Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. május 22 (74. szám) - A felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. SÁNDOR KLÁRA, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
3036 Mielőtt azonban rátérnék arra, amit tulajdonképpen szerettem volna mondani, egyetlen gondolat egykét mondatban Pokorni képviselő úrnak. Azt gondolom, h ogy ha ön lett volna a miniszter vagy ön lenne most a miniszter, akkor talán ön is egyetértene velünk abban, hogy a felsőfokú szakképzés nem valami rossz dolog. Tehát az, hogy a felsőfokú szakképzés irányába ment el, mondjuk, a felsőfokú képzés, az nem val ami eredendő bűn és nem valami ördögtől való dolog, hiszen mindannyian tudjuk, ezt nagyon sokszor megbeszéltük különböző vitákon - és azt gondolom, ebben is egyetértés van köztünk , hogy az azért mégiscsak igaz, hogy túlképzés volt a magyar diplomások köz ött, hogy éppen azért volt szükség a bolognai folyamat bevezetésére - azonkívül, hogy nemzetközi kötelezettséget vállaltunk , mert olyan ötéves diplomával mentek ki fiatalok az életbe, amivel azért nem tudtak igazán mit kezdeni, mert ahhoz túl sok volt, a mit végezniük kellett volna vele. Nagyon sok esetben az én tanítványaim azért nem kaptak munkát, mert a munkahelyen azt mondták, hogy ők túlképzettek, nincs szükség ennyi végzettségre, ugyanakkor pedig azt a konkrét feladatot, amit el kellett volna látniuk , nem tudták ellátni, mert ahhoz a gyakorlati orientáció, a gyakorlati képzés hiányzott nekik. Tehát azt gondolom, a felsőfokú szakképzést azért ne bántsuk, mert az nem rossz dolog, és azt gondolom, ennek legalább ekkora teret kellene kapnia, mint amennyit most kap. És abban is egyetértés van, azt gondolom, hogy a mesterképzésben részt vevők száma sem lehet azonos az alapképzésben résztvevők számával, pontosan azért nem, mert nincs ötéves képzésre olyan mértékben szükség, mint amennyire kinyitottuk ezt a re ndszert. De van egy másik jelenség is, amit szintén mindannyian, akik felsőoktatási intézményben tanítunk és hosszú ideje tanítunk, tudunk: hogy milyen végtelen minőségromlás következett be. És nemcsak azért, mert a hallgatók jelentős része ugyanúgy nem na gyon tud írni és olvasni, mint ahogy más magyar fiatalok sem. Tapasztalataim szerint ez a minőségromlás nagyon sokszor azért következett be, mert túl sokan vannak olyanok, akik visszahúzzák azt az egyébként 1015 százalékot, akik ugyanolyan jó tanulók lenn ének, mint annak idején mi voltunk, ha szabad így mondani - én azt gondolom, ezt nyilván mondhatjuk , amikor mi bekerültünk az egyetemre, és sokkal szigorúbbak voltak a felvételi követelmények, mint most. Az a 1015 százalék most is ott van, csak nem tud haladni, nem tudja elérni azt a szintet. Azért nem tudja elérni, mert egyszerűen nem divat tanulni, nem divat egy olyan közegben jónak lenni, ahol egyébként a középszerűség a minta nagyon sokszor. Természetesen vannak kis szakok, vannak elit szakok és vann ak olyan képzések, ahol ez nem érvényes. A tömegképzésben, azt gondolom, mindenképpen ez a helyzet. Tehát a minőség javítása nagyon sok szempontból rendkívül fontos. Fontos természetesen a minőség biztosítása a kiemelkedő tehetségűeknek, hogy elérjék minda zt, amit a képességeik alapján elérhetnek, és hogy ebben segítsük őket. Fontos az is, hogy az állam által elköltött pénz ne vesszen el és ne menjen kárba, hanem a lehető legjobban hasznosuljon az állam számára is és annak a számára is, aki ezt a képzést ka pja, tehát az egyén számára is. A jelenlegi törvénymódosítási javaslatról szólva három fő elemről, három fő csoportról szeretnék beszélni: az egyik az intézmények közötti verseny, a másik a stabil finanszírozás, a harmadik pedig a gazdasági önállóság. (14. 10) Úgy ítélem meg, hogy ennek a három fő elemnek mindegyike a minőségjavítás irányába hathat, és természetesen gondolom, hogy mindannyian azt szeretnénk, hogy ebbe az irányba mozduljunk el. Először az intézmények közötti versenyről szólnék, és hogy ennek milyen elemeit látom a törvénymódosítási javaslatok között. Nagyon fontos szerintem az, hogy ahogy a világban máshol, nálunk is karakteres és egymástól jól megkülönböztethető felsőoktatási intézmények legyenek. Azért rendkívül fontos ez, hogy a hallgatók t udják, hogy amikor jelentkeznek, akkor nem valamelyik egyetemre, nem a földrajzilag legközelebb lévő egyetemre jelentkeznek, hanem oda jelentkeznek, ahol olyan képzést fognak kapni és olyan diplomát fognak kapni, amilyet ők szeretnének.
