Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. május 22 (74. szám) - A felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - KORMOS DÉNES, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
3030 A bizottság, mint aho gy mondtam, 16 igen szavazattal, 13 nem ellenében általános vitára alkalmasnak tartotta a törvényjavaslatot. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.) ELNÖK (Harrach Péter) : Tisztelt Országgyűlés! Most a vezérszónoki felszólalásokra kerül sor, 1 5 perces időkeretben. Elsőként megadom a szót Kormos Dénesnek, az MSZPképviselőcsoport vezérszónokának. KORMOS DÉNES , az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A mai alkalommal - mint ahogy ez miniszter úr bevezető expozéjából is kitűnt - több törvényjavaslatot, több módosítást tárgyalunk egységesen. Magam is fontosnak tartom, hogy amikor a felsőoktatási törvény módosításáról szólunk, akkor helyénvaló azt a folyamatot és azt az együvé tartozást erősíteni, ami a felsőoktatást, a közoktatást, a taneszközellátást, majd a későbbiek folyamán akár a szakképzést is érinti. Az elmúlt időszak kormányzati intézkedései és törekvéseink egyértelműek voltak több tekintetben. Ez valóban azt jelenti, h ogy egy kiszámíthatóbb, a minőség irányába ható oktatási rendszert alakítsunk ki Magyarországon, és ebben nagyon meghatározó és fontos szerepe van a felsőoktatásnak. Egységben kell tehát vizsgálnunk az elmúlt törvénymódosítás és a mostani törvénymódosítás folyamatait aszerint is, hogy egyrészt hogyan tud megfelelni a bolognai nyilatkozat, a lisszaboni stratégia irányelveinek, de ne feledkezzünk meg egy lényeges kérdésről: hogyan és mi módon tud eleget tenni azoknak az elvárásoknak, ami Magyarország versenyk épességét, a Magyarországon felsőoktatásba kerülő fiatalok versenyképességét jelenti. Sok vita szólt arról, hogy ennek milyen eszközei vannak, milyen eszközökkel lehet ezt megteremteni, és milyen módon. Sok vita és adott esetben konfliktus jelent meg és ta lán fog is megjelenni az elkövetkezendő időszakban, hogy ennek a rendszernek megvan az autonómiája, meddig terjed az autonómia, és meddig kell megtalálnunk törvényi szabályozásban, keretekben, elvárások megfogalmazásában, garanciákban, adott esetben ellenő rzési és értékelési folyamatokban azt, hogy ha egyértelműen megjelenik egy ilyen elvárás egy nemzet részéről, akkor annak a garanciái hogyan teremthetők meg. Miben látom én az autonómiát? Az autonómia egyik legfontosabb feladatát pontosan a felsőoktatásban és más helyen is abban látom, hogy milyen eszközökkel kíván ennek a megrendelésnek a felsőoktatás megfelelni. Tehát egy törvénymódosításnak, amiről most is beszélünk, az értékelésénél mindenképpen fontos szempont kell hogy legyen és fontosnak tartjuk, hog y ez a folyamat és ez az elvárásrendszer a törvény részéről támogatást, mozgásteret és megfelelő feltételeket jelentsen. Néhány dolgot kiemelek ezek közül, amelyeket részben már képviselőtársaim és miniszter úr is érintett. Mindig probléma volt az oktatási rendszer egészében és így a felsőoktatásban is, hogy hogyan találjuk meg a finanszírozás egy meghatározó és kiszámítható elemét, és hogyan tudjuk érvényesíteni a finanszírozásban a minőségi követelményeket, hogyan tudunk megfelelő feltételek és keretek me llett - valljuk be őszintén - szükséges és indokolt versenyhelyzetet teremteni. Ma látszik az a törekvés, hogy az elmúlt évi 196ról 214 milliárd forintra emelt költségvetési támogatás, illetve ennek bázisként kezelése az elkövetkezendő idő szakra egy kiszámítható finanszírozási folyamat egyik elemét jelenti és jelentheti a felsőoktatási intézmények számára tulajdonképpen a már jelzett hároméves megállapodások keretében. (13.40) Természetesen ennek a másik eleme, a minőségi és változó feltéte lekhez kapcsolódó része igen komoly erőfeszítést jelent az intézmények részéről. Különböző helyeken és a frakciónkban is felmerült az a kérdés, amiről szintén szó esett a Házban néhány perccel ezelőtt, hogy ennek a
