Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. május 16 (72. szám) - A szomszédos államokban élő magyarokról szóló 2001. évi LXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Lezsák Sándor): - GEBERLE ERZSÉBET (SZDSZ):
2847 határon túli magyar érkezett Magyarországra, mint mondjuk, az első tíz évben a rendszerváltozás után, jóval ke vesebb. Az Európai Unión belül is tulajdonképpen egyetlenegy olyan politika van, amelyben egyeztetni kell: a migráció és a bevándorlás kérdése, de ott is inkább olyan kötelező előírás van, hogy kötelezni kell magá t minden nemzetnek arra, hogy bizonyos mértékű migrációt tulajdonképpen magára vállal; nincs más előírás az Európai Unió részéről. Ha megnézzük a demográfiai kérdést, ez is nagyon szomorú Magyarország esetében, hisz 2050re 7,58 millióra saccoljuk az Euró pai Unió statisztikája szerint is a magyar állampolgárok számát a magyar határon belül. Honnan fogjuk megoldani a migrációkérdést? Honnan fogjuk megoldani adott esetben a demográfiai problémáinkat? És ha most valaki megnézi a januárfebruári születési és e lhalálozási számokat, látja, hogy 10 millió 60 ezer magyar él a határon belül. Ha ebből leszámítjuk az elmúlt tizenhét évben a Magyarországra betelepült állampolgárok számát, ami 174 ezer, tehát levonjuk a betelepülők nagyságrendjét, akkor ma Magyarország állampolgárainak a lakossága 9 millió 900 ezer, tehát szégyenletes. Pontosan ezekben a kérdésekben kellene javaslatom szerint egy olyan ötpárti egyeztetésnek elindulni, ami a fenntartható fejlődés demográfiai kérdését próbálja meg rendezni, a másik oldalon a nemzetben való gondolkodás esetében a határon túl élő magyarok magyarsághoz való kötődését tudja biztosítani. És én nem kettős állampolgárságról beszélek, mert ezt Romániában sem úgy fogalmazták, Szerbiában sem, Horvátországban sem, hanem a magyar állam polgárságról. Úgy érzem, hogy akkor lesz identitástudat, azonosság, hit és szülőföldön maradás, ha a határon túl élő magyarok is megkapják azt a lehetőséget, hogy magyar állampolgárként is nyilván vannak tartva. Nekem ez a kérésem, ez a meglátásom, és még egyszer mondom, 2004. december 5., azt hiszem, mindannyiunk számára szégyenteljes volt, és kellemetlen is tulajdonképpen, mert minden más nemzet a maga részéről ezt a lépést szépen, csendben, nem kiabálva, nem kígyótbékát mondva a másikra megtette, és leh etővé tette a határon túl élő saját nemzettestvéreinek, társainak a nemzethez való tartozásnak a lehetőségét, elismerve azt, hogy ő is ahhoz a nemzethez tartozik. Ennyit szerettem volna a vitában történő felszólalásomban elmondani. Még egyszer mondom és k ihangsúlyozom, hogy a magyarigazolvány meghosszabbításával egyetértünk, de ezekben a kérdésekben viszont nem tudunk egyetérteni. Bízom benne, hogy a magyar kormány, a magyar parlament is egyszer majd rá fog döbbenni arra, hogy a nemzetfogyásnak egyik pozit ív oldala lehet az, ha adott esetben a magyarságot a határon túl is elismerik úgy, hogy magyar állampolgárnak tekintjük az ott élő embereket. Köszönöm a figyelmüket. (13.30) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm szépen, Ékes képviselő úr. Geberle Erzsébet képvis elő asszony, Szabad Demokraták Szövetsége, hozzászólása következik. GEBERLE ERZSÉBET (SZDSZ) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! A külügyi és határon túli magyarok bizottsága, illetve a jegyzőkönyvek tanúsága szerint a többi bizottság is egyhangúlag támogatta ezt a törvényjavaslatot. Azt lehet mondani, hogy ennek a törvényjavaslatnak a benyújtását igen széles konszenzus kísérte a Házban. Nagyon fontosnak tartom még egyszer kiemelni, hogy a határon túli magyarság vezetőinek az egyetértésével került benyújtásra ez a törvényjavaslat. Mint az általános vita előző részében is elmondtam, a Szabad Demokraták Szövetsége már az eredeti törvény elfogadásakor is azon az állásponton volt, hogy felesleges az ötéves korlát és az ötévenkénti meghosszabbítás bevezetése, hiszen valakinek az identitása nem szűnik meg öt év elmúltával, az valószínűleg élete végéig tart.
