Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. május 15 (71. szám) - A rehabilitációs járadékról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - TÓTH GYULA, az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság előadója:
2749 Ugyanakkor az utóbbi években jelentősen csökkent a rokkantosítást igénylők száma is, az új jelentkezők 60 százalékát pedig elutasítottá k. Mindamellett látható, hogy a jelenlegi kormányzati intézkedések, amelyek a konvergenciaprogram mindenáron való véghezviteléből fakadnak, nem kedveznek a munkahelyteremtés, sőt a munkahelymegtartás feltételeinek sem. Az a társadalmi réteg tehát, amelyik a munkanélküliségből, a kilátástalanságból a betegségbe, a rokkantellátásba menekülne, bizony újratermelődik és növekszik. Teljesen természetes és jogos igény, hogy a rokkantakká válók rehabilitációja minél nagyobb számban megvalósuljon. Ez az előterjeszté s ugyanakkor egy szót sem ejt azokról a százezrekről, akik kikerülnek a rokkantlétnek a társadalmi átalakulás következtében rájuk erőltetett, majd megszokott, de kényelmetlen helyzetéből, hogy ebből kilábaljanak. A kérdés egyszerre követelne szociális, mun kaügyi és egészségügyi megoldási irányokat, de a törvényjavaslat nem rendelkezik ezzel a szemlélettel, vélhetően újabb társadalmi feszültségeket gerjeszt, ezért az ellenzéki pártok az általános vitára bocsátástól tartózkodnak, azt nem javasolják. ELNÖK (Le zsák Sándor) : Köszönöm, Puskás képviselő úr; Heintz Tamás képviselő úrnak pedig mielőbbi gyógyulást kívánunk. Megadom a szót Tóth Gyulának, az emberi jogi bizottság előadójának. Öné a szó, képviselő úr. TÓTH GYULA , az emberi jogi, kisebbségi, civil- és val lásügyi bizottság előadója : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A 2007es esztendő az esélyegyenlőség éve is. A megváltozott munkaképességűek - együtt a fogyatékkal élőkkel - az egyik leghátrányosabb helyzetű csoportot alkotják a magyarország i munkaerőpiacon. Ha figyelembe vesszük, hogy 2006ban 2 millió 354 ezer volt a nyugdíjasok száma, akiknek megközelítőleg egyharmada, közel 800 ezer fő rokkantnyugdíjasként ment nyugdíjba, közülük 450 ezren még nem érték el a nyugdíjkorhatárt, és 83 százal ékuk a 3. rokkantsági csoportba tartozik, akkor, ha másra nem is, szemléletváltásra mindenképpen szükség van a rokkantság megközelítése terén. Még inkább igaz ennek a szorgalmazása, ha azt is tudjuk, hogy a 470 ezres népesség bizonyos szinten munkaképes va gy segítséggel munkaképessé tehető, amit, ha nem is bizonyít, de tény, hogy a rokkantnyugdíjasok fele bejelentés nélkül ugyan, de dolgozik. A rokkantnyugdíjasok magas számát, jól tudjuk, az is magyarázza, hogy a rendszerváltoztatás idején a másfél millióny i munkahely megszűnésével kísért gazdasági átalakulás során menekültek a munkanélküliség elől rokkantsági nyugdíjba. A szemléletváltás bizonyos tekintetben nyomon követhető volt már az utóbbi időben, például abban is, hogy az Országos Orvosszakértői Intéze tben már nem csupáncsak a betegség, az elveszett képességek kimutatására, hanem egyre inkább a fejleszthető képességek feltárására, a rehabilitálhatóság véleményezésére helyezték a hangsúlyt. Az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság kormá nypárti többségének az a véleménye, hogy mindazoknak, akik képesek vagy képessé tehetők arra, hogy munkából tartsák fenn magukat, minden támogatást meg kell adni ahhoz, hogy ezt megtehessék. A korábbi, viszonylag megengedő ellátórendszer - mert a munkaerőpiaci feszültségeket másként nem lehetett levezetni - mára már nem tartható. Megnyugtatónak tartjuk azonban, hogy az Országos Érdekegyeztető Tanács, a Szociálpolitikai Tanács és a Fogyatékosügyi Tanács, a Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövets ége és a szakszervezetek is támogatják ezt az átalakítást. A munkáltatói oldal ugyan bizonyos fenntartásokat is megfogalmazott, elsősorban a finanszírozással kapcsolatban, de ismereteink szerint a bevezetendő rehabilitációs járadékot ugyanúgy a nyugdíjalap fizeti, mint a rokkantsági nyugdíjat, tehát a finanszírozása nem jelent többletterheket a munkáltatóknak. Az egyéb szolgáltatások többletköltségét uniós forrás fedezi, ez sem jelenthet további terheket. Azonban, tisztelt képviselőtársaim, a kormány hiába tesz meg mindent annak érdekében, hogy minél többen visszatérjenek a munkaerőpiacra, ha nincsenek azok a cégek, ahol fogadni tudják e
