Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. május 21 (73. szám) - Napirenden kívüli felszólaló: - ELNÖK (dr. Áder János): - KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz):
2967 A részletes vitát lezárom. Miután az előterjesztők nincsenek itt, a kérdést fel sem tudom tenni nekik, hogy mikor kívánnak válaszolni a vitában elhangzottakra. Mind enesetre a módosító javaslatokról valószínűleg a jövő héten döntünk e törvényjavaslat esetében is. Mint az imént jeleztem, ez az utolsó napirendi pont volt, tehát a napirendi pontok végére értünk. Ezúttal már csak a napirend utáni felszólalások következnek . Napirenden kívüli felszólaló: ELNÖK (dr. Áder János) : A mai napon napirend utáni felszólalásra jelentkezett Kékkői Zoltán képviselő úr. Öt perc áll rendelkezésre arra, hogy a gondolatait megossza velünk. Képviselő úr, ön é a szó. KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz) : Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A napjainkban talán már nem olyan népszerű Bertolt Brechtnek van egy, a mai magyar történésekre is vonatkoztatható szí nműve. (20.40) Brecht persze nem a harcos baloldalisága miatt vesztett ázsiójából az utóbbi időben, ettől még nálunk éppen fénykorát is élhetné; kegyvesztettségét, gyanítom, éppen egy jellegzetes szocialisztikus, ma már elvbarátai számára is kellemetlenné váló mondása okozta, miszerint: „Nagyobb bűn bankot alapítani, mint bankot rabolni.” Visszatérve a színművére, a Kurázsi mama gyermekeire, annak abszolút áthallásos jelenete a követező: két garázdálkodó katonát halálra ítélnek. A két katona nem érti a velü k történteket, hiszen ugyanilyen jellegű tettükért hónappal korábban kitüntetésben részesültek. Lám, a mai magyar politikai eseményekben mintha betűről betűre megismétlődne a brechti jelenet. Előttünk vannak a tavaly őszi tragikus képsorok: a forradalom öt venéves évfordulóját méltósággal ünneplő emberekre - minden írott és íratlan törvényt megszegve - brutálisan rárontott a törvények fölé helyezett rendőrség. És ezzel a történet még nem ért véget. Hogy az állami törvénysértést jogilag elfedjék, a rendőrségi terror áldozataiból még vádlottakat is kreáltak, sorozatosan hamisan tanúskodó rendőrök közreműködtetésével. Ez ma már a bírósági szakaszban sok esetben igazolást nyert. De még ennél is tovább folytatódott a brechti történet. Az írott és íratlan törvények áthágására ősszel feljogosított rendőrségi erők körében ez a törvények fölé helyezettség érzés tartósnak bizonyult. A felsőbb szinten csupán egyszeri alkalomra gondolt törvényi és erkölcsi menlevéllel a beosztottak továbbra is éltek. És nem értik a különb séget - ők sem tudnak disztingválni, akárcsak a brechti jelenet katonái. Persze, aki a törvények alól ősszel mentességet adott, annak ezzel is számolni kell, hogy a törvények fölé helyezett rendőrség nem képes visszatérni a jogállami keretek közé. A folyam at azóta vezérelhetetlen, amióta a törvénytelenség szellemét kiengedték a palackból. Magyar közmondás szerint, aki a tűzzel játszik, megégeti magát. Ezzel szemben nálunk már az egész ország lángokban áll, miközben a gyújtogató, köszöni, jól érzi magát. A r endőrség morális válsága még az őszi eseményeknél is régebbi keletű, talán akkor kezdődött, amikor a rendőrségnek nem volt szabad felfednie, ki is az a titokzatos ember, aki mindent el tud intézni. Azóta nincs megállás. Ha akkor a rendőrségnek szabad lett volna beazonosítania ezt a titokzatos bűnözőt, akkor talán ma a rendőrpalota támadóját és a Kádársír gyalázóját is ismernénk, hiszen a folyamatok szoros összefüggésben vannak egymással. Ez akkor is igaz, ha most, több mint fél évvel az események után sem szabad kimondani az őszi és a tavaszi rendőrségi törvénysértések közötti szoros összefüggéseket, nem szabad, mert akkor az őszi törvénysértések legfőbb felelőse is számon kérhető.
