Az irányelv nem definiálja az ügyeleti idő fogalmát, melyet viszont az Európai Bíróság különböző egyedi ügyekben hozott döntéseiben értelmezett. A bírósági ítéletek lényege, hogy a munkáltató által meghatározott helyen munkavégzésre képes állapotban történő rendelkezésre állás, ügyelet teljes egészében munkaidőnek minősül. A magyar munkaidőszabályok egy része ütközik az Európai Bíróság jogértelmezésével, illetve döntéseivel, mert megengedik, hogy az ügyelet általában ne vagy csak meghatározott részében, a ténylegesen teljesített munka vagy a szektorspecifikus szabályok által meghatározott mértékben minősüljön a munkaidőkorlát szempontjá ból figyelembe veendő munkaidőnek, illetve rendkívüli munkavégzésnek. A javaslat célja az európai uniós joganyaggal harmonizáló, egyszerű, jogszerű és rugalmas szabályozás megalkotása volt. A munka törvénykönyvének hatályos szabályai nem definiálják a kész enléti jellegű munkakör fogalmát, a javaslat a jogalkalmazás elősegítése érdekében a készenléti jellegű munkakörnek a jogelméletben, valamint a bírói joggyakorlatban kialakult fogalmát kívánja beépíteni a munkatörvénykönyv munkaidőre vonatkozó értelmező re ndelkezései közé. Azon munkakörök minősülnek készenléti jellegűnek, amelyben a munkavégzési kötelezettség felmerülése a munkakörbe tartozó feladatok jellegéből adódóan eshetőleges, a rendes munkaidő legalább egyharmadában nincs munkavégzés, valamint a munk ával nem töltött időt a munkavállaló pihenéssel töltheti. Ezek a feltételek konjunktív, tehát együttes feltételek, mindegyiknek teljesülnie kell ahhoz, hogy egy munkakör készenléti jellegűnek minősülhessen. A javaslat az Európai Bíróság ítéletével való öss zhang megteremtése érdekében egyértelműen kimondja, hogy az ügyelet a heti mérték tekintetében munkaidőnek tekinthető. Minden más szempontból azonban a jelenleg is hatályos szabályok vonatkoznak az ügyeletre. A javaslat egybe kívánja építeni a közalkalmazo ttak jogállásáról szóló törvényben és a munkatörvénykönyvben meghatározott, az egészségügyi ágazat számára a munkatörvénykönyvtől eltérést engedő felhatalmazásokat. Ezáltal a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvénybeli felhatalmazások hatályukat veszti k. Ez egy technikai jellegű javaslat, amelynek nincs EUs vonatkozása, csupán az egyértelműséget és a könnyebb jogalkalmazást szolgálja. Az irányelv fő szabálya alapján nemzeti jogszabály maximum négy hónapos munkaidőkeretet állapíthat meg. Az irányelv azo nban lehetőséget ad arra, hogy kollektív szerződés hat hónapos munkaidőkeretet állapíthasson meg. Az irányelv további lehetőséget is ad az eltérésre. Az irányelv előírja, hogy a rendelkezéseitől való eltérés esetén a munkavállalók számára egyenértékű kompe nzáló munkaidőt kell biztosítani. A munkatörvénykönyv ennek megfelel. A javaslat alapján az egészségügyi dolgozók maximális heti munkaideje a következőképpen alakul. A nem készenléti jellegű munkakörökben foglalkoztatott munkavállaló munkaideje nem haladha tja meg a munkaidőkeret átlagában a heti 60 órát, egészségügyi ügyelet esetén a heti 72 órát. Az irányelv szabályozza, hogy a munkavállalók napi pihenőidejének minimum 11 órának kell lenni, melytől azonban az irányelvvel összhangban a kollektív szerződés e ltérhet. A készenlét, amikor a munkavállaló a maga által meghatározott helyen tartózkodva áll rendelkezésre, kívül esik az irányelv határán. A javaslat továbbra is lehetőséget kíván adni az egészségügyi ágazat számára, hogy az ügyeletre vonatkozó, a munkat örvénykönyvben nem rendezett szabályokat maga alkothassa meg. Komoly problémákat okoz a tartós külszolgálatban dolgozók ügyeleti idejének a munkaidőbe való beszámítása, ezért a munkatörvénykönyv lehetőséget kíván biztosítani arra, hogy a tartós külszolgála t esetén is eltérhessen törvény a munkatörvénykönyv szabályaitól. (20.50)
