Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. május 22 (74. szám) - Egyes foglalkoztatási jogviszonyokat szabályozó törvények munka- és pihenőidőre vonatkozó rendelkezéseinek módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - CSIZMÁR GÁBOR szociális és munkaügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója:
3108 Megadom a szót Csizmár Gábor államtitkár úrnak, a napirendi pont előadójának, akinek 15 perc áll rendelkezésére, hogy az előterjesztést megindokolja. CSIZMÁR GÁBOR szociál is és munkaügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója : Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Az önök előtt lévő törvényjavaslat benyújtásával a kormány alapvető célja, hogy az európai uniós joganyaggal harmonizáló, egyszerre jogszerű és rugalmas szabályozást alkossunk meg. Az Európai Parlament és a Tanács a munkaidőszervezés egyes szempontjairól szóló 2003/88/EK irányelvéhez kapcsolódóan az Európai Bíróság több ítéletében értelmezte a munkaidő fogalmát. Ezek közül a legismertebbek a SIMAP- és Jägerügyekben meghozott ítéletek. Ezek lényege az, hogy a munkáltató által meghatározott helyen, munkavégzésre képes állapotban, munkavégzés céljából történő rendelkezésre állás, vagyis az ügyelet teljes egészében munkaidőnek minősül, és ennek következtében figyelembe kell venni a munkaidő napi, heti és éves korlátjára vonatkozó szabályok esetében. A jelenleg hatályos magyar munkaidőszabályok egy része - hangsúlyozom, egy része - nincs összhangban az Európai Bíróság jogértelmezésével, mert megengedik, hogy az ügyelet általában ne vagy csak meghatározott részében, a ténylegesen teljesített munka- vagy a szektorspecifikus szabályok által meghatározott mértékben minősüljön a munkaidőkorlát szempontjából figyelembe veend ő munkaidőnek, illetve rendkívüli munkavégzésnek. (19.50) Az ügyeletre vonatkozó szabályozás felülvizsgálata azért is különösen sürgető, mert az Alkotmánybíróság a 72/2006. számú Abhatározatával alkotmányellenesnek ítélte az egészségügyi ü gyelettel összefüggő szabályozás módját, és ezért a közalkalmazotti törvény egészségügyi ágazatban való végrehajtásáról szóló 233/2000. számú kormányrendelet vonatkozó rendelkezéseit 2007. június 30. napjával megsemmisítette. A törvényjavaslattal további c élunk, hogy az Alkotmánybíróság által megsemmisített kormányrendelet ügyeletre vonatkozó rendelkezéseinek megalkotásához szükséges törvényi rendelkezések elfogadásra kerülhessenek. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A törvényjavaslat módosít ja egyrészt a munka világának általános szabályait meghatározó munka törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvényt, másrészt mindazokat a jogállási törvényeket, melyeknek a munka törvénykönyve a háttérszabálya. Így módosításra kerül a javaslat szerint a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény, a köztisztviselők jogállásáról szóló törvény, a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló törvény, valamint az igazságügyi alkalmazottak szolgálati jogviszonyáról szóló törvény. A törvényjavaslat értelmében a z ügyelet teljes időtartama munkaidőnek minősül. Hangsúlyozni szükséges ugyanakkor, hogy az ügyelet a munkaidőelszámolás tekintetében minősül munkaidőnek, vagyis a rendelkezésre állás nem minősül rendkívüli munkavégzésnek. Az ügyelet alatt végzett munka a hatályos szabályokkal megegyező módon továbbra is rendkívüli munkavégzésnek fog minősülni. A munkaidőirányelvnek való megfelelés érdekében a törvénytervezet módosítja a munka törvénykönyvében, valamint a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvényben a m unkaidőkeret hosszát meghatározó egyes rendelkezéseket, valamint egyértelművé teszi, hogy a pihenőidőket megszakítás nélkül köteles kiadni a munkáltató. A tervezet az egyértelmű szabályozás és a könnyebb jogalkalmazás érdekében egybe kívánja építeni a köza lkalmazotti törvényben és a munka törvénykönyvében meghatározott, az egészségügyi ágazat számára eltérést engedő felhatalmazásokat, valamint definiálja a készenléti jellegű munkakör fogalmát is. Felhívom a figyelmüket arra, hogy a díjazás kérdésében a tagá llamoknak nincs jogharmonizációs kötelezettségük, azt az európai uniós jog nem érinti. Ebből következően a felsorolt törvények jelenlegi módosítása a jelenleg hatályos szabályozáshoz képest nem tartalmaz változást az ügyelet díjazására vonatkozóan.
