Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. május 22 (74. szám) - A szak- és felnőttképzést érintő reformprogram végrehajtásához szükséges törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - TÓTH FERENC, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
3097 Tis ztelt Országgyűlés! A javaslat megteremti a lehetőséget a szakképzés és az általános képzés fizikai különválasztására, a szakképzési évfolyamokat a tiszkekbe vinni. Ám a kormány nem gondolta végig ennek szakmai, pedagógiai, technikai következményeit, egymá snak ellentmondó lépéseket preferál az intézményszervezés terén is. Szorgalmazza az egységes iskolák létrejöttét. Egyes fenntartók ezért egybeszervezték vagy egybeszervezni készültek az általános iskolai, gimnáziumi és szakképzésüket, és most sokaknak épp a döntő lépés előtt kell értesülniük arról, hogy ha teszik, elesnek a fejlesztési forrásoktól. (Csizmár Gábor: Nem tud olvasni.) A kormány jogi eszközökkel szorítja ki a szaktantárgyi rendszert az általános iskola 5., 6. évfolyamáról, emellett pénzügyi esz közökkel kényszeríti a településeket, hogy alacsony gyerekszámmal működő vagy hat évfolyamos intézményeik önállóságát szüntessék meg, váljanak nagyobb intézmények tagintézményévé. Tömegesen jönnek tehát létre olyan iskolák, amelyek kénytelenek hat évfolyam os általános iskolákban gondolkodni, mert helyben nem tudják biztosítani a szaktanári ellátottság feltételeit. A tanuló ezek után belép a felső tagozat 7., 8. osztályába - egy két évfolyamos oktatásba , amely szervetlenül áll az előző hat évfolyam és a sz akközépiskolai, szakiskolai képzés között. Az elgondolásból az is következik, hogy a tanulók közötti szelekció a 6. évfolyam után következik be. Jellemzően a mindezekből következő hátrányok megint a kistelepülésen élőket hozzák oktatási szempontból előnyte len helyzetbe, természetesen az esélyegyenlőség szólamával. Mindezek szakmai tisztázása nélkül vág bele a kormány a nagyszabású reformokba. Nincs válasz a tiszkekben - nem is kell - a művészeti szakképzés problémájára, tipikusan olyan intézményi kör, amely et szükségtelen egybeszervezni. Az azonban elfogadhatatlan, hogy a törvényjavaslat kisemmizné őket a fejlesztési forrásokból. A törvényjavaslat tiszkkoncepciója nem válasz azon leszakadó szakiskolások problémájára, akik csak megfelelő személyiségfejleszté ssel képesek szakmatanulásra, a fegyelmezett és igényes munkavégzésre, a kooperációra. Őket minden jobb helyen a világban családias intézményekben képzik. Számukra nem a szakma elsajátítása az elsőrendű, hanem a tanulásra és a munkára való szocializálás. K iss Péter miniszter úrnak ezt talán nem is kellett volna elmagyaráznom, ha itt lenne, hiszen 1998 előtti minisztersége alatt maga is pártolta az ilyen szellemiségű intézmények kialakítását, létrejöttét, még ha a terveken túl - valószínűleg idő hiányában - nem is jutott. A törvényjavaslat készségfejlesztő iskolákról beszél, ami mögött a családias intézményeket sejthetjük, azonban sem ez a törvény, sem a közoktatási törvény nem mondja meg, melyek ezek. Márpedig a tiszkeken és a speciális iskolákon kívül csak ezeknek biztosítana támogatási forrást. Nyilvánvalóan elfogadhatatlan, hogy a készségfejlesztő iskola fogalmához a kormány utólag rendeljen definíciót, és formális okokból kirekesszen olyan intézményeket, amelyek a leszakadó rétegek gyermekeit, az iskolare ndszerből kihullókat karolják fel. (19.00) Az említett problémák sokaságából az is látszik, hogy nincs kellő összhang a munkaügyi és az oktatási tárca között, lépéseik alapkérdésekben sincsenek köszönő viszonyban egymással. Tisztelt Országgyűlés! Fejetlens ég jellemzi a kormányt a szakképzés fejlesztése terén is. Másfél éve a törvény kötelezővé tette, hogy minden szakképző intézmény maga mellé szervezze meg a gazdaság szereplőit a szakmai profil meghatározására. Nem lehet egy intézményt rángatni, hogy ma ez a szakmai profil, fejlessz, de holnap ez, és amit fejlesztettél, esetleg szereld le. Ez a sors vár azokra az intézményekre, amelyek a kormány tervei szerint nem tarthatják meg helyben szakképzésüket, mert csak azon az áron tehetnék, hogy kizárólag a fennta rtó finanszírozza a működést és a fejlesztést. Hatalmas pazarlás az is, hogy a szakképzés fejlesztésére jelentős pénzek áramlottak az iskolákba Magyar Bálint minisztersége alatt, és most jön egy másik koncepció, más fejlesztési logika. A szakképzés eddigi fejlesztéseinek egy része bizonyosan kidobott pénz lesz. A kormány működése élesen rácáfol arra a hiedelemre, hogy ha két ciklust tölt ki a kormány, akkor eredményesebb, mert végigviheti terveit. Ez csak akkor igaz, ha a kormány tudja, mit akar. Az
