Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. május 22 (74. szám) - A szak- és felnőttképzést érintő reformprogram végrehajtásához szükséges törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - ALMÁSSY KORNÉL, az MDF képviselőcsoportja részéről:
3105 cégnek vannak ilyen igényei egy magyarországi munkahely létesítésével kapcsolatban, akár külföldi, az európai munkaerőpiacon történő könnyebb elhelyezkedés tekintetében is ez nag y segítséget jelenthet. Miközben napjainkban az oktatás az egyik legjobb üzletnek számít a magánintézmények számára is, az állami és önkormányzati fenntartású iskolák nem képesek követni a piac igényeit. Illetve sok tekintetben az az érzésünk, hogy nem meg felelően rugalmas ez a rendszer ahhoz, hogy adott esetben a jó szándékú önkormányzati, állami fenntartású intézmények követhessék a munkaerőpiac igényeit. Sajnos tapasztalunk olyan eseteket, amikor egy multinacionális cégnek vagy bármilyen cégnek vannak ig ényei, és a felnőttképző, szakképző rendszerünk az adott térségben nem mindig tud a leggyorsabban reagálni ezekre az igényekre. Voltak pozitív elmozdulások. Én remélem, hogy ez a törvénytervezet tovább segíti azt, hogy a szakképző intézmények minél rugalma sabban tudjanak az ilyen felmerülő igényekre reagálni. Ami azonban szerintem a legsúlyosabb problémája a szakképzésünknek, az az - és erre ez a törvény sem ad választ, illetve nemrégiben, talán fél évvel, négy hónappal ezelőtt tá rgyaltuk szintén ugyanezeket a törvényeket, amelyekben szintén nagyon sok hasznos elem volt , a legfontosabb szerintem az, hogy a szakmunkáslétnek nincs meg a presztízse. Nyilván ezt nem könnyű egy törvényben szabályozni. Nyilván nem biztos, hogy ez egy i lyen törvénynek a feladata, de mégis azt gondolom, hogy a mindenkori oktatási és munkaügyi kormányzatnak feladata kell legyen, hogy ezt hangsúlyozza, hiszen ma már a felsőoktatási törvény vitája kapcsán különböző számok hangzottak el a diplomás munkanélkül iségről; arról, hogy mekkora túlképzés van a felsőoktatásban; arról, hogy mennyi hallgató áramlott be a felsőoktatásba. Én azt gondolom, hogy ezeknek a folyamatoknak ma véget kell vetni, hiszen a felsőoktatás befogadóképessége, illetve a felsőoktatásban vé gzettek száma, illetve a megfelelő elhelyezkedése is véges. Én azt gondolom, hogy a szakképzésre, a jó szakmunkásra talán soha nem volt nagyobb igény, mint most. Én azt gondolom, hogy ebben a tekintetben a kormányzatnak, mondom még egyszer: a mindenkori ko rmányzatnak lépéseket kell tennie. Ha valamit propagálni kellene, akár marketingeszközökkel is, azt gondolom, az a szakoktatás lehetősége. Nem tudom, hogy létezneke olyan jellegű börzék, állásbörzék és olyan jellegű információs konferenciák, ahol az egyes szakintézmények bemutatkoznak, mint ahogy például a felsőoktatási intézmények rendszeresen évről évre többször bemutatkoznak. Én azt gondolom, hogy ilyenekre hangsúlyozottan szükség van. Én azt gondolom, hogy ebben a törvényben számos, a rugalmasságot kön nyebbé tevő mozzanatot találunk. Én azt hiszem, ez pozitív dolog, hogy nonprofit gazdasági társaságként is működhetnek az integrált szakképző központok. A képzési rendszer egymásra épülésének irányába hat az is, hogy a szakképzési intézmény, a felsőoktatás i intézmény és egyébként gazdálkodó szervezet közösen hozhat létre szakképzésszervezési társaságot. A közoktatási törvény vitájában is elmondtam, a közoktatási törvénnyel kapcsolatban számos kritikát fogalmaztam meg, de az egyik legpozitívabb dolog, hogy ezek a szakképzésszervezési társaságok létrejöhetnek. Ami kritikaként hat, szerintem az az - illetve egyben kritika, és itt érzem én az ellentmondást, és ebben a tekintetben az érzéseim is vegyesek , hogy nekünk számos kritikánk volt a térségi integrált szakképző központokkal kapcsolatban. Nem a céllal van bajunk, mert nyilván mi is érezzük azt, hogy korszerű szakképző központok létrehozására van szükség. Azzal volt problémánk és azzal van bajunk, hogy úgy érezzük, hogy ez párhuzamosságokat hoz létre a re ndszerben, és úgy érezzük, hogy gyakorlatilag olyan intézményhálózat alakul ki, amelynek a fenntartási, adminisztratív költségei terhelik egyébként a szakoktatást és általános értelemben az oktatási rendszerünket is. Ez szerintünk a pazarlás irányába hat. Ettől függetlenül fejlesztésekre, úgymond, súlypo nti szakiskolákra és ezeknek a támogatására szükség lenne. Ezért én pozitív jelként értelmezem, és egyrészről a tiszkek szerepének az eltolódását érzékelem abban, hogy a szakképzé sszervezési társaságokat létrehozzák. Ezt pozitívnak tartjuk. (19.40)
