Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. február 12 (47. szám) - Bejelentés frakcióvezető-helyettesek megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - KOVÁCS TIBOR (MSZP):
32 Kovács Tibor frakcióvezetőhelyettes úr következik napirend előtti felszólalásra, a Magyar Szocialista Párt képviselő csoportjából: „Két szűk esztendő a költségvetésben, hét bő esztendő a fejlesztésekben Magyarországon” címmel. (Felzúdulás az ellenzéki pártok soraiban. - Közbeszólások.) Tisztelt Képviselőtársaim! A tetszésnyilvánítást, kérném szépen, hogy mellőzzék. Öné a szó, frakcióvezetőhelyettes úr. KOVÁCS TIBOR (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! (Zaj. - Az elnök csenget.) Tisztelt Képviselőtársaim! Navracsics frakcióvezető úr egy külföldi idelátogató példájával kezdte a beszédét, ezzel sze retném kezdeni én is, hogy ha idelátogat egy külföldi, és csak a magyar sajtót figyeli, akkor az ellenzéki pártok álláspontja szerint a magyar demokrácia fokmérője egyedül és kizárólagosan az, hogy a Parlament előtti Kossuth téren tüntetés címén lehete va dkempingezni vagy nem. (15.10) Ugyanilyen példákat sorolnak természetesen a képviselőtársak arról, hogy más országokban ez szokás. Ezt tömegesen tapasztalhatjuk a Fehér Ház előtti kertben vagy más parlamentek előtt, hogy ilyet s zokás tenni, de ez egyébként nem zavarja őket az állásfoglalásukban. Egyébként érdemes lenne számba venni, hogy az elmúlt hónapok zavargásai konkrétan hány száz milliárd forint veszteséget okoztak a magyar adófizetőknek. Itt természetesen nem a közvetlen k árokról van szó, hanem azokról a következményekről, amelyek például az árfolyam változásából adódó többletkamatkiadásokat jelentették. (Közbeszólások a Fidesz padsoraiból, többek között: Ülj le! - Miért hazudsz?) A miniszterelnök úr a beszédében utalt a hazafiság kérdésére, de nem olyan értelemben, ahogy ezt az ellenzéki pártok képviselői az utóbbi időben gyakorolják. Ismét divatba jött a magyar kormány bemártása külföldön, Brüsszelben, és mindenféle valótlan állítások megfogalmazása. Még az a szerencse, hogy nem ez a jellemzője a külföldi véleményeknek és az európai uniós véleményeknek. Éppen örvendetes az a hír, amit kaptunk az Európai Bizottságtól, amely Európai Bizottság elfogadásra ajánlja a Pénzügyminiszterek Tanácsának azt a korrigált konvergenciapr ogramot, amelyet decemberben nyújtott be a kormányzat. Természetesen nem mondhatjuk el azt (Folyamatos közbeszólások a Fidesz padsoraiból.) , hogy mindenfajta kritika nélkül fogadta el, de összességében elfogadhatónak tartotta, és amennyiben azokat az ajánl ásokat, amelyeket megfogalmazott a kormány számára, a kormánynak sikerül betartania, akkor sikerül elérni azt a célt, amelyet a kormány a konvergenciaprogramban megfogalmazott. Melyek voltak ezek a kérések? Egyrészt, hogy szigorúan hajtsa végre a kormány a zt a költségvetést, amit 2007re elfogadtunk; hajtsa végre azokat a reformokat, amelyeket részben már megkezdtünk, és részben ebben az évben kívánunk folytatni. Tehát mindenképpen biztató az a fogadtatás, amelyben az Európai Bizottság részesítette ezt a ko nvergenciaprogramot, és ezt az értékelést mi egy reális értékelésnek tekinthetjük. Egy másik ugyanilyen fontos terület a fejlesztéspolitika, amiről a miniszterelnök úr már szintén részletesen beszélt. Az egy nagyon fontos momentum, hogy Magyarországnak els őként sikerült benyújtania azt a fejlesztési programot, amely 200713ban valósul meg az Európai Unióban, illetve azokat az operatív programokat, amelyek alapján azoknak a pályázatoknak a részbeni kiírására is sor került, amelyek a kis- és középvállalkozás okat kívánják segíteni a következő időszakban. Indokolt lehet, hogy a lehető leggyorsabban és legteljesebb mértékben tudjuk kihasználni ezeket az európai uniós forrásokat. Természetesen itt nem arról szól a történet, hogy ezek valamiféle ingyenjuttatások l ennének, hanem azt a célt kell szolgálják, hogy a közösség, a magyar társadalom egésze épüljön ezekből az európai uniós forrásokból, és közösségi célokra hasznosuljanak azok a források is, amelyeket egyébként a versenyszférába juttatnak a különböző pályáza tok. (Babák Mihály: Ülj le!)
