Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. május 22 (74. szám) - Egyes foglalkoztatási jogviszonyokat szabályozó törvények munka- és pihenőidőre vonatkozó rendelkezéseinek módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - GEBERLE ERZSÉBET (SZDSZ):
3117 Parlament és a Tanács fent említett irányelve az Európai Unió munkahelyi egészség- és biztonságvédelmi jogalkotásának részét képezi. Ennek az irányelvnek a fő célja a munkaidő rugalmasabbá tétele, a dolgozók egészségének fokozott abb védelme, továbbá a munka és a családi élet minél jobb összehangolása. Az irányelv rendelkezései mind a magán, mind pedig a közszféra dolgozóit érintik, azonban néhány esetben a tagállamok eltérhetnek ezektől. De csak olyan módon, hogy az érintett munk avállalóknak egyenértékű kompenzáló pihenőidőt biztosítsanak. Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy néhány passzust idézzek ebből az irányelvből. Úgy gondolom, nem haszontalan, hogy ezek elhangozzanak a magyar törvényhozás házában is, már csak azér t sem, mert aki nem ismeri ezeket a vonatkozó közösségi joghelyeket, kellő rátekintést kaphat arról, hogy milyen módon kerültek át a jelen törvényjavaslatba ezek a szabályok. A fent említett irányelv kimondja, hogy a munkavállalók munkahelyi biztonságának, higiénéjének és egészségének javítása olyan cél, amely nem rendelhető alá pusztán gazdasági megfontolásoknak. Minden munkavállalónak megfelelő tartamú pihenőidő jár. A pihenés fogalmát időegységekben, azaz napokban, órákban és/vagy ezek részleteiben kell kifejezni. A közösségi munkavállalók számára biztosítani kell a minimális napi, heti és évi pihenőidőt, valamint a megfelelő szüneteket. E tekintetben szintén szükséges egy maximális határt szabni a heti munkaórák vonatkozásában. Korlátozni kell az éjszaka i munka időtartamát, beleértve a túlmunkát is, és az éjszakai munkát végző munkavállalókat rendszeresen alkalmazó munkáltatók számára elő kell írni, hogy ezeket az információkat kérésre az illetékes hatóságok tudomására hozzák. Sorolhatnám még az irányelv vonatkozó passzusait, amelyek mind a munkavállalók védelmét szolgálják, sőt nagyon pontos definíciókat tartalmaz a dokumentum a munkaidőre, a pihenőidőre, éjszakai időre, váltott műszakban végzett munkára, elegendő pihenésre vonatkozóan is. Az irányelv 18. cikke rendelkezik az eltérés szabályairól. Eszerint az irányelvben foglaltaktól akkor lehet eltérni, ha az illető tagállamban a kollektív szerződések vagy a szociális partnerek által nemzeti vagy regionális szinten kötött megállapodások erre lehetőséget b iztosítanak. Ezt a viszonylag hosszú bevezetőt azért tartottam szükségesnek elmondani, hogy mindenki számára világos legyen, hogy milyen környezetben születik meg az előttünk fekvő jogszabály. Az európai uniós irányelv ugyanis, bár sok mindent nagyon alapo s részletességgel szabályoz, nem határozza meg az ügyeleti vagy készenléti idő, az úgynevezett oncalltime fogalmát. Az Európai Bíróság 2000ben először a SIMAP, majd 2003ban a Jägerügyekben úgy határozott, hogy azt az időt, amelyet az egészségügyi dol gozók ügyeletben töltenek, teljes egészében bele kell számítani a munkaidőbe, attól függetlenül, hogy az ügyelet vagy készenlét alatt a munkavállaló ténylegesen végzette munkát, ha azt a munkahelyén töltötte. Mivel a legtöbb ta gállamban problémát okozott az Európai Bíróság határozata, ahol az egészségügyi dolgozók heti munkaideje meghaladja a 48 órát, több uniós elnökség ideje alatt volt próbálkozás ennek a közösségi jogszabályhelynek a módosítására. (20.40) A magyar munkaidősza bályok egy része - és ezt államtitkár úr is hangsúlyozta, hogy csak egy része - ütközik ezzel az európai bírósági jogértelmezéssel, illetve a döntéseivel, mert néhol megengedi, hogy az ügyelet általában ne vagy csak részben minősüljön munkaidőnek, illetve rendkívüli munkavégzésnek. Az Alkotmánybíróság 72/2006. számú határozata nemcsak az orvosi ügyeletek miatt, hanem más foglalkozási ágakban is előírta a munka törvénykönyve módosításának szükségességét. Tisztelt Ház! Az előttünk fekvő törvénymódosítási java slatban a készenléti jellegű munkakör is definiálásra kerül, a munka törvénykönyve jelenleg nem szabályozza a készenléti munkakört. Azon munkakörök minősülnek készenléti jellegűnek, amelyekben a munkavégzési kötelezettség felmerülése eshetőleges, a rendes munkaidő legalább egyharmadában nincs munkavégzés, a nem
