Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. május 22 (74. szám) - Egyes foglalkoztatási jogviszonyokat szabályozó törvények munka- és pihenőidőre vonatkozó rendelkezéseinek módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - FARKAS IMRE, a költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottság előadója: - ELNÖK (dr. Áder János): - GÚR NÁNDOR (MSZP):
3113 Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Kedves Képviselőtársaim! Az egyes foglalkoztatási jogviszonyokat szabályozó törvénytervezet gyakorlatilag elég széleskörűen foglalja össze azokat a kérdéseket, amelyek a munka világában mindig is a legérzékenyebb kérdések közé szoktak tartozni. Nem véletlenszerű, hogy a társadalmi érdekegyeztetés rendszerében - az OÉTen keresztül is - még mindig vannak olyan lezáratlan kérdések, amelyek tekintetében további egyeztetésekre van s zükség. Ismereteim szerint egyébként a munkaadói oldal nem veti el a törvénytervezetet, el tudja fogadni, a munkavállalói oldal bizonyos fenntartásokat fogalmaz meg, legkiváltképp itt a különmegállapodások kérdéskörét érintően. A kormányzati oldal pedig ar ra törekszik, hogy olyan viszonyrendszert teremtsen, ahol a munka világában a rugalmasság és a munkaügyi, munkajogi biztonság kérdésköre együtt, egymás mellett érvényesülhet. Nehéz kérdés ez, hiszen látható, hogy a munkaadók és a munkavállalók is, a kormán yzat is, bár közös az ügy, mégis adott esetben különböző megközelítéseket tesznek a készenlét, az ügyelet, egyebek kérdéseihez hozzáillesztetten. Nyilván mindenki a maga aspektusából nézve megítélésem szerint jót akar. Mint ahogy említettem, alapvetően a m unkavállalói oldal azt keresi, hogy hogyan tud a legnagyobb biztonságot teremteni a munkavállalók számára. A másik oldalról nézve a munkaadói oldal az életszerűséget próbálja meg törvényi háttérrel felruházni, mert hiszen sok esetben azért azt is el kell m ondani a törvényhez illesztetten vagy attól függetlenül is, hogy a munka törvénykönyve és a valóság bizony sok esetben nem mondható, hogy lefedi egymást, hiszen akkor nem lenne feketefoglalkoztatás, akkor nem lenne sok minden más. Ilyen értelemben nyilván a szabályozás rendszerének is az életszerűséghez érdemes valamelyest igazodni, illetve az életszerűséget olyan értelemben befolyásolni, ami a munkavállalók érdekeihez hozzáilleszthető. Nyilván, mint ahogy arra sor került sok munkaadói szervezet véleményalk otása kapcsán is, ők arra törekszenek, hogy olyan szabályozási rendszer vegye őket körbe, amely a munkabéke fenntartását eredményezi, azt szolgálja, illetve olyan, ami egzakt, kézzelfogható, tehát akkor, amikor őket bizonyos hatósági ellenőrzések érintik m eg, ne legyen disszonancia, ne legyen ellentmondásosság, ne legyen sokféleképpen való értelmezhetőség. Ezért nyilván mindenki arra törekszik, hogy egyértelmű szabályok legyenek, és még egyszer hangsúlyozom: a kormányzati oldal részéről meggyőződésem szerin t pedig azzal a sajátossági jeggyel is felruházkodik mindez, hogy a munka világában a kellő rugalmasság biztosítását is és a munkajogi biztonságot is megteremtse a munkavállaló számára. Ebben a konstellációban kell megtalálni azt a mezsgyét, amely a tripar tit elv alapján mindhárom oldal számára elfogadható, kezelhető, és olyan formában kezeli mindezeket a kérdéseket, amelyek nagy egészében a munkát vállaló emberek szemszögéből nézve is elfogadhatóak a munkaidő, a pihenőidő, az ügyeleti szabályozás kérdéskör e kapcsán. Különös tekintettel - mint ahogy szó esett róla a bizottsági vélemények tekintetében - az egészségügyi ügyelet kérdéskörét még külön lehetne exponálni. Nyilván megalapozza ennek a törvénynek az életre hívását az, hogy egyfajta uniós joganyaggal harmonizáltan próbál életre hívni jogszerű, rugalmas szabályozást. Másik oldalról egyfajta olyan kényszer, ami az Alkotmánybíróság határozatából fakad, hogy június 30áig a korábbi kormányrendeletet hatálytalanítja ilyen értelemben. Illetve még ehhez talán az európai uniós bírósági szabályozás kérdésköre is ehhez illeszthető, ami gyakorlatilag a munkáltatók által meghatározott helyen munkavégzésre képes állapotban való rendelkezésre állás tekintetében - magyarul az ügyelet fogalmát felölelve - teljes egészé ben munkaidőnek vette alapul az ügyelet keretei között eltöltött időt. Ez a fajta különbözőség is azt hordozza magában, hogy ennek a törvénytervezetnek van létjogosultsága, ennek a szabályozásnak van szükségszerűsége.
