Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. május 22 (74. szám) - A tankönyvpiac rendjéről szóló 2001. évi XXXVII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár: - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - BOTKA LAJOSNÉ (MSZP):
3084 tank önyvszerű segédletek, munkafüzetek, térképek, atlaszok, szöveggyűjtemények, függvénytáblázatok, egyebek - többek között arra való, hogy a tanórai munkát, a tanulást segítse a tanórán, és akárhogyan is, be kell valljuk, segítse a gyereket az otthoni felkész ülésben. Az egyik probléma nyilván az, ha a koherencia a tankönyv és a taneszköz kiválasztásában megszakad, vagyis hogy más módszertant üzen a tankönyv, más módszert ír elő a gyermeknek otthon, mint amit a tanórán használ. Ez is egy szakmai probléma, bár a szülők ezzel sokszor találkoznak. Szóval egyszerűen nemcsak piacról van szó, hanem a tanítás minőségéről és eredményességéről. Ezért gondoltam, hogy mindenképpen szeretnék részt venni ebben a vitában. Ezért tudom azt mondani, hogy ennek a módosításnak ter mészetesen az kell legyen a célja, hogy olyan tankönyvek legyenek, és olyan mértékben, olyan mennyiségben használjunk tankönyveket, ami feltétlenül szükséges ebben a folyamatban. Többen feltették a kérdést, milyen garanciális elemek vannak, ki garantálja, hogy a kiválasztott tankönyv, amit az iskolában ma még az intézményautonómia részeként is fontos értéknek tekintünk, valóban jó tankönyv legyen. Erre azt tudjuk mondani, hogy a garancia maga a pedagógus, aki kiválasztja. De hallottuk képviselő asszonytól, hogy a pedagógus sokszor milyen szempontok szerint választ. Én hozzáteszek még egyet: nagyon sokszor maguk a tankönyvkiadók szerveznek olyan módszertani továbbképzéseket, ahol az ő tankönyvük használatához nyújtanak módszertani segítséget. Én ezt nem tarto m rossz módszernek, hiszen nem egyszerűen egy piaci terméket akarnak eladni, hanem adják hozzá a szaktudást is. (18.00) De mielőtt továbbmennék ilyen konkrét gyakorlati ügyekben, szeretném leszögezni, hogy mik azok az alaptézisek, amelyeket e törvénymódosí tás kapcsán mindenképpen képviselek, és mindenképpen le szeretném szögezni itt a hozzászólásom derekán. Az első lényeges dolog, hogy a tankönyvjegyzékbe csakis akkreditált tankönyvek, munkafüzetek, segédletek kerüljenek. Ezt egyébként a tankönyvkiadók is t ámogatják. Nem kerülheti ki az akkreditációt egyetlenegy szervezet, egyetlenegy szakmai indok sem. A második ilyen tézis lehet: az iskolák, az intézmények továbbra is szabadon választhassanak a tankönyvjegyzékből. Felteszem azt a kérdést is persze, hogy vá laszthatnake a tankönyvjegyzéken kívül. Én mint egy kétnyelvű iskola volt igazgatója, pontosan tudom, hogy miről beszélt képviselő asszony, hiszen nagyon sokszor szakmai tankönyvek, idegen nyelvű tankönyvek nem kerültek a tankönyvjegyzékbe, tehát előfordu lhat olyan szituáció is, hogy egyegy ilyen indokolt esetben az iskola ezenkívül választ. Fontos lehet az elvárásként, hogy a tartós tankönyveket, illetve a többször használható tankönyveket értékként kezeljük, részben támogatásként, részben nyilván a pály áztatás ürügyén is. Fontos, hogy az állami támogatást, amit adunk, kizárólag az akkreditált, azaz a tankönyvjegyzékben szereplő tankönyvekre lehessen fordítani. Fontos, hogy az akkreditációt senki nem kerülheti meg. És még egy mondatot, amit szintén a tank önyvkiadók által felvetett probléma megfontolására fogalmazok meg: előfordulhat olyan eset, amikor egyegy tankönyv részleges, nem a lényeget érintő módosítása történik, mondjuk, egy szöveggyűjteményben egy más vers válogatása történik. Megfontolásra ajánl om képviselőtársaimnak és nyilván a minisztériumnak is, hogy az akkreditációs eljárásban próbáljuk ezeket az eseteket külön kezelni, hiszen nagyon sokszor az ilyen jobbító, módosító szándéknak éppen az vet gátat, hogy egy teljes akkreditációs folyamatot ke ll a tankönyvkiadónak végigjárnia, és ezáltal ezeket a hozzáigazítási folyamatokat, szakmai fejlesztéseket is korlátozhatjuk. Tehát úgy gondolom, hogy ez mindenképpen fontos lehet. Mindezen alapértékek előtt kellett volna megfogalmaznom, hogy természetesen a szektorsemlegességet és a szakmai minőséget garantáló tisztességes piaci verseny hívei vagyunk, azzal a kitétellel és egy rendkívül fontos pozitívummal, hogy a tankönyvjegyzékben a miniszter hatáskörébe egy bizonyos ármaximumot behelyeztünk. Vagyis prób áljuk a közpénzt és a családok pénzét ilyen szempontból, a minőség és a „mibe kerül” kérdésében is szabályozni.
