Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. május 22 (74. szám) - A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. SÁNDOR KLÁRA, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
3059 Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm, Pánczél Károly képviselő úr. Megadom a szót Sándor Klára képviselő asszonynak, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportja vezérszónokának. Öné a szó, képviselő asszony. (16.00) DR. SÁNDOR KLÁRA , az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tiszt elt Államtitkár Úr! Kedves Képviselőtársaim! A közoktatással kapcsolatban számos esetben elhangzik, és nem is nagyon lehet mást mondani, hogy a tudásnál fontosabb útravalót a gyerekeknek nem lehet adni. Ennek a tudásnak legalább két aspektusa van. Az egyik , hogy valóban tudást adjon az iskola, akármilyen szintjéről van szó a közoktatásnak, vagy mint az előbb megbeszéltük, a felsőoktatásnak is akár. Azt reméljük és azt látjuk, hogy azok az oktatási reformok, azok a kezdeményezések, amelyek a nem lexikális, h anem a valóban gondolkodásra késztető tudást, a készségfejlesztést támogatják, azok folytatódnak. De most nem erről kell itt beszélnünk, és a módosítások többsége nem is ezzel kapcsolatos; hanem egy másik aspektussal, azzal az aspektussal, hogy ezt a tudás t viszont egyenlő módon kell hozzáférhetővé tennie a közoktatási rendszernek mindenki számára. Vagyis az esélyegyenlőség kérdésénél vagyunk. Függetlenül attól, hogy valaki hová születik, milyen családba, milyen végzettségű szülők közé , milyen településre, természetesen mindenkinek azonos lehetőségeket kell biztosítania a közoktatási rendszernek. Tudjuk azt, hogy az önmagában nem rossz, ha a gyerekek, a fiatalok életlehetőségeit az iskola határozza meg. Ez csak akkor rossz, ha nyílik az az olló, ami a gyerekek között megvan akkor, amikor belépnek az oktatási rendszerbe; ha ez az olló nyílik, az természetesen nagyon rossz folyamat. Jó lenne, ha kiegyenlítő szerepet tudna játszani az iskola, hiszen éppen ezáltal tudna az esélyegyenlőségért nagyon sokat tenni. Sajnos azonban Magyarországon azt látjuk, hogy ezek a folyamatok rossz irányba mennek, de nem négy éve, nem tíz éve, nem tizenhét éve. Ha Karácsony Sándor műveit olvassa az ember, akkor azt látja, hogy a húszasharmincas években sem vo lt más a helyzet, mint amit most elmondhatunk, és azt látja, hogy igazából a magyar pedagógia egyik legnagyobb alakja ugyanazokat a megoldásokat javasolta, legalábbis ami a pedagógiafilozófiát illeti vagy ami a pedagógia készségfejlesztéstartalmát illeti, mint amit, mondjuk, a szocialista és a liberális kormány öt évvel ezelőtt elkezdett. A problémák viszont itt vannak velünk, és a problémák közül az egyik legsúlyosabb a szegregáció, ami szorosan összekötődik azzal, hogy a sajátos nevelési igényű gyerekeke t hogyan kezeljük, és nagyon szorosan összekapcsolódik a kistelepülésekkel. Mind a három említett tényező, a szegregáció, a sajátos nevelési igényű gyerekek és a kistelepülések problémája is nagyon szorosan kötődik ahhoz az etnikai határhoz, amit még mindi g nem tud a magyar társadalom megszüntetni, amit nem tudunk túllépni, tehát a roma gyerekek, a roma iskoláztatás kérdéséhez. Először a szegregációról szeretnék néhány szót szólni. Az megnyugtató volt bizonyos szempontból, amit ma délelőtt az oktatási és tu dományos bizottság ülésén hallhattunk a Szociális és Munkaügyi Minisztérium főelőadójától, nevezetesen azt, hogy a roma szegregáció leküzdéséért, a romák hátrányos helyzetének leküzdését illetően a legtöbb az oktatási rendszerben történt az elmúlt öt évben . Megnyugtató az is, hogy azok a javaslatok, amelyek most itt előttünk vannak, ezt az irányt folytatják, itt lépünk még tovább. Elég arra gondolnunk, hogy az elmúlt években nagyon aktív szerepet vállalt maga az oktatási miniszter és az Oktatási Minisztériu m a romák integrációjának elősegítése érdekében és a szegregáció megszüntetése érdekében. Elég, ha a minisztériumnak a jászladányi ügyben játszott aktív szerepére gondolunk, vagy elég arra gondolnunk, hogy külön biztosa volt a szegregációellenes intézkedés eknek az Oktatási Minisztériumban. Ezzel együtt a roma gyerekek hátránya persze nagyon
