Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. május 22 (74. szám) - A szak- és felnőttképzést érintő reformprogram végrehajtásához szükséges törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - GÚR NÁNDOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
3094 Visszaigazolódik ez a munkaerőkeresletek oldalán is, hiszen általáb an, ha 100 egységnek vesszük a munkaerőkeresleti számadatokat, akkor azt tapasztalhatjuk, hogy közel a 40 százaléka ennek a 100 egységnek gyakorlatilag a szakképzettséggel bírók irányába fogalmazódik meg. Tehát az igény elég domináns, elég erős a szakképz ettek irányába. Ha az elmúlt évek sajátosságait látjuk magunk előtt, akkor azt is lehet látni, hogy adott esztendőben mindig - időről időre, adott időszakokban - 305060 ezer szakmunkást tudna felszívni a magyar munkaerőpiac. Ilyen értelemben tehát megint csak azt mondom, hogy van értelme szakmát elsajátítani, van értelme annak, hogy olyan tudástöbbletre tegyenek szert az emberek, amelyből a munkaerőpiacon meg tudnak élni. A gazdálkodó szervezetek közel 10 százaléka - ez jelentős hányad - hosszú időn keres ztül nem tudja feltölteni azokat az igényeit, amelyeket szakmunkásokkal párosítva akar feltölteni. No tehát, ha a munkaerőpiac szemszögéből nézem ezt a kérdést, akkor azt gondolom, több szót már nem kell hogy fecséreljék arra, hogy miért is van értelme a s zak- és a felnőttképzés kérdéskörével foglalkoznunk. De az én gondolkodásom és hitem szerint minden, ami szakképzés, alapvetően munkaerőpiacorientáltsággal kell hogy bírjon, tehát azzal kell hogy szoros összefüggésben legyen. Ilyen értelemben a már most i tt a bizottsági vélemények kapcsán is sokszor felszínre került tiszkek - területi integrált szakképző központok - dolga, azt gondolom, nem kerülhető meg, már csak azért sem, mert ezeken az intézményeken keresztül egy jobb, egy újabb, egy modernebb technoló giai háttérrel megáldottan lehet olyan szakképzést folytatni, ami még inkább képessé teszi az itt tanuló gyermekeket, fiatalokat arra, hogy a munkaerőpiacon önmagukat könnyebben el tudják adni. Nyilván és természetesen ezeknek az intézményeknek a működési költségei finanszírozásáról gondoskodni kell, hiszen csak és akkor van ennek a történetnek eredménye. De az én ismereteim szerint ez a kérdés nem kérdés. A szakmai képzés tekintetében nemcsak a folyamatbeli rendszerek, nemcsak a folyamatában kezelt kérdése k, hanem a végpontok ellenőrzése is fontos. Ilyen értelemben ez a törvénytervezet foglalkozik a vizsgáztatások ellenőrzésének kérdésével, de foglalkozik olyan alapkérdésekkel is, amelyek megítélésem szerint az elmúlt másfél évtizedben kicsit háttérbe szoru ltak. Példaként említem a pályaválasztás, a pályakorrekció vagy a pályakövetés rendszerét. Azért tartom fontosnak ezeket, mert elkerülhetővé válnak olyan tévutak választásai, amelyek korrekciója mindenkinek sokkal többe kerül, az egyénnek, az őt nevelő szü lőnek, a társadalomnak. Éppen ezért, ha a pályaválasztás időszakában megfelelő impulzusok érhetik vagy érik a fiatalt, akkor nagyobb eséllyel találják meg az indulás fázisában azt a helyet, amelyet nem kívánnak már a kezdő állapotban elhagyni. Azt gondolom tehát, hogy a pályaválasztásra, szükség esetén pedig - ha ez nem sikerült - a pályakorrekcióra is érdemes forrásokat fordítani, pont annak érdekében, hogy a lehetőségekhez illesztetten minél könnyebben és minél hamarabb lehessen azt az utat járni, ami az egyén és a társadalom számára is haszonnal és hozammal bír. Nagyon fontosnak ítélem azt is, amivel foglalkozik a törvénytervezet, hogy az intézmények, amelyek szakképzéssel foglalkoznak, akkreditáltak legyenek, hiszen az európai uniós forrásokhoz való hozz áférés egyik lehetősége csak és akkor adott, ha ez az akkreditáció már rendelkezésre áll. Nagyon fontosnak tartom azt is, hogy az Új Magyarország fejlesztési program keretei között meglévő, TÁMOP, KIOP névre hallgató operatív programok keretei közötti forr ások felhasználásából minél több szolgálja a szak- és a felnőttképzés intézményrendszerének erősödését, és azt, hogy az a szellemi potenciál, ami az intézmények keretei közül kikerül, még erősebbé válhasson. Azt gondolom, hogyha ezt az utat járjuk, akkor k ellő eredményesség igazolódhat vissza belátható időn belül. A szakképzés fejlesztése tekintetében egyébként fontosnak ítélem azt is, azokat a gyakorlatorientáltnak mondható lépéseket, amelyeket már évekkel ezelőtt megtettünk, és a
